Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1895
7 s legfeljebb csak a tanárok és a tanács, mint felügyelő hatóság közti közvetítő szerepre vállalkoztak, vagy pedig, mint az 1822. julius 26-iki gyűlésen Cseh András plébáno -igazgató felhívás folytán kijelentette: elvállalja ugyan az igazgatóságot továbbra is minden fizetés nélkül, de egyszersmind minden teher nélkül is. Mint a kimutatásból következtetni lehet, hivatásának még leginkább megfelelt Müller Mihály, ki hittudományi koszorús és a pesti egyetem jogtudományi karának tagja volt s tanitotta tényleg a hittant, a franczia, görög és német nyelvet. A plébános-igazgatókról sokszor feljegyezve látjuk, hogy heteken át Pesten vesztegeltek orgona, szent képek s más a templomot érdeklő ügyekben, minélfogva az iskolával is nem sokat törődtek. A tanács-jegyzőkönyvekben csak évtizedenként egyszer, kétszer van nyoma felszólalásuknak iskolaügyben, akkor is, ha a felsőbb hatóság megkeresése folytán elkeriilhetlenné válik az. Hogy azonban ily kevés érdeklődést tanúsítottak a gymnasium ügye iránt, azon legkevésbbé sem csodálkozhatunk ; mert az igazgatói terhes teendők mintegy rájuk erőszakoltattak, mivel a világiak közül ritkán akadt valaki, ki ezen terhes hivatalt elvállalta volna. Az igazgatói teendők ennélfogva a tanács vállaira sulyosodtak legnagyobb mértékben, még a fegyelmi ügyekben is. Az 1811. év október 19-én felszólítja a tanács az igazgató urat, hogy úgy a tanárok, mint a tanítványok számára hasznos regulákat kiszedni és papirosra tenni s azokat a tanácscsal közleni ne terheltessék, melyekhez magokat alkalmaztatni kötelesek legyenek. Első ízben tanárok voltak: Fater Mihály kecskeméti conventbeli barát, ki csak egy hónapig tanithatott. Helyébe a váczi püspökségtől kértek egy tanárt s a püspök Weiszkopf Mihály tiszteletidét küldötte le, ö tanitotta az egybekapcsolt IV. és III. osztályt, mig a II. és I. osztály vezetését Brassai József világira bízták. Weiszkopf Mihály tisztelendő úr, kinek nevét nálunk már akkor is miniszteri engedély nélkül Ferjfej-re magyarosítva találom egy jegyzőkönyvben, már 1812-ben felhagyott a tanítással, mivel a rajta Bánhidi Gáspár, egy tanítvány atyjától az iskolában elkövetett mocskos szitkozódásért nem nyert illő elégtételt. Helyébe a kassai főigazgatóság Janitsárd Lászlót nevezte ki, de még pár hó múlva sem jött helyére a kinevezett a főigazgatóság nagy bámulatára; ennélfogva a tanács Mihálovits Gábor prókátort, vagy Molnár Mihály Pesten tartózkodó juratust ajánlja a főigazgató úr figyelmébe. Csakugyan Janicsáréi helyébe Mihálovits Gábor neveztetett ki. E kezdetleges állapotban igen változó volt a tanárok fizetése, egyiknek több, másiknak kevesebb. Weiszkopfnak volt előre meg-
