Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1899

A nevelésről.

Néhány szó a t. szülők figyelmébe.

Semmire sem lehet inkább alkalmazni azt a közmondást, hogy a hány ház, annyi szokás, mint a nevelésre. Mi tanárok tapasztaljuk ezt nagyon az iskolában, a hová minden egyes tanítványunk más-más házi nevelést, más-más szokásokat hoz magával. S ha jól megfigyeljük ezt a nevelést, ezeket a szokásokat, arra a tapasztalatra jutunk, hogy nagyon kevés családban nevelik a gyermekeket helyes nevelési elvek szerint, azok szerint az elvek szerint, melyeket ma a középiskola követ. 8 mivel az iskola egészen más irányba igyekszik terelni a gyermeket, mint a család, a gyermek pedig természetes ösztönénél fogva inkább azokat a szokásokat és nézeteket követi, melyeket a családban sajátított el, az iskola befolyása csak nagyon gyenge, csak korlátolt lehet. Ennek s első sorban ennek az ellentétnek a család ás iskola között tulajdonítandó az a gyenge eredmény, melyet a mai középiskola nemcsak nálunk, de a külföldön is általában fel tud mutatni.

Az iskolától ma nagyon sokat követelünk, s az iskola törekszik is e követelményeknek megfelelni: a rábízott ifjúságot a tudományok templomába bevezetni, fenkölt gon- dolkozá-ú, nemesen érző, szilárd jellemű, munkabíró és kötelességtudó férfiakká nevelni, hogy ha kilépnek az élet küzdő terére, ott helyüket megállják s a társadalom és haza munkásságából a maguk részét kivehessek. De e törekvésében erős akadályokkal kell az iskolának megküzdenie. Ezeket az akadályokat a család téves felfogása, közömbössége s igen sokszor ellenkező törekvése gördítik útjába.

1