Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1883

12

A 120-ik §. ez: Gyűlöl, utál, megvet, lenéz. Szintén lelki működést jelentő, s az érzelemre vonatkozó rokon értelmű szavak.

Gyűlöl: A gyűlölet a léleknek nagyobb fokű, ellenséges indulattal való idegenkedése egy más lélektől, s innen csak személyek lehetnek egymás iránt gyűlölettel. A gyűlölet oka sokféle lehet; az a közmondás, hogy a szerelemből fejlődhet a legnagyobb gyűlölet — valószínű. Minden esetre a kit gyűlölünk jól kell ösmernünk; mert ok nélkül gyűlölni nem lehet p. o.:

„En könyörgök néz ram, én aki gyűlöllek.“ {Gyűl. Pokainé.)

,,. . . Az előtt megvallom,

Gyűlöltem a hunnak ha nevét is hallom ;

Tűz, víz, a világon nem oly esküdt ellen,

Mint vala hun és gót egymás faja eilen.“ {Ar. Bud. II. II. év.)

,, Gyűlölsz? Gyűlöllek én is büszke bán,

En a teremtés szennye, s megtagadlak,

S megátkozom minden csepp véremet,

Mely a tieddel testvérül rokon.“ (Vor. Marót, bán V. felv.)

,,Lelke gyűlölségén erőt vesz valami,

Valami, nem tudom én azt kimondani.“ {Ar, Poldi. I. év.)

Útál: Az űtálás a léleknek elfordulása, undorodása attól, ami rósz, gonosz, erkölcstelen, aljas. így utálja az ember a gonosztevő zsiványokat, rablókat; a vezeklő önmagát vétkeiért. Útáljuk a csúnyát is, bár arra inkább undor szó illik. A gyűlölettől sokban külömbözik. A gyűlöletnek nem szükségképi oka az erkölcsi vétség, vagy legalább nem az aljas vétség, míg az útálatnak igen. A lélek önmagát nem gyűlölheti, de igen is utálhatja. A gyűlölettel többnyire bosszúálló érzés vegyül, az útálattal megvetés, p. o.:

„En ;ipádat, ezt a második

Leendő férjemet szint úgy utálom,

Miként első férjemnek gyilkosát.“ {Pét. Salgó.)

„Testvért testvér, apát fiú elad . . .

Mégis ne szóljon erről ajakod,

Nehogy, ki távól sír e* nemzeten :

Megútálni is kénytelen legyen: {Tomp. Gólyához.)

. . . Most tudom csak,

„Miért születtem; nem, hogy mint egyébb

Örüljek én is a világi jón;

Hanem, hogy útáljam meg magamat.

S kétségbeesve hányjak el.“ {Vör. Marót Bán V. felv.)

Megvet: megveti a lélek azt, aki hozzá nem méltó, akit arra sem méltat, hogy érte háborogjon: így veti meg a nagylelkű sze