Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1883

13

gény, a hatalmas gonosz lelkű gazdagot; az ártatlan, a méltatlan gyanúsítást, az erős, a gyöngék incselkedéseil, a jó, a gonoszt, p. q. :

„Majd meggyőzi magát, s megvetéssel tűri

Szolganép belőle a csúfot, hogy űzi.“ (Ar. T- III. év.)

Fossz hát zsivány és vidd amit találsz,

Szólt megvetőleg a vár úr.“ {Pét. Salyó.)

„Megvetlek nyomom!“ {Ar. E. A. 1-én.)

„Szerelem! Szerelem! éltünk éltetője!

Általad varratik a szűz fejkötője!

Nélküled a világ puszta siralomház,

Aki téged megvet, csak árnyékot hajhász.“ (Kis F. K. Tollayi J.)

Előfordul gyakran úgy is, hogy valaki a saját életét megveti, nem becsüli semmire, azaz nem találja méltónak az életre, p. o.:

„Éltedet megveted, a halált vem féled,

Te kellesz minekünk, azt a bátor szented.“ (Pet. Jdn. v. VI. én.)

Lenéz: csak az nézheti le a másikat, aki jóval nagyobb szellemi vagy anyagi erővel a fölötte áll a másiknak. A lenézés mindig a gőg szüleménye, s így aesthetikailag rút. Lenézi a gazda a szegényt, a mágnás a nemest, s így tovább. Költőink többnyire gúnyos értelemben használják: p. o.

„Lenéző gőggel megy az emberek közt,

Mint a szelindek a kicsiny ebek közt.“ {Pét. Ar. Apóst.)

„Fogsz heverni megvetett rongy útfélen :

Nem bíij ! úgy is csak lenéztek szüntelen“ {Ar. Érzékeny búcsú.)

E rövid értekezésnek czélja volt ki mutatni, hogy a rokon értelmű szók között, bár mennyire, hasonlóknak lássanak is, van különbség, mely különbséget a szabatos irályban szem elől eltéveszteni nem szabad. A rokon értelmű szavakat gyakran felcserélik ugyan íróink, de csak ott, hol a pontos megkülömböztetésre nincs szükség, vagy hol a komikus színezést ez is emeli, vagy hol az irály változatossága úgy kívánja. Ez eszme vezérelt munkámban, melyet ha úgy mint megérdemelte volna, ki nem fejeztem: gyönge erőm legyen a mentség. gr. gdplány (Antal.

II.

Adatok a gymnasium történetéhez.

Az 1883/4-diki tanévre a beiratások 1883. augusztus 20, 30, és 31-dik napjain történtek, s ugyanezen idő alatt tartattak a ja