Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1882
4 ve is előszeretettel foglalkozom e kérdéssel s kétszeresen érdekesnek tartom azt városomra, melynek egy csekély szolgálatot vélek ez által tehetni, mivel szerencsés lehetett lakosait e vitéz nép fiaiból nyerni s őseinek örökségében, ha nem is sok idő óta, de folytonosan vezérlő szerepet vinni. Hazafias tényről szólván nem hagyhatom megemlítés nélkül a Jerney mélyen érző leikéből fakadt nemes szavakat: „A magyar történet búvárok föladata és mu- laszthatlan kötelessége kimutatni a külföld előtt . . hogy azon rokon népszakadékok“ (besenyők, jászok, kunok, kozárok palóczDk) „nem fajultak el, s távol sem veszték el ősi nyelvüke t, hanem a magyarrali egynyelvüség ol- vasztá őket elkijlönözhető bélyeg nélküli azon egygyé“ ! stb. — Én az L ’enkező véleményben vagyok s azt vallom, hogy azon „rokon népszakadékok“ igenis elveszték ősi nyelvüket s a magyarok vallásának fölvételével minden akadály lerontatott, mely a magyar nyelv uralmának valamenynyire ellenállhatott volna, de jászkúnok török-tatár nyelvűsége mellett emelvén szót nem félek a hazafiatlanság vádjától s a magyarokká lett jászkúnok hazafiasságát tanúsító történelem mellett szükségesnek tartom a nyelvészet fáklyáját is igénybe venni e sokszor emlegetett s érdekes kérdés vitatása közben. II. Mindenek előtt szükségesnek tartom megjegyezni azt, hogy a török-tatár csak olyan mielőttünk ismert és általunk használt elnevezés azon népre alkalmazva, mely a szármát síkság és Közép Ázsia hatalmas területein lakik s ez általunk rájuk alkalmazott elnevezést aligha ismeri s nincs is szándékunk vele valamely népfajt megjelölni, hanem úgy tekintjük azt, mint olyan terminust, melylyel félreértett használat alapján jelöltetnek a török- ségnek egyes töredékei, mely népek a közöttük létezett sajátságos nomád nemzetiségi viszonynál fogva igen gyakran úgy tűnnek fel a későbbi tanulmányozó előtt, mint külömböző nemzetek, mivel különböző nevek alatt em- littetnek, pedig nyelv és testvériség által füzetnek egymáshoz. Ilyen összetartás létezett a besenyők és kunok
