Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1900
czeg Erdélybe megy s mint, egykor Nagy Sándor karddal oldja meg az erdélyi kérdést, ezt a gordiumi csomót. Még előbb hódolt meg Thököly fejedelemségének utoló roncsa, Munkács jan. 17-én; 1688. Szept. 6-án Belgrád kerül Lajos bádeni őrgróf kezébe. Belgrád visszavételével Magyarország legnagyobb része föl volt mentve a török alól; voltak még egyes helyek török kézen, de a török ellenállása meg volt már törve. Az erdélyi ügyeket a 83-iki háború kitörése előtt szakítottam félbe; e fejezetben haldoklásának utolsó fasisait fogom tárgyalub kimutatva amennyiben lehet, mennyiben siettette ön maga is végét. A fejedelemség politikai hanyatlását érintettem az előbbiekben, hogy Erdély szomszédságában közvetlenül egy új fejedelemség van alakulóban, melynek területe hajdan az erdélyi fejedelmeké volt, most azonban Erdélytől elszakítva, a török fenhatósága alatt Thökölyt uralja. Ennek előidézése is Apafy műve, mert ha erélyes, tettre kész, bárha előbb a török nyugtot parancsolt, kéz alatt azonban megengedte, hogy segítse Thökölyt, ő azonban félt a kurucz vezértől, működését gyanús szemmel nézte, Thököly- től elvált s haza ment Erdélybe; e miatt Thököly felkelése 1680-ban eredménytelenül végződött, melyet a váradi basa s az ő befolyása alatt a porta is kizárólag Apafy részvétlenségének erélytelenségének tulajdonított. Lett is ebből nagy harag a portán. „Nagy a harag — Írja Székely László —urunkra a hamar való visszajöveteleért1.“ Hiába akarná sürgetni Apafy kis fiának megerősítését a fejedelemségben követe szóba sem hozhatja, mert a nagy vezérnek „nagy nehézsége vagyon a fejedelemre2.“ E tünetek azt jelentették, hogy az erdélyi politika a portán megbukott, az erdélyi fejedelem tekintélye, befolyása a portára lehanyatlott és Apafy helyét a magyar- országi ügyeket illetőleg Thököly foglalta el; míg Apafy követével félvállva beszélnek, vagy hidegen fogadják, Thököly követeivel maga a nagy vezér tárgyal.3 Az erdélyi rendek is észre kezdették venni, hova juttatta őket Apafy erélytelen kormánya s rossz tanácsosai. „Szivünk keserűségével tapasztaljuk' — írák az 1682. ápr. 25-re fogarasi országgyűlésre összejött rendek — édes, nevelt hazánknak s édes eleinkről reánk szállott szép szabadságunknak Nagyságod méltó- ságos fejedelemségében reménytelen hanyatlását s boldogtalan 1 Szilágyi id. m. — U. o. — 3- 98 U. o.
