Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1884

X.

Néhány szó gymnasiumunk történetéről.

Századunkat a haladás ás a felvilágosodottság szá- zadának tartják. A ki nem halad, az hátramarad a közmondás szerint. Nagyon sokszor bebizonvodott már e közmondásban kifejezett igazság úgy a népek, mint az egyes községek és emberek életében is. Tegyük magunkévá korunk emez irányelvét, mert semmi sem vonz maga után oly szigorú következetességgel megrázkódtatást, sőt megsemmisülést, mint épen az, ha a körülményekkel számolni makacsul nem akarunk. Van rá példa nemzetünk történetében is elég, csak ki kell betliznünk a sorok közül : az új kor elején az állandó hadsereg eszméje alakot öltött Európa-szerte, mert a puskapor használata a folytonos gyakorlatot és fegyelmet a hadseregben nélkülözhetetlenné tette, őseink azonban éppen ettől irtóztak legjobban. Hazánk hatalmi állásának öregbítésére Mátyásunk bölcsessége megalkotta a rendes, az úgynevezett „fekete hadsereget.“ De önkénykedő olygarcháink ilv körülmények között nem űzhették volna oly szabadon zabolátlankodásaikat. Alig

y

hunyta le szemét örökre nag mohón robbantották fel eme legfontosabb Nem kellett őseinknek a rendes hadsereg:, a hadászat ósdi, a nemesi felkelés rendszere mellett;

lazánk a hatalom és

ép ezért sem maradhatott meg

királyunk, intézményét, megmaradtak de tekintély ama magaslatán, melyre a Hunyadiak emelték. Ettől fogva minden kültámadás elől meg kellett hátrálnia, ettől fogva életéért s nem hatalmi állásáért viv már többé, vagy kevésbé sikeres harczokat. Nemzetünk életében ez volt az első lépés hátrafelé, ami pedig csak abban állott, hogy a kor egy csekélynek hitszó követelményét nem teljesítettük. Az események ebből kifolyó lánczolata leszo-