Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
30 volna Ápafy egy XI. Inczével szemben, ki gazdag segélyforrásaival a háború megkezdésére ösztönözte a császárt, kinek szeme előtt az izlam megtörése lebegett. Avagy talán Sobieski'? Ez mindig rokonszenvezett az erdélyi ügygyei; Apafyval folytonos levelezésben állott s neki nagyon sokat köszönhetett Apafy, hogy már most 1683-ban nagyobb veszély nem fenyegette Erdélyt1. Közvetítése hiába való volt; a török hatalom ellenállása megtört; a császári fegyvereket siker koronázta. A sikerek eredménye volt, hogy 1684. április 11-ről kelt leirat érkezett Leopold- tól, melyben felszólítja a császár Apafyt, hogy szakítna a törökkel, csatlakozzék ő is a szövetséghez2. E felszólítás nagy hatással volt Apafyraés tanácsosaira; e felszólításra adandó válasz határozott Erdély jövendője felett. Apafyt és az erdélyi rendeket aggodalom töltötte el, vájjon nem fogják-e a diadalmas császári seregek megszál- lani Erdélyt? A válasz, melyet erre adtak, Vajda László követnek adott utasításból tűnik elénk, kit 1684. május 15-én küldöttek követségbe a lengyel királyhoz. Az utasítás nagyon óhajtja, hogy a liga szerencsésen küzdjön a „pogány“ ellen, mert hiszen ebben senkinek sem telhetik nagyobb öröme, mint „ez szegény haza lakosainak, a kik majd másfélszáz esztendőktől fogva érezzük kezeknek sanyarúságát.* „De — teszi hozzá az utasítás — ő felsége jól tudja, mint legyünk a pogányok torkában tétetve, úgy hogy legfeljebb elbonthatnának bennünket, valamikor kívánnák, mely miá lehetetlenség nekünk, addig a török ellen fegyvert fogni, mig legalább Nándorfehérvárt meg nem veszi a töröktől a kereszténység, mely Erdélynek, Moldvának s Havas Alföldének kulcsa, mert tudja meg is jól ő felsége, sokszor kötött Erdély, miolta hódolás alatt van is, kardot a pogány ellen, de rettenetes romlással végezte el, melyre nézve igen bízunk ő felségében, hogy ezt bölcsen megfontolván, nem kívánja tőlünk időnap előtt a pogány ellen való aperte hostilitást.“3 Ezen követi utasítás Erdély politikáját tünteti föl a háború kitörésekor; szívből óhajtja a császári seregek győzelmét és a „pogány“ vesztét, de minthogy a „pogány“ torkában van, nyíltan el nem szakadhat tőle. Az óvatos erdélyi rendek nem tudván mi vége lesz a háborúnak, nem akarták Erdélyt nyílt elsza1 U. o. 15 1 — 2 U. o. XVIII 22 I. — 3 Vajda László követsége Szilágyinál : Torv. Ok:ratok LTV. k. 8 I. XVIII. k. ben 2281.
