Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1893
17 Itt lehet megemlíteni azt a kárhoztatandó eljárást is, hogy egyes helyeken, pl. Bihar megyében a helyettesítés is divott. Az a saját maga existentiáját sem sokra becsülő pl. cselédnépség csak a rendzavaró elemet növelte. Mind e bajok meg voltak mindenütt az országban, a szerencsésebb állapotok a kivételek. De mindezen sok és nagy baj daczára sem ítéljük el teljesen az 1848—49-iki nemzetőrségünket s ne törjünk pálczát hazafiaink liarczi képessége fölött. Szabadságharczunk története telve csodálatot keltő tényekkel s a nemzeti létért vívott íönségfes küzdelem babéréit ellenségeink sem vitathatták el. Dicső hazafiainknak, az 1848—49-iki vitéz honvédeinknek köszönhetjük ezt, kik többnyire mint ujonczok, a Caesar veteránéinak is díszére való halál-megvetéssel rohantak harcz- képzettebb ellenségeik sorai közé és szégyenfutásba verték azokat. Ujoncz bár, de Görgei és mások kezei alatt rövid idő alatt kitűnővé szervezett honvédségünk annyi belellenség daczára is kiverte egy régi európai nagyhatalmasság dicső hagyományokban gazdag seregeit. Es e dicső honvéd seregünkbe a harczfiakat főleg a nemzetőrség szolgáltatta. Önkéntesen, de sokszor besorozás útján is nemzetőreinkből honvéd zászlóaljak alakíttattak. Ilyen nem kérdett sorozást tartott pl. Görgei Pozsonyban a schwe- chati csata után. Így a nemzetörségi intézmény jeles szolgálatot tett mint elb'iskola s mint harczra tüzelő intézmény. Ép úgy nem volnánk igazságosak akkor sem, ha a nemzetőrségtől magától is megvonnánk minden harczi dicsőséget. Vannak a nemzetőrség, főleg a harcz tartamára vállalkozó önkéntes nemzetőrség történetében is szép tények. Különösen a lovas nemzetőrök voltak nagyobbrészt használhatók. Így nem szabad elsősorban elfelejtenünk azt, hogy míg honvédseregünk (az első 10 zászlóaljon kívül) nem volt, míg annak felállítása is lehetetlenné volt téve, addig a nemzetőrök s a népfölkelők állottak ki a hon védelmére s legalább számukkal és lelkesedésükkel imponáltak ellenségeinknek; a szerbeknek s a magyart becsméxdő Jellachichnak. Nélkülök tán a kis Horvátország bánja a nagy Magyarország fővárosába diadalmenettel vonult volna be — az egész világ előtt a leggyávább fajnak mutatva a magyart. A pákozdi csata mentett meg e gyalázattól. És e csatában, — egyik hadi
