Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900

küldetése az volt, hogy Erdélyt a portától, melylyel még mindig összeköttetésben állott, elszakítsa. Mielőtt Erdélybe jött volna, Bethlen Miklós Leopoldhoz egy röpiratot nyújtott be „Moribunda Transilvania ad pedes augusti imperatoris Leopoldi proiecta“ czímen, melyben leírja Erdély nyomorát, szenvedését s kéri Leo- poldot, hogy küldjön Erdélybe egy elfogulatlan kormánybiztost s erősítse meg a Haller-féle diplomát. De hiába. Biztosnak Carafa jött, kinek jöttére nagy riadalom, rémület támadt Erdélyben, mert azt beszélték róla, „hogy egy szekér kínzó szerszámot hoz.“1 Február 8-án érkezett meg Szebenbe, s magához kérette Telekyt meg a többi tanácsosokat Szebenbe. Teleky február 14-én indult Szebenbe oly nagy félelemmel, hogy a fejedelemtől, fejedelem- asszonytól, feleségétől és gyermekeitől is elbúcsúzott, sőt „testamentumot“ is „csinált,“ mintha meg kellene halnia.2 Azonban csakhamar megnyeré Carafa bizalmát, A hosszas követségnek az lett a vége, hogy május 9-én létre jött a megegyezés Carafával, hogy Erdély visszatér Magyarország királyához, melytől az irigy sors s némelyek nagyravágyása választó el; elfogadja Leopold és utódai mint magyar királyok oltalmát; lemond önkéntesen keresztyén buzgalomból a török véduraságról, nem fog azzal érintkezni,

nem küld neki adót, ajándékot

.............................különben kérik

ő felségét jogaik, kiváltságaik, a vallásszabadság megerősítésére.“

E szerződést „a szegény fejedelem s az ország .... egészben teljesité.“

E szerződés elfogadásával a hatalom átment Carafa kezébe; nem'azzal, hogy elszakadt a portától Erdély, hanem mivel a balázs- falvi szerződésben említett várakon kívül Kővár, Buszt, Görgény, Brassó is német őrséget fogadtak be, s igy az ország tetjesen le volt bilincselve a sok német zsoldostól; hogy mennyire nem volt már hatalma a fejedelemnek, kitűnik onnan, hogy az oláh vajda követének Kantachusennek elbocsátásáért, nem Apálytól, hanem Carafától kellett engedélyt leérnie.“3

Hogy ez igy történt, abban a változott viszonyokon kívül Telekynek is nagy része van. Cserei Mihály históriájából megtudhatni a közvélemény felfogását, midőn Pataky és Teleky párbeszédét említi: „Miért kelle in am kegyelmeteknek eladni a szegény

1 Mill. tőrt. VII. 400-70.— 2 Cs<ni: Hist 180.: Terv okir. CIX

— s Terv. okir. CXXX1V—V.