Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1893

10

terium lefoglalta. Majd a budai fegyvergyárunk fejtett ki szinte elképzelhetetlen munkásságot. Igazgatója a derék Lahner György, ki megmutatta, hogy a harcztértöl távol is mily hasznára lehet a hazának egy lelkes szakember.

A lőpor előállításában a legtöbb érdemet Rombauer szerezte, kinek nemcsak a szükségletet kellett fedezni, hanem egyszersmind feledtetni azt is, hogy országunk nem iparos, és hogy különösen a hadi szerek ellőállításában úgy az anyag mint munkás tekintetében a külföldre van utalva.

De ez nem volt elég. A belügyministerium (1848. jul. 24-én) kénytelen volt felszólítani a haza összes lakosságát, hogy kiki ajánlja fel fegyvereit a hazának. Egyúttal a hadiszerek készítése és árulása, a puskamívesek műhelyei mind, sőt még a vasárus boltok is szigorú felügyelet alá vétettek.

Budapestnek Windischgrütz által történt elfoglalása után a többi dolgokkal együtt á hadi szerek és a fegyvergyár részei is N.-Váradra szállíttattak, a hol az ú. n. várban és a N.-Váradhoz közel levő Pecze Szt.-Mártonban rendezték be a műhelyeket és raktárakat. Majd új fegyvereket csináltak, majd pedig a megyékből összeszedett fegyvereket hozták használható állapotba.

Az áldozatkészségnek és az itt működő szakemberek1) hazafias önfeláldozásának köszönhetjük, hogy a tavaszszal megújuló hadjáratot nemcsak begyakorlottabb, hanem jobban is fölfegyverzett sereggel kezdhették meg vezéreink.

Végeredmény azonban mégis csak az volt, hogy az otthon maradottak azzal fegyverezték fel magukat, amivel épen tudták : puskákkal, karabélyokkal, kardokkal, dzsidákkal, buzogányokkal vagy épen egyenesre feszített kaszákkal és más ilynemű fegyverekkel. Tisztnek azonban már mindnek volt kardja, de még ez sem szabályszerű, hanem csak amilyen ki- nek-kinek volt.

A táborba vonulók főleg a budai fegyvertárból kaptak fegyvereket pl. 9 —12 fontos gyutacsos (Zünder) puskát, tok- mányt vagy patrontást és szíj as szurony tokot.

A lovas nemzetőr fegyvere állt : egy kardból és két pisztolyból, egy kard- és kézszíjból, továbbá a szükséges töltél) Kossuth e kitűnő szakemberekről Simonyi Ernőhöz 1872. nov. 20-án írott levelében ezeket mondja : „helyünket sokan betöltő11tik emberségesen, de mindany- nyiunk közt csak három ember volt, aki helyét oly bámulatos sikerrel töltötte be, hogy azt hasonló sikerrel lehetetlen lett volna más által betöltetui. E három ember Láhner tábornok, Lukács honvédezredes és Duschek Eerencz volt.“