Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1899

— io ­velük, ezek ezentúl sem lesznek szorgalmasabbak, a sok fenye­getés közül még sem teljesedik egyik is. Néhány nap múlva a kedélyek lecsillapodnak, a dolgot elfelejtik s minden megy a régi kerékvágásban. Legföllebb egy tanulságot vonnak le, hogy a rovó czédulát nem mutatják meg többé az apának, igen bölcsen úgy okos­kodva, hogy ezzel csak jót tesznek vele, mert megkímélik a fel­indulástól s nem rontják az egészségét. A rovóczédulát ezentúl a mama veszi át, az Írja alá, ő pöröli meg fiát, ő fenyegeti meg, hogy majd megmondja apuskának. Más szülők a rovóczédula vétele után felkeresik az osztály- főnököt, vagy a szaktanárt, ki a fiút megrótta s vitába bocsát­koznak vele a nevelés és tanítás problémái felett. Elmondják, hogy hogyan volt, mikor ők jártak iskolába s kisütik, hogy akkor jobb volt, helyesebb volt. Hivatkoznak saját magukra, meg má­sokra is, kik szintén igen rossz tanulók voltak, s ime mégis csak ember lett belőlük is, amazokból is. Őszintén bevallják, hogy ők nem is bánják, hogy a fiú nem töri magát a gerundiumok, aoristusok meg cosinusok után, melyeknek ők még soha semmi hasznukat sem vették. Az ő fiuknak erre, vagy arra van haj lama; ilyen vagy olyan pályára készül: tehát ne buktassuk meg. Vajmi ritkán sikerül az ilyen elfogult szülőt meggyőzni okosko­dásának helytelenségéről s arról, hogy mily rossz szolgálatot tesz fiának, midőn nem ahhoz szoktatja, hogy becsületes mun kássávágal érdemelje ki azt a bizonyítványt, melyre nélkülöz­hetetlen szüksége van. Ő akarja az iskolát rávenni, hogy vál­toztassa meg a maga elveit, módszerét, de ő a világért sem akarja a magáéit elhagyni, az iskola elveihez alkalmazni. De több szülő akad olyan, ki a rovóczédula vétele után, vagy még inkább a elassificatio előtt a tanárt azért keresi fel, hogy könyörgésével megpuhitsa, elnézésre birja. Elmondják ezek egész terjedelmében sok bajukat, az élettel folytatott nehéz küz­delmeiket, miknek következtében a fiú bukása nem annyira a könnyelmű fiút, hanem őket, a szülőket sújtaná. Nincsenek is nagy terveik a fiúval, csak 4, csak 6 osztályt akarnak vele vé­geztetni, azután szakiskolába, képezdébe, kadetiskolába, gyógy­szertárba vagy Isten tudja hová akarják adni ott pedig sem latinra, sem görögre, sem logarithmusokra szükség nem lesz. Ha

Next

/
Thumbnails
Contents