Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-10-20 / 20. szám
1964 október 20. Kis Dongó ÖTÖDIK OLDAL Oláh Gábor: FöLFESZITETT NEMZET Szomorúságom gyász palástját Lelkem vállaira övezvén: Fölfeszittetem most magamat Elárult nemzetem keresztjén. Minden csapás testemre szálljon, Minden szög véres szivem fúrja, Haljak meg minden nap leszálltán Támadjak minden reggel újra. Minden szégyen, minden gyalázat Ecetje torkom s lelkem ölje, Szaggassa májam vig tempóban Az álnokság vas csőrü ölyve. Ah, mert nem voltam hü eléggé Nagy nemzetem tűnt idejéhez. Nem véreztem eléggé, látván Bus fajomat: mily szörnyen vérez. Nem éltem át minden tusáját, Nem adtam érte minden órám, Magam kedvére dalolgattam Az ő halálos dáridóján. Mintha leszakadt ága volnék A fejszére megítélt fának: Bennem a rá csapódó durva Fájdalmak szinte bízva fájnak. Megásott sírja, koporsója: Mintha csak tragikus tárgy lenne; Mintha jelenem és jövendőm Nem halottan feküdne benne. Szegény magyar! Ha legimádóbb Fiad is ily mostoha hozzád, Mit várj azoktól, kik lelkedre, Testedre most vetik a kockát? Meghalsz, mert nincs egy hü, igaz szív, Ki megváltásod dija volna, Meghalsz, mert minden akarat, vágy Az önzés ormát ostromolja. Szomorúságunk gyász palástját Lelkünk vállaira övezvén: Feszittessük fel mind magunkat Elárult nemzetünk keresztjén. AMI NINCS A LEXIKONOKBAN COMPIÉGNE, A MÉZESHETEK LIGETJE A compiégne-i kastélyban volt már az 1871-es háborúban a németek főhadiszállása, itt kötötték meg 1918-ban az első világháborút lezáró fegyverszünete: 1940-ben is Compiégne-ben folytak le, abban a bizonyos históriai vasúti kocsiban, a német-francia fegyverletételi tárgyalások. így hát voltaképpen nagyon harciasnak fest a 94 kilométer körzetű, 14.500 hektár terjedelmű erdő múltja. Holott voltaképpen meglehetősen polgári, sőt romantikus hely ez a tölgy- és bükkfaerdő. Már az alapítása is tipikusan francia. "Compendium” volt a neve, amikor a kis meroving királyok megalapították. Márpedig ez a latin szó azt jelenti, hogy "ami megtakarítottam, amit félretettem”, más értelmezésben "a mellékjövedelmem”. A meroving királyok ugyanis civillistájuk fölöslegeiből szerezték meg ezt az erdőt vadászterületnek. Ma is 354 vadászösvény vonul rajta keresztül. Az erdőben van a hires Pierrefonds-kastély, amelyet a francia uralkodók szívesen használtak fel mézesheteik színhelyéül. Idehozta XVI. Lajos francia király Mária Antoinette-et, Mária Terézia leányát nászutra. Itt volt, hogy Napokon, amikor egy másik Habsburg főhercegnőt, Mária Lujzát, vette el feleségül, minden udvari étikét félredobásával, a hivatalos párizsi esküvő előtt, beleszeretett ebbe a fiatal, életerős leányba. És I. Lipót belga király is itt ülte meg mézesheteit Lujza francia királykisasszonnyal. MARSEILLE, A HALÁSZLÉ VÁROSA "Aki egyszer is evett a marseille-i “bouillabaisse”ből, annak szive mindig visszavágyik Marseiile-be” —ezt tartja egy közismert francia közmondás. Ez a bouillabaisse olyan középforma a magyar halászlé és a gulyásleves között; egész Európában a dél-franciakon kívül talán csak magyarok bírják gyomorral, ha ütjük elvezet a hires marseille-i "Kender utcába”, a Cannebiérebe,, amely olyan híressége ennek a kikötővárosnak, mint a Kärntnerstrasse Bécsnek vagy az Old Bond Street Londonnak. Jó marseille-i hagyományok szerint ezt a levest még az ősapáik hozták magukkal Kis-Ázsiából, mert azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a "Mariusok városa” (Marseilleben minden második férfinak Marius a keresztneve) nem francia, nem is latin, hanem kisázsiai görög eredetű s ennek az eredetnek a nyomát még ma is magán viseli: népe nyelvén, temperamentumán s főként a forradalmakban divatossá lett vörös, “frigiai” sapkán, amely Marseille-ből indult el világhódító kőrútjára. Marseille különben ránk nézve is nevezetes, mert Anjou Károly provence-i gróf itt szerezte meg azt a világhatalmi pozícióját, amely aztán utódait a magyar trónusra segítette. Továbbá itt ugrott a tengerbe az a derék marseille-i csizmadia, aki néhány kilométert úszott a sós vízben csak azért, hogy a Kiutahiából Anglia felé igyekvő Kossuth Lajost megláthassa és kezet szoríthasson vele. Ez volt az első emberi gesztus, amely, a szabadságharc letörése után újra visszaadta a magyar kormányzó lelki erejét, hitét a jövőben. A tanító a barométert magyarázza a gyerekeknek. Felszólítja Marcikát' és megkérdi: — Mondd meg nekem, mi után igazodik a te papád, ha el akar valahova menni? Marcika gondolkodás nélkül feleli: — A mamám után.-------------------------Egy félénk ifjú már hosszu-hosszu ideje udvarolt egy leánynak de soha nem tudta, hogy hogyan kezdjen hozzá a megkéréshez. Egy alkalommal kisétáltak a temetőbe meglátogatni a fiatalember kedves halottjait. S itt a fiúnak remek gondolata támadt; rámutatott a sírokra, majd igy szólt: — Látja Rózsika, itt fekszenek az én kedveseim, itt a nagyapám, itt a nagyanyám, ez itt a nagynéném sírja. Mondja csak, nem szeretne maga is itt feküdni? Lampért Géza: CSAK AZÉRT ... Virág itt csak azért nyíljon, Arany kalász azért ringjon, Szerelmetes csókos ajkon Csók üdvöt csak azért adjon, Nádfödeles kicsi házban, Kúriában, palotában Bölcső itt csak azért rengjen, Nóta, pohár azért csengjen, — Csak azért! . , . Aki magyar, tudja: mért! Hűnek szivet azért tárjunk ... Hűtlent azért sújtson átkunk! Azért forrjon szivünk vágya, Azért esdjen imádsága . . . Az agyunkba’, a markunkba’ Azért égjen kemény munka, Azért álljon készen kardunk, Azért éljünk, azért haljunk! Csak azért! . .. Az Isten is tudja: mért! JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit, Michigan 48217 Telefon éjjel-nappal: VI 2-1535. 1964 — Ezüst jubileumi Évünk — 1964
