Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
- 57 ták“ őket s igy bejövetelükkel a diploma van megsértve,1 mely biztosította az ország régi törvényeit is, mindez hasztalan. Volt is szándékában Bécsnek respectálni a kényszerűségből kiadott diplomát; kiadta, hisz mint IV. Henrik, a hugenotta vezér, egy misével egy országot, Leopold egy diplomával Erdélyt nyert meg. A katholizálás nemcsak a magyar, hanem az oláh ajkúakra is kiterjed. Most indul meg a tárgyalás a munkácsi gör. nem egyesült püspökkel, hogy visszatér egész népével a kath. egyház kebelébe ;2 azt hitték ugyanis, hogy ha meg lesz az unió, akkor adómentesek lesznek és ők maguk fogják szedni a tizedet híveiktől. A szakadás illetve az unió az oláhság egy részében megtörtént, de más része, a hátszegi oláhság, az oláhországi vajdával bocsátkozott alkudozásba, a mi maga után vonta azt, hogy Erdély gör. kel. hívei vallási ügyekben külföldi fejedelmet ismertek el.3 Az egész mozgalom mélyen sértette a leopoldi diplomát, mert azzal, hogy egy nép, mely eddig sem a három nemzet, sem a négy vallás közé nem volt fölvéve, ennek fölvétele az ország alaptörvényeibe ütközött; az állott elé, hogy, a hol a nép két részre szakadt, vájjon melyik részt illeti a templom ? Ennek eldöntése sok visszavonást, egyenetlenséget támasztott. Míg Kolonics Erdélyben a nemzetiségek vallását így elnyomni igyekezett, kivételt tett egy nemzetiséggel, a szászszal; e natiót nagyon dédelgette Kolonics, mert hiszen ezzel akarta elérni Erdély germanizálását; hogy mennyire assimilálódott e nép a hosszú idő folytán a magyarhoz, kitűnik az onnan, hogy a fejedelmek alatt nem egy főembernek neve is már magyar volt, mely mellett a németet is használta; Báthori Gábor és I. Rákóczi különben megismertették velük, hogy hálával tartoznak Erdélynek, mely nekik hazát adott. E „status“ most szintén, mint a katholikusok egyszerre mozgolódni kezdettek ; előmozdította ezt nagyban Kolonics; már előbb Carafa fölhívta Leopold figyelmét az erdélyi szászokra, hogy általunk tegye Leopold Erdélyt németté, mert e nép „Erdély nervusa és disze,“4 Majd pedig valósággal dédelgette Kolonics e statust, örömét fejezte ki valahányszor egy erdélyi szászt látott ' Csend: Hist. — 2 Szilágyi id. m. (j.-S. — 3 II. ott 02. — 4 Mill. Tört. VII. 526.
