Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1887

— 27 —

vélték helyesen gyermekeiket, de késő eső után a köpeny ! ! Némelyek hízelgőket, parasitákat vonnak körükbe, az ifjúságnak végveszélyét és dögvészét, mások kéjnőket váltanak, ismét mások eltorkoskodják vagyonukat, megint mások koczkajátéknak, dőzsölésnek adják át magukat. Sőt nagyobb vétkeket is követnek el — melyet itt elhallgatni jónak látok, — van rá eset. hogy egy élvezetet a halál árán szereznek meg! Mennyi rossz következménye van a rossz társaságnak, az elsoroltakból láthatjuk, mig ellenben azok, kik jók társaságában vannak, megmenekülnek az ilyesmiktől. Azért mondja Plu- tarchos is, hogy ha azok valamely philosophussal társalogtak volna, soha annyira el nem vefemülendettek, de Diogenes parancsát megtanulták volna, ki kemény, de a dolgot illető szavakkal ösztönöz: menj be valamikor a bűnbarlangba, hogy megtanulhasd, miszerint ott az' értékes mit sem különbözik a silánytól. Azért a helyes nevelést és törvényes oktatást az erényre és boldogságra nézve igen hathatósnak mondja l’lutarehos. A kincs, szépség, egészség és erő millékonyak, egyedül csak a nevével és az, mely isteni és halhatatlan : τ.ΤΛίία αΑάιατω· καί Asior. Az emberben két kiváló isteni adomány van: az ész és a beszéd, νους καί Χόγος. Az ész a beszédet kormányozza, a beszéd az észnek szolgája. Egyedül az ész ifjodik öregedve és mig az idő minden mást elrombol, az öregségnek naponta több tudományt nyújt. A háború egyedül a tudományt nem pusztíthatja el. Azért Socrates (iorgiasnak, a ki őt kérdezte, mit gondol a perzsák királyáról, vájjon boldog-e az, azt feleié: Nem tudom, mily erénye és neveltsége és tanultsága ratosía-ja van; ezekbe, nem a szerencse javaiba van helyezve a boldogság. Azt mondja Plutarehos, hogy semmit se kell mondani vakmerőén és meggondatlanul, sem pedig cselekedni. A csacs- kaságot is kerüljük, azért is a rögtönzött beszédet nem szereti Pl., mig ellenben az elmélkedés, a σκέψις nem engedi meg azt, hogy a beszéd az aránynak mértékét túllépje. Fölhozza példa gyanánt, hogy Periklész, kit a nép szónoklásra kért föl, mindaddig nem tette azt. míg szónoklatát ki nem dolgozta. Demosthenes se szónokolt megelőző σκέψί; nélkül, és azt monda, hogy addig ne is vál