Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
'5S és nem egyszer mondotta, hogy „mivel németek vagytok, jótevőtök leszek s vallásotokat nem bántom.“1 E dédelgetés nagyban megrontotta a békességes viszonyt, melyben a három nemzet századokon át volt; készségesen fogott kezet a kormány germanizáló törekvéseivel, nem gondolva meg, hogy majd, ha maga is segíti a kormányt, diadalra jutva, vele is úgy fog elbánni. Rájuk ugyan nem került a sor, de a mit Bées elhintett, a nemzetiségi törekvések csiráját, annak hajtásait most is nyesegetni kell. Már Cserei Mihály is kikelt a szászok ellen, kik Szász János szebeni királybíró utján „a császárt addig sollicitálták, hogy az Approbata és Compilata constitutiókban a magyarok részéről hasznos articulusokat, melyeket ország-végzésből irtuk s melyek a hét bírák jószágiban, a magyar főbirák és viceispányok autho- rításáról, a szász városokon a magyarnak szabados házvételéről szóltak, mind kitörültette.2 „S ám -- folytatja tovább — bizony érezzük most, mert drága pénzen kényszerittettünk a szász városokban szállást fogadni s olvban tartanuk bennünket azok a hitvány szászok, mintha ők keresték volna fegyverekkel Erdélyt, nem a magyarok ............Más gondot kellene viselni a dominus szászokra s meg kellene a szász városokat ültetni magyarokkal; hadd parancsolnánk mi nekiek, ne ők a magyarnak.“3 De ugyan ki gondolt volna oly időben, midőn Kolonies cardinális hatalmának tetőpontján állott, midőn Leopold diadallal fejezte be a 16 éves fölszabadító háborút, a bécsi kormány kegyeltjeinek visszaszorítására? A gubernátor állását féltette s bárha protestáns volt, mégis szemet hunyt a vallás üldözések felett, jóllehet, hitsorsai ellen irányult; a többiek meg czimet, rangot, zsíros hivatalt vártak s senki sem szólalt föl a törvény- sértések miatt. III. Az erdélyi fejedelemség történeti fontossága nemzetünk történetében főként abban nyilvánul, hogy a törököt visszatartotta az ország teljes meghódításától és hogy Bécs ezen'tralizáló törekvéseivel szemben a nemzet alkotmányát megvédelmezte. Ez a legkiválóbb érdeme az erdélyi fejedelemségnek, melyhez 1 II. ott — * Cserei; 1 list. 293. — 3 U. ott
