Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1884
i ritotta hazánkat nagyhatalmi állásáról a harmadrendű államok sorába. Lehet-e vájjon ismét virágzóvá, hatalmassá tennünk nekünk késő unokáknak V Nagyon sokan tették már ezt gondolkodásuk tárgyéivá és áldás emlékükre: nem estek fölötte kétségbe. A nagy Széchényi István ki merte mondani, hogy „Magyarország nem volt. hanem lesz.“ Körültekintett Európában s egész erejével oda törekedett, hogy hazánkat a szomszéd nyugoti államokkal egy színvonalba emelje. Lépjünk nyomába erőnkhöz mérten, ne engedjük, hogy valakinek bármikor eszébe jusson még egyszer I. Lipót ministere Lobkovitznak ama nyíltan hirdetett akaratát érvényre juttatni: „hogy Magyarországot először katholikussá, azután koldussá s végre németté kell tennünk, mert csak így törülhetjük el a jold-szinérUl. “ Hogy valamely állam katholikus-e, vagy ágostai, vagy helvét, hatalmi állására nem hat elhatározókig, de hogy a magvar nemzeti nyelv és erre fektetett műveltség és vagyonosáig megszűntével nemzeti, állami létünk is megsemmisül, azzal tisztában lehetünk. Manapság már ettől tartanunk nem lehet. A vagyo- nosodás terén elől állunk, legalább büszkeséggel mondhatjuk, hogy nem vagyunk földhöz ragadt szegény ország, csak a budapesti országos kiállítást kell megtekintenünk. Minden ország gazdagsága polgárai munkásságában, nem pedig az összerakott kincshalmazban rejlik, már pedig az ott kiállitott hazai gyártmányok világosan hirdetik, hogy polgárai nem henyélnek. Nemzeti nyelvünk mind a törvénykezés terén, mind a társadalomban kivívta magáinak az elsőséget s ennek alapján művelődésünk is határozott nemzeti jelleget nyert. Mindazáltal még igen sok a tenni való, sok különösen az egyes nagy alföldi városokat illetőleg, de legtöbb saját szülővárosunkban. Az igaz, hogy alig 130 éves városunk a vagyonosodás terén oly elchaladást tett, minővel kevés város dicsekedhetnék, de művelődésünk ezzel már nem fejlődött karöltve. Ez állításunk igazságának bebizonyítására adjuk elő az alábbiakban Félegyháza város gymnasiumának rövid történetét a mennyire azt helyünk szűk volta megengedi. Miképen haladtunk előre e téren, nem L
