Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1882

5 között is, kik között semmi külömbség sem volt. Ma már a magyar történet- és nyelvbúvárok mindnyájan elismerik a besenyők és kunok, vagy oroszosán pa- lóczok ugyanazonosságát. Kommen Anna szerint, ki őket homoglottáknak (ugyanazon nyelvüeknek) nevezte, — mindnyájan megegyeznek egynyelvüségükre vonat­kozólag is, megegyeznek abban is, hogy a palóczok (kánok) Európában 1061-ben tűntek fel úz nevezet alatt.1) Ezt azért tartom szükségesnek felemlíteni, mi vei az egykorú arab írók mellettük lakó harczias no­mádokat oghuz, vagy ghúz néven ismerik, ezen ghuz- ból rendes török hangváltozás szerint lett az úz2), mely szóval az oszmanlik a kánok hajdami telepeit ma is je­lölik s ezen úz lehet az, mely a bizancziaknál ouzoi alak­ban emlittetik. Mind a besenyő mind a kun és palócz külömböző elnevezései azon török népnek, melynek ágai e külöm­böző nevek alatt egymásután tűntek fel dél Európa sík­jain s melynek e nyelvét a Codex Cumanicus őrizte meg. E nyelv külömbözik természetesen a mostani oszman- litól régiesebb alkatánál fogva is s Hunfalvy szerint elü­tő a csuvasztól s Vámbéry szerint joggal nevezhető a kúnok nyelvének. A kúnok Magyarországba bejövetelük után is még egy úgy látszik elkülönzött társadalmat képeztek a ma­gyar mellett, még pedig olyant, mely némileg föltételez­ni engedi az egybeolvadásra leghatalmasabb tényező­nek, a nyelvnek is külömbözését. Azon 1347-iki oklevél, melyben Kumcheg kán kapitány Csertán nemzetségéből líijelenti az ő saját- és fiai nevében is, hogy ő tizenkét szőrsátrakban lakó kánt fiaikkal együtt átenged Tötös visegrádi várnagynak, mivel ez neki és fiainak barátsá­got mutatott s mivel ez nehány kánt, kik az ő (Kum­cheg) szállásukról az ő (Tötös) birtokaira szöktek volt neki vissza küldött, — világosan mutatja egymás mellett a két elkülönzött társadalmat. A magyar birtokán lakik, a kán pedig szálláson és szőrsátrakban. Possessio seu *) Ncstov ugyan őket [lolovezokiiak Írja krónikájábau. de Wollt ezt pol-uoz. azaz sivatagi uznak értelmezi. 2) Vámbéry: A magyarok eredete. 111. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents