Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1898

— 20 A folyam délkeletnek kanyarodva, Báziás alá ér, az ebéd előbb elkészült, hogy elkövetve azt, Báziástól kezdve ismét a födélzeten tölthessük az időt Orsováig, mert ezután lesz ám c«ak az Alföld fiának látnivalója! Itt kezdődik a legelragadóbb vidék igaz költészete, a balparton is festői hegyek emelkednek végig egész utunk alatt, melyek tölgy- és nyírfa erdökoszoruikkal mily éles ellentétet képeznek a nemrég hátrahagyott Debelo brdo hosszan keresztben húzódó zaharasZerü homoksivatagával ! A Dunaszoros minden legcsekélyebb területén a festő ecsetére legméltóbb tájképet szemléljük, hol jobbra-balra erdők és orgonabokrok ékesítik a hegyek sziklás ormait, biztos védelmet nyújtva úgy a fülemilének, mint a magasban kóválygó keselyűnek. A természet „templomában, hol ezer báj és pompában a mindenség ünnepel,“ ifjaink egy része elbájoltatva a legszebb panoráma nézésében alászáll a födélzetről s elhelyezkedve a hajó hátsó részében, nem először zenditi rá jól szervezett dalárdánkra valló ügyességgel a hymnust, melynek halkan felhangzó akkordjai s az utánna következő ének „Áldd meg a királyt“ refrainejei egymást üdvözölni látszanak, mint a magasba szálló kis pacsirta üdvözli a felkelő Napot.

A Dunából Mózes táblájaként kiemelkedő Babakáj nevű szikla elhagyásával feltűnik Galambóez vár festői romjaiban, a bal parton Lászlóvár omladéka, mindkettő a törökpusztitás megdöbbentő jeleivel. Berniczánál egy római castellum maradványai, Dobránál a kőszén-alászállitás elmés kivitele költik fel érdeklődésünket, az alacsony vízállásnál átszálló helyül ismeretes Drenkováig. Balról kezdődik a „legnagyobb magyaréról elnevezett remek Szé- chenyi-út. Bejutva a kis vaskapuba, a Duna fenekéről kiálló sziklák között élénken leköti figyelmünket a kellő magas vízállás daczára is nagyszerű Izlás Tachtaliá és Őrében vízesés, a sebesen rohanó Jucz-czal. Milanovácznál egy római tábor és castellum maradványa, a magyar parton valamivel lejjebb ismét egy római castellum rom hal-