Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-11-05 / 21. szám

NEGYEDIK OLDAL Kis Dongó 1964 november 5. Móra Ferenc: KÉMÉNYSEPRŐÉKNÉL SZŐREGEN Máder Ferencnek hívják az öreg-urat, akinek én a múlt esztendőben elszedtem a kincseit a sző­­regi Sziv-utoában. De hogy adóemelése ne legyen belőle, sietek hozzátenni, hogy ezek a kincsek nem­igen alkalmasak adóalapnak még minálunk se. Részben négyezer éves csontok képiében tartózkod­tak Máder Ferenc földjében, részben az öreg ké­ményseprő szivében bujkáltak. Ilyenformán nehe­zen voltak hozzáférhetők mind a két helyen, -s nekem is meg kellett öregednem, míg rájuk ta­láltam. Mert híréből régen ismertem én Máder bá­csit, sokkal előbb, mint hogy szembesültem vele. Hiszen még az én hajam is ikoromszinü volt, mi­kor először jártam Szőregen ősöket keresni. Már akkor hallottam róla, hogy van ebben a faluban egy kéményseprő, akinek koponyákkal van kirak­va az udvara, kertje. Dekát azzal ne is próbálkoz­zak, mert az . . . izé, nehéz ember. — Mért volna nehéz ? Láttam én már karón varjut máskor is, mégis galambnak szállt a ke­zembe, ha bevárt. — Nono — mondták a szőregi informátora­im, — csakhogy ez a varjú nem várja ám be az embert. Amúgy jó ember, dolgos ember a Máder ur, de nagyon magának való, s az Istennek sem engedi meg, hogy a földjét fel turkálják. Tovább aztán nem is érdeklődtem. iSzőreg az én régészeti diáriumomban vagy húsz esztendőn keresztül három kereszttel megjelölt hely volt. Ez annyit jelentett, hogy ott olyan mélyen van elhan­­tolva minden ásatási lehetőség, mintha nem is sze­­génysorsu falu lenne, hanem sokezer holdas ura­dalom. Pedig leletek dolgában Szőreg még Szeged­nél is gazdagabb hely. A mi kultúránk alighanem ott kezdődött meg ötezer évvel ezelőtt, mikor nem a modern technika vívmányaival, hanem egyszerű kőbaltával vertük be egymás fejét, s nem a sza­bónál rendeltük meg a városi bundát, hanem sa­­játkezüleg gomboltuk le a farkasról, aki nem ad­ta részletre. S azóta minden történeti korszak ott­hagyta a nyomát. Az egész falu egy mintaszerű régészeti kézikönyv, s ha én gazdag ember volnék, megvenném az egészet, s akkor lenne mit ásatni még a dédunokámnak is. De a szőregiek sehogy se akartak rákivánni a múzeumi dicsőségre. Még kínálva se kellett ne­kik. Savanyu arcok, kelletlen hümmögásek fogad­tak mindenütt. Mindenki tudott a régiségekről, de mindenki a szomszédja földjében. Úgy jártam, mint a csépai magyar, aki először vetődött Pestre, s a Rákóczi utón az:t kérdezte a rendőrtől, melyik az utcának a másik oldala. — Melyik? Hát az ni! — mutatott át a ren­dőr a túlsó oldalra. — A fene tud eligazodni ezeken a pestieken! —• keseredett el a csépai ember. — Az elóbb azon az oldalon kérdezősködtem, ott meg mindenki azt mondta, hogy ez a túlsó oldal. Természetes, hogy Máder úrral sohase tettem próbát. Akire még maguk a szőregiek is azt mond­ják, hogy nehéz ember, azzal én nem veszítem el a lelkem. Tavaly aztán muszáj volt vele megismerked­nem. A szomszédjában vallattunk valami kiáren- ’ dúlt földet, felástunk is benne egyikét krampuszt, de kicsi volt a földecske, hamar kifogyott. — A kéményseprőnél kellene megpróbálni — vélte Jánosom, mint jobbkezem a destrukcióban, aki jó néhány ezer embert segített már nekem kiforgatni az örök nyugodalom ágyából. — Én át­nézek hozzá. Bennem megmozdult az emberséges főnöki szív. — Családos ember maga, János. Hagyjon bé­két a kéményseprőnek, mert azt hallottam, hogy az höresögös ember, és mindjárt füstre akarja tenni, akire megharagszik. De János vásárhelyi ember, ennélfogva nem i d vissza a legfeketébb kéményseprőtől se. Rá­adta a fejét, hogy beviszi hozzá, és sikerült neki visszahozni is. — Lehet ásatni. Nem is olyan nagyon vona­kodott az öreg, csak azt kötötte ki, hogy szőlő­ben, fáiban kárt ne tegyünk, a salátát le ne tapos­suk, a birsalmát ne hozzuk el emlékbe, s a méhecs­kéket ne zavargassuk, és mikor az árkokat behúz­zuk, a (termőföldet ne keverjük a vad föld alá. Hát erre mink mind vigyázunk, ahol ki nem költik is. Uj pont itt csak egy van a paktumban. Az, hogy a méhecskéket ne zavargassuk. De ez nem is tartozik a mi szokott szórakozásaink közé, csak a méhecskék ne zavargassanak minket. Megkezdtük az ásást, s az első napon be is fe­jeztük szerencsésen. Már- nem nekünk volt szeren­csénk, hanem a halottaknak. Nem találtuk meg őket. Egy feneketlen pernyés gödröt kotortunk ki fenékig, s azt határoztuk, hogy másnap elmegyünk jobb tájékra. Akkor odalépett hozzánk Máder ur, aki addig a kerítés mögül nézte, hogy megtart­juk-e a törvényt. — Aj — mondta, — nem otan kel keresni ükét, igazgató ur. Otan én már feláskáltalak ükét, sok csontokat, bögréket, koponyákat. — Hát aztán hová tette őket, Máder bácsi? Összetörte, ugye? — Nem eszetertem, dehogyse. Én nem terem essze semmit. Koponyát tetem ablakba, utcára, hü, ijediezték tőle népek és montak, azért feljelente­nek engem jedző urnái. Na, mondom, enim kopo­nyával azt teszek, amit én akarom. Kezdtem megérteni, hogy mért tartják a sző­regi kéményseprőt különös embernek a népek. Még­se lehet az egészen tökéletes ember, aki nem töri össze a régiségeket. — Hát az edények, Máder bácsi? — Azok elvittek tőlem, hogy majd adjak mú­zeumba. Megmondta, hogy kicsodák. Én is megmond­tam, hogy nem kapott azokból a muzeum semmit. Erre Máder ur is haragudott meg én is, de nem egymásra haragudtunk. Inkább nagyon is összeba­­rátkoztatott bennünket a közös harag. — Hozok térképet. Mutatok, hogy ált ház, te­lek, porta, míg nem enyim volt. Kihozott valami telekkönyvi térképvázlatot, és elkezdte azt nekem magyarázni. De olyan világo­san, mint egy mérnök. Őszinte tisztelettel néztem Máder urra. Azzal viszonozta, hogy megmutatta, hol sejti még holygatatlannak a földet. Ott talál­tuk meg másnap reggel az első zsugoritoitt csont­vázat, akkora tállal, hogy belefért négy sonka. Ez nem szemléltető képnek van kitalálva: csak­ugyan négy sonkacsontot találtunk a tálban. A husit persze már lerágta róluk az arra illetékes egyén. Nem is csoda, hiszen négyezer esztendeje volt rá. — Ó, lesz itt még több is! — lelkesedett egy kedves öreg néni — itt, a saláta végiben! — No, ott nem bántjuk — mondom, — nem akarunk kárt tenni a gazdáéknak. — Egy-két salátapalánta nem tesz semmit — mondta a néni, akiről kiderült, hogy neki joga van úgy vélekedni, mert ő a Máderoé asszony. Ellenben egy szelidarou, szép fiatal menyecs­ke egész nap bánatosan koringéit a szomszédbeli nézelődiők közt az árkaink körül. Megszántam, meg­kérdeztem, mi baja. — Nem bírom innen becsalni az uramat, itt ácsin,kózik reggel óta, pedig annyi volna ,az őszi munka a ház körül, azt se tudom, melyikhez kap­junk. — Melyik az ura? — Ez ni — mutatott rá egy jókötésü, ifjú emberire, aki egy .szétnyomott ibrik darabjait ál­lította össze nagy szakértelemmel az árok partján. Arról meg az derült ki, hogy ő az ifjabb Má­der, s ez idő szerint az övé az impérium a szőre­­gí kémények felett. Afféle társuralkodó, s ha a Máderek pénzt veretnének, mind a ketten ráv­­retniék a képüket, mint valamikor a bizánci osá-STATEMENT OF OWNERSHIP MA­NAGEMENT AND CIRCULATION (Act of October 23, 1962; Section 4369, Title 39, United States Code.) 1. Date of Filing: November 1, 1964. 2. Title of Publication: KIS DONGO. 3. Frequency of Issue: Semimonthly. 4. Location of known office of pub­lication (Street, city, county, state, zip code): 5705 Detroit Avenue, Cleveland, Cuyahoga, Ohio 44102. 5. Location of the headquarters of general business offices of the publish­ers (Not printers): same. 6. Names and addresses of publisher, editor, and managing editor: Publisher (Name and address) KÁRPÁT PUB­LISHING 00., INC., 5705 Detroit Ave­nue, Cleveland, Ohio 44102; Editor: Zol­tán Kótai, 570,5 Detroit Avenue, Cleve­land, Ohio 44102; Managing editor: same. 7. Owner: KÁRPÁT PUBLISHING CO., INC. 5705 Detroit Avenue, Cleve­land, Ohio 44102; Zoltán Kótai, 5705 Detroit Avenue, Cleveland, Ohio 44102; 8. Known Bondholders, Mortgagees, and other security holders owning or bolding 1 percent of more of total amount of bonds, mortgages or other securities: None; ,10. This item must be completed for all publications except those which do not carry advertising other than the publisher’s own and which are named in sections 132.231, 132,232, and 132,233, Postal Manual (Section 4355a, 4356b, and 4356 if Title 39, United States Code) Average No copies each issue during preceeding 12 months. Single issue nearest to filing date. A. Total No. copies printed: (Net press, run) 1750 - 1400; B. Paid circulation 1. to term subscribers by mail, carrier de­livery or by other means: 830 - 830; 2. sales through agents, news dealers or otherwise: 250 - 250; C. Free dis­tribution (including samples) by mail, carrier delivery or by other means: 700 - 320; D. Total of copies distribut­ed (sum of lines Bl, B2 and C.) 1750- 1400. I certify that the statements made by me above are correct and complete. Signature of editor, publisher, business manager or owner (KÁRPÁT PUB­LISHING CO., INC. by Zoltán Kótai, President - Publishers. Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉ­SZÉBEN í ELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja LaneSuper Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. T

Next

/
Thumbnails
Contents