Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1885
19 mintegy 2/3 viz és ’3 bor vala. A katona a háborúban szerzett tapasztalatainak élénkítésére borba mártott ujjá- val rajzolja az asztalra a tábor tervrajzát, innét a gondolat : Miles in mensa pingit castra mero. 30. Navita Stggiae aquae, charon, az alvilág révésze, ki az Acheron vizén a megholtak lelkeit szokta átszállítani. Styx, egy forrás mérges vízzel; folyó az alvilágban, melyre az istenek esküdtek. Innét a kifejezések: pokolbeli, vészes, halálos, borzasztó. 37. Bescissis genis, usto capitio., ezen kifejezések onnan magyarázhatók, hogy a régiek oly alakban képzelték a halottak árnyékait, milyenben utoljára a földön látták őket, tehát a mint a máglyáról az alvilágba szálltak. 42. Valida aqua, meleg viz fürdőnek, a mely a fáradt testnek legjobb üdülés. 52. Sinus, kebel, öl, ránéz, görbülés. A tógának ránczba szedett része, a mely az által keletkezett, hogy azt a bő ruhát halvádra és balkézre vetették. A sinusban, mint zsebben mindenféle tárgyakat lehetett hordani, innét sokszor zsebet is jelent. A testnek ama ránéz alatt levő része is lehet tehát: „kebel,“ „mell,“ „szeretet,“ „őrizet,“ „ótalom.“ Hivatkozás Liviusnál: Sinus e gremio effusus. E helyen tehát sinus alatt a bő ruhának a, keblen támadó ránczait kell érteni, melyek a békével járó bőség jelvényéül gyümölcscsel vannak tele, onnan : perfluit. A Béke kezében látjuk gyakran a bőség szaruját. Ennek megtörténte után következik az elegia tiszta, világos, magyaros lefordítása: „Ugyan kicsoda volt az, aki először találta föl a kardokat. Mily kegyetlen és érzéketlen lehetett az az ember! Akkor vette kezdetét az ember-mészárlás, akkor kezdődtek a csaták, Akkor nyílt, meg egy rövidebb ut az iszonyú halál torkába. Avagy mit sem vétett ama nyomorult, — mi pedig saját szerencsétlenségünkre fogadtuk I el azt, a mit ő a vadállatoknak szánt. (5) Mindenesetre a drága aranynak hibája ez. Nem is voltak háborúk abban az időben, mikor még fapoharakból ittak a lakomákon. Nem voltak akkor várak nem kellettek sánczok és a nyájőr nyugodtan hajtá le fejét álomra juhai között. (10) Bárcsak kedves lehetne nekem az életem, bár soh’se ismertem volna a gyászos fegyvert, se ne hallottam volna a hadi kürt hangját reszkető szivvel! Most (kedvem ellenére) háborúba hurczolnak és már oldalán hordja talán valamelyik
