Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1898

maza látszik. Milanovácztól a Duna északkeletnek fordul s nemsokára belép folyásának utolérhetlen természeti szépségekben gazdag legremekebb szakába, a két, összébb húzódó, egyenlő magas sziklafal képezte partja között a Kazán szorosba. Előttünk a legszebb kép, a mit csak egy folyamszakasz képezhet; balról a szikla alá vájt remek Széchenyi út, jobbról a 2000 éves Traján útja sziklába vájt párkányzatával, oszlopokat tartó négyszögű üregeivel. A Tabula Trajána és a Veteráni barlang feltűntével még egy pillantást vetünk a Kazán szoros felé s eszünkbe jutnak a szellemes Reclus szavai: „A Kárpátok övezte hatalmas medenczében hosszú ottléte nyomát hagyta hátra a tenger. — S a Duna, mely két nagy kanyarodását a magyar síkságon írja le, nem csodálatos példája-e a folyamélet tüneményeinek : föveny- és iszaphordás, zátony- és szigetképződés, kígyózó folyás, elágazás, áradások, jégzajlás és fölfelé folyás. A mint a kazáni sötét szorosba benyomul, s nesztelenül tovasiklik azon kőszálak tövében, melyek egykor útját szegék, úgy tetszik, hogy a viaskodás az elemek közt csak alig-alig hogy elcsöndesedett. A bérez mintha csak most szakadt volna át, s a beltenger mintha csak most válnék folyóvá; de ömöljék be egy hegyfal, s a Duna újra a régivé alakul, hogy tengerül hömpölyögjön a mögötte levő síkságon,“ — ha tudniillik összetett kézzel szemléljük hazánk remekeit, s ha nem akarunk ezért a szép hazáért, melyet Istentől őseink nehéz küzdelmek árán nyertek, s tartottak fenn számunkra, annyit tenni és fáradni, a mennyit egy igaz hazafinak kötelessége. Hajónk még egyet fordul, és feltűnik előttünk Orsóvá.

Délután 4 órára szállottunk ki Orsován ; megtekintve a város egy részét, a korona-kápolnához vonultunk s beírva neveinket a látogatók könyvébe, a szózat és hymnus ol- éneklese után Adakahlét jártuk be. E földet járva egyszerre szótalanná lesz a kis karaván, megáll a nagy Duna partján és követve annak folyását a távolba, elmereng