Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1882

I.

A jászlumok nyelve.

A mult század közepén felmerülvén a kérdés, hogy mily nyelvűek voltak a jászok és kunok, nem kis érdeklődéssel kezdtek, mind a hazai, mind a külföldi tudósok e tárgyhoz hozzá szólani s a magyar és turk tábor megalakulásával megteremtetett a ,,jász-kún“ kérdés is, mely a Petrarka féle kun szótár felfedezésével mind élénkebben foglalkoztatta az érdekelteket s napjainkban a jász- kunoknak mind magyar, mind török-tatár nyelvűsége mellett tekintélyes férfiak állottak sorompóba s ép oly érdekes, mint tanulságos vita fejlődött ki, úgy annyira, hogy ma. midőn e kérdés még mindig nem lankadó erővel tárgyaltatik, már egész kis irodalom hirdeti a kérdés iránti érdeklődést. Tudományos és hazafias ténynek tűnik fel hazai tudóssaink előtt e kérdésnek tisztába hozatala s valóban a mély tudományosság és odaadó hazaszeretet az, melynek ereje nem lankad kutatni, derék s a magyarnak annyi szomorú napjaiban hű osztályos testvér nyelvének és nemzetiségének eredetét. Azon kérdés, hogy e vitéz keleti nép, melyet a magyarral egy sorsra szánt a népek Ura, egy nyelven üdvözölte-e egy másban a szerető rokont és megbecsülhetetlen segítőt, avagy mint megvolt írva végzetében a túl erő által szétroncsolva bár, de megnem törve végelkeseredésében megemlékezett az elpuhult de biztos tüzhelylyel biró testvérről s ide hozta meghalni zengzetes szép nyelvét, örömest feláldozván azt testvére hóditó bübájosságának, — mindenek felett megérdemli a tárgyalást. E nézet vezetett engem is, midőn munkám : Kiskún-Félegyháza város monographiája által reám rótt kötelességtől eltekintik