Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1895

A félegyházi városi kath. főgymnasium történelme.

bizonyit valami jobban a magyar faj életképessége mel- :t, mint az a cstiggedetlen kitartás és szorgalom, melyet :ejt akkor, midőn mindent a porból kell megteremtenie.

Tudjuk azt a tatárdúlás történelméből; látjuk ugyanezt a legújabb korban is, ha figyelmesen végig lapozzuk hazánk történelmének lapjait.

A török hódoltság előtt számtalan község virágzott már úgy a Tisza-Duna közén, mint átalán véve a nagy magyar alföldön mindenütt. Tudva van azonban, hogy azok nagy része elpusztult, másrészük pedig amazok rovására túlságosan megnépesedett. Ez a körülmény abban leli magyarázatát, hogy a török hadsereg rendes fizetést soha nem kapott, hanem e helyett szabadságában állott a basának, hogy pazar életmódja kielégítésére ajándékokat elfogadjon és az ezrede, vagy a hóditó hadsereg számára szükséges terményeket a védtelen lakosságon harácsolás utján behajtsa. A sáskajárás e vonalon majd minden tavaszszal megújult, mert a török a szeptemberi hűvös éjszakák elérkeztével rendszerint kitakarodott az országból. Ilyenkor felcsigázott étvágygyal láttak a fosztogatáshoz, s minthogy dúsan jövedelmező állása a basának rövid életű volt, nem törődött vele, ha a meghódított területet adózó képességében merőben tönkre tette is. Jelszavukká vált: »Az tegye be az ajtót, a ki utoljára kerül«. Az volt a fizetése, a mit elrabolt. A föld népének elhajtották a barmait, hogy a rá következő tavaszon nem tudta a földjét mivel megművelni, elrabolták a portyázó török csapatok az eldugott vető magot is, vagy ha elvégezte is valaki a tavaszi munkát, a legutolsó pillanatig nem tudhatta, ki