Városi katholikus algymnasium, Kiskunfélegyháza, 1876
4 — készíteni. A legegyszerűbb tárgyakból p. o. egy golyóból mennyi mindenfélét teremt a gyermek élénk s gyorsan változó gondolatmenete! Majd elguritja, majd büszke katonának, majd atyja-, anyja- vagy testvérkéjének tartja, este magával viszi az ágyba s választott kedvenczével örömmel alszik el. A játék a gyermek képzelő tehetségének első nyilvánulása; innen magyarázható ki ama végtelen, kimerithetlen, soha el nem fáradó játékkedv. Ennél különösen fődolog, hogy a gyermek más jólnevelt gyermekek társaságában játszók. Ezen együttes játék által életre kelnek a gyermeknek oly tulajdonságai is, melyek elszigetelten vagy éppen nem, vagy későbben ébredtek volna fel; felköltik az önérzetet, leleményességet, komolyságot, érzést ébresztenek; a félelmet s irtózást, melyek sokszor a legbadarabb dajkamesék s kísérteties történetek szüleményei, elhárítják; azonfelül megtanítják a gyermekeket a veszélyekkel s fáradalmakkal szembeszállni, főleg jó előiskolái az életnek. S az első pajtáskodás mily fölséges virágokat terem, melyek gyakran az ember egész életén át nyílnak és illatoznak!' ! Ki ne emlékeznék kora ifjúságából ilyenekre!1 De midőn a társas játékból háromló haszonról szólunk, magától értetődik, hogy csak tiszta, romlatlan kedélyű gyermekeket értettünk; azért a szülők gondját el ne kerülje gyermekeik játszótársainak megválasztása. Ide számíthatjuk a gyermekek számára kiadott képes könyveket is, melyek szerintünk szintén nem mozognak helyes téren, nagyon erőltettek, zavartak s a gyermeki kedélyt nem helyes módon izgatják fel, mert fordulnak elő oly jelenetek, melyek a gyermek gondolatkörétől, képzetétől eltérők. Pedig ez utón sok szépet és vonzót lehetne megismertetni! Áttérünk ezután a tulajdonképpeni oktatásra, melynek a betöltött 6-ik év előtt kezdetét venni nem szabad. A sikeres szellemi nevelésnek első kelléke egészséges, erőteljes test, mert csak „ép testben lakik éj) lélek“ ; tehát az említett korig a szülők főfigyelme az ilju test erősbitése, kiképzésére fordittassék. Az ókor bölcsei foglalkoztak e kérdéssel s Plato azt állítja: hogy a gyermek 3-ik évétől a 6-ig játékkal legyen elfoglalva. Aristoteles szerint: a gyermeket nem szabad 5-ik életévének betöltése előtt oktatás alá venni, nehogy ezáltal növése hátrányt szenvedjen; de annyi foglalkozást nyerjen, hogy a test tétlenül ne heverjen. Dőreség azért — mint sok szülő teszi — mesterséges utón siettetni a gyermek eszének fejlődését, mert a természet nem kényszerithető, hogy változhatlan törvények által szabályozott utjától eltérjen. Mindezekből kitűnik, hogy a test művelésének meg kell a lélekét előznie. Az egyes testi erők szabályszerű kiképzése későbbi kor feladata s a szellemivel egyenletesen kell haladnia. A gyermek testi kifejlődésére fordítandó gond mellett szent kötelességök a szülőknek a gyermeki szívre és érzelmekre nemesbitőleg hatni s póldaadással minden szép- és jóban világitó fáklyaként előljárni. Feliilmulkatlan szép e tekintetben Platónak Diagorashoz intézett eme nyilatkozata: A jó szülők gyermekeiket már zsenge koruktól fogva intik és tanítják ameddig csak élnek, mihelyt csak megérti a gyermek mit beszélnek; az atya, ápoló és tanító versenyeznek abban, hogy a gyermeket a legjobb útra tereljék s minden alkalmat és szót felhasználnak annak megmutatására, hogy mi jó és mi rósz, mit kell tenni s mit kell kerülni. S ha a gyermek jóakaratukig engedelmeskedik, jó; ha nem, úgy mint az elgörbült fát csa-