Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1899

— 9 jóért és igazságért tételez fel. Nap-nap mellett, óráról órára azt hallja, tapasztalja a gyermek az iskolában, hogy munkálkodni mindenkinek kötelessége, hogy csakis a lelkiismeretes, a pontos munkásság biztosit becsületet, tiszteletet, tekintélyt, lelki nyugalmat és anyagi előnyt, — míg a henyélés, a kötelességek elhanyagolása, avagy csak felületes teljesítése is szégyent és megaláztatást, bosszúságot és kárt okoz.

S hogyan viselkednek a t. szülők, az iskolának e törekvésével szemben ? Az-e az ő czéljok is, hogy fiúkat mindenekelőtt munkássághoz, mely minden egyéb erény szülőanyja, szol: issák, hogy majdan, ha kezeik alól felszabadul, az életben is mindig és kizárólag csakis a saját munkásságától várja boldogulását ? Iparkodnak-e ideje korán leikébe vésni e szót: kötelesség, és hozzászoktatni ahhoz, hogy kötelességeit pontosan teljesítse.

Sajnos, igen sokan vannak, kik az iskolát nemcsak nem támogatják, hanem határozottan ellene dolgoznak, midőn gyer- mekök előtt hangosan kritizálják az iskolát, hogy egyrészt nagyon sokat követel, másrészt sok olyant, a mi felesleges, a minek soha semmi hasznát sem fogja venni.

Nem támogatják az iskolát a nevelés és tanítás nehéz munkájában még akkor sem, ha erre egyenesen felszólitja is önöket. Mert az iskola minduntalan felszólítást küld, ha a fiú szorgalma avagy viselkedése ellen kifogásai vannak. Kétszer évenkint classification háromszor figyelmeztetőt, ugyanevezett rovóczédulát küld, melyen szószerint ezt olvashatják: „Tanácsos lesz a házi nevelés eszközeit és módjait alkalmazásba venni, hogy a fiú jobb magaviseletre és nagyobb szorgalomra serkentessék/

Hogy fogadják ezt a rovóczédulát? Egyik aláírja anélkül, hogy fiának egy szót is szólna, avagy valamit is tenne. A másik nagy jelenetet rögtönöz, fiát lehordja, eltiltja játékaitól, pajtásaitól, kedves foglalkozásaitól, megfenyegeti, hogy ha nem javul, nem kap ezt, amazt, nem viszik látogatóba, színházba, hanem inasnak adják. Majd a mama ellen fordul, hogy rosszul neveli gyermekeit, kényezteti, elrontja őket stb. stb. S mi e nagy vihar következménye? Semmi, éppen semmi, mert az apa ezentúl sem ér rá szemé lyesen felügyelni gyermekeire, a mama ezentúl sem törődik sokat