Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1893
11 nyékből, a hozzátartozó tokmánynyal együtt a lovas nemzetőr jobban bírhatta volna a költségek viselését, de azért itt is bizony ki-ki csak olyan kardot kötött, amilyené épen volt. Kérdés: mennyiben felelt meg a nemzetőrség a törvényben hirdetett czéljának és mennyiben a tulajdouképeui rendeltetésének ? Ami a hirdetett czélt illeti, e tekintetben a törvény túlzásba ment. Mire való az a nagy sereg rendőr? Hát mái\ mindenkinek rendőrré kell lenni? Még azoknak is, a kiktől (_az alacsony census folytán) szinte félni lehet, hogy ők maguk lesznek a rendzavaró elemek ? Túlzásba ment a fegyverkezésben is, gyilkoló fegyvereket: puskákat, dsidákot, kardokat adott kezeikbe polgártársaik ellen. Oly annyira kiérezhető a törvényből a hirdetett czél valótlansága, hogy némely helyeken mint pl. Zemplénben nem tudták a törvényt megérteni, nem merték a nemzetőrség felállítását elrendelni. Féltek a néptől, mely e fölfegyvérzést volt földesurai részéről jövő merényletnek tartaná az imént kinyert szabadságai ellen. Salamon e törvényczikkelyt egyenesen az összes magyar törvények egyik legsilányabbjának nevezte. Ami a nemzetőrségnek harczi czélját illeti, e tekintetben sem felelt meg az feladatának. Nem felelt meg már csak azért sem, mert jóformán az egész országban nem tudták megérteni, hogy tulajdonképen mi is legyen az. Ezért látjuk, hogy jóformán minden megye a maga módja szerint szervezte őket. A törvényből kiokosodni nem lehetett. Pótló rendelet jött elég; de mivel az intéző körök maguk sem voltak a fogalommal tisztában, meg többen is intézkedtek benne, ezek sem vezethettek a kívánt czélhoz. Nem felelhetett meg feladatának, mert a hadi szolgálat csak 1 — 6—8 —10 hétre vagy legfőlebb 3 hónapra kötelezte őket; s így midőn már némileg hozzászokhattak volna a hadi élethez, már mehettek is haza. „Mert nem bolondok, hogy kedves életöket. koczkára tegyék, miután a jó Isién őket az ellenséges ágyútűzbol kisegítette“, írja Görgei egyik levelében. Éppen azért Görgei egy másik levelében azt kívánja, hogy „minden nemzetőri osztály, mely nem kötelezte magát a háború végéig, azonnal elbocsátandó“, nehogy „fegyelmezett csapatainkat is megmételyezze.“ Ezért azután a ministeri rendeletekben a pótlás, hogy
