Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
- 31 kadással veszélynek kitenni, a török bosszújának, — melyet oly jól megismerhettek II. Rákóczi alatt — kiszolgáltatni; már pedig, hogy az lett volna Erdély sorsa, ha a török győz, az bizonyos és Erdély a mostani látszólagos önállását is elvesztette volna és mint tényleges pasaság esatoltatott volna a hódoltsághoz. Ha pedig nem csatlakozik a ligához vájjon képes lesz-e megvédeni Erdélyt, a diadalmas császári sereg ellen, melynek most Erdély ép olyan ellensége, mint a török, mivel hűbérese a töröknek. Nehéz dilemma előtt állott hát Erdély; ha elszakad a portától, bárha a liga tagja, még is ki lesz téve Erdély a megszáll snak; ha nem szakad el, fegyverrel szakítják el s úgy fognak bánni vele, mint meghódított tartománynyal. Ily körülmények között csak az a megoldás lehetett, mit fentebb is említettem. Elszakadni igenis a töröktől; belépni a hármas szövetségbe s ne várni azt, hogy a császári seregek újabb előnyöket vívjanak ki; ne nyíltan azonban, hanem titkon kötni meg a szzerződést; elmenni a törökkel Bécs alá, hol szintén kedvező helyzetben volt, mivel csak Győrig ment ott, bevárhatta volna az ügy eldőlését; ha a német győz, úgy szemben támadni meg a futó törököt, ha nem, úgy a törökkel tartva üldözni a német hadat. De a helyett, hogy határozott színt vallva szerződésre lépett volna, magaszabta föltételekkel hosszadalmas diplomatizálással tölti az időt, melyet még a jellegzetes „transsylvanizmus" is hosszabbított ; kapkod mindenfelé sőt a kettő között nem tudván választani, a harmadik hatalomhoz a lengyelhez fordul, s ennek ajánlja föl, hogy vegye oltalmába. Erdély e kapkodásának. Apafy határozatlanságának a háború bizonytalan kimenetelén kívül családi érdekei is közrejátszottak; a portát nem akarta magától elidegeníteni, sőt mindenképen annak megnyerésére dolgozott, mivel fiának megerősítését akarta kieszközölni. Sokáig vajúdott ez is míg dűlőre jutott. 1684. szeptember 18-án kapta meg az ifjú fejedelem a hatalmas császár confir- mationális levelét,1 meg az athnamét, melyeket Ozmán kapucsi basa adott át a fejérvári egyetemes országgyűlésen. Mennyivel más volt e beiktatás, mint az előbbiek. A szultán nagyon fösvénykedett a fejedelemnek küldött ajándékokkal; a Szilágyi id. m. XVIII. 26 1. Was G>Örgy naplója 38—40 1.
