Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-02-05 / 3. szám

1964 február 5. Kis Dongó 7-IK OLDAL Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vadembe­rek között az őserdőkben. De min­dent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) HARMINCKETTEDIK FEJEZET. Egy szívós elleniéi. Irene felállott. — Most azonban igazán el kell kisérnie lady Tresham-hez. Azt hiszik majd, hogy elvesz­tem. — Még mindig a régi helyen lakik? — Igen, de mivel a lakást részben átalakítják, átmene­tileg a Tresham-House-ban la­kom. — Meglátogathatom ott? Ez a szívósság ellenszenvet keltett benne. — Ezt nem tanácsolnám ön­nek. ön nem ismeri lady Tres­­ham-et, aki látogatását talán nem fogadná szívesen. Unoka­nővérem meglehetősen régimó­di hölgy. — óh, lady Tresham nem akadály számomra. Még ma este valószínűleg megismerke­dem vele. Rokonai meghívtak ma estére. Irene legyőzöttnek érezte ma­gát és ez meglátszott rajta. Trent megint túljárt az eszén. — Mint előbb láttam, úgy látszik már bejutott a legma­gasabb körökbe. — Nem hiszem, hogy erre különösen törekedtem volna. — A pénz, akik az ön köré­hez tartoznak, azt hiszik leg­alább, — válaszolt a megvetés könnyed hangján. Irene nem válaszolt, de Tren­­tet a leány ingerlékenysége nem riasztotta vissza. Emelt fő­vel, friss önbizalommal, mely egész tartásán meglátszott és a leány figyelmét sem kerülte el, haladt oldalán. A napfény, a zene és a vidám környezet jó érzését növelte. És akkor hirtelen kemény csapás szakadt rá. Mintha ösz­­szes légvárai összeomlottak vol­na feje fölött, a kék levegő el­szürkült volna és az érzelmes keringő halotti indulóvá válto­zott volna át. Szokása volt ala­posan megfigyelni környezetét és most már másodszor látott egy sovány urat, akinek sápadt JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8480 SOUTH STREET Telefon: VInewood 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 arcszine volt, szürke felöltőt és szürke cilindert viselt. Szemeik keresztezték egymást. Trent ereiben száguldott a vér. A sors most súlyos kártyát játszott ki ellene. A csapás váratlansága elle­nére Trent gyorsan magához tért. A két férfi alig pár lépés távolságra volt egymástól. Mindkettő önkéntelenül megál­lóit; Irene csodálkozva pillan­tott egyikről a másikra. — Szeretnék önnel pár percig beszélni, Trent ur, — mondta Francis kapitány nyugontan. — Öt perc múlva visszajö­vök. Kérem várjon rám a zene­pavilon túlsó oldalán! Francis köszönt és helyet adott nekik. Irene és Ttrent folytatták útjukat. Irene meg­jegyezte: — Mintha meglepte volna ez a találkozás! — A külföldön ismerkedtem meg ezzel az úrral. Nem gon­doltam volna, hogy itt találko­zom vele. — Kelet-Afrikában? — kérdezte sietve. — Még más vad vidékek is vannak, — tért ki a kérdés elől — és legnagyobb részüket is­merem. Itt vagyunk a 13. szá­mú páholynál. Tehát az esti viszontlátásra! Irene bólintott és Trent is­mét magára maradt. Nem in­dult azonnal a zenepavillon fe­lé, hanem az épület végén be­tért egy kávéházba és konya­kot kért. Lassan kiürítette a poharat, szemét az üvegek hosszú sorára irányozva, me­lyek szemben vele az állványon sorakoztak. Gondolatai ott ka­landoztak az aranypart egy kis telepén, ahol a nedves forróság mérges gőzei kóvályogtak és emberek végtelen raja fáradt mozgással, kimerültén végezte kemény munkáját. Milyen át­kozott véletlen, mely őt ismét életének egyetlen gyöngye pont­jára emlékeztette, életkönyvé­nek egyetlen fejezetére, melyet legszívesebben örökre elfelej­tett volna! Künn egy csengő éles hangja szólalt meg, a tri­bünről rekedt kiáltások hallat­szottak és a nyitott ajtón ke­resztül előtűnő kép ragyogó ví­zióként vonult el előtte. Per­cekkel előbb még mindez cso­dálatosnak látszott, most a na­pot sötét felhő takarta el. Mi­kor ismét kelépett a szabadba, úgy érezte, mintha órákig tar­tózkodott volna odabenn. Egy pillanatra megállóit, a nap­fénytől megvakultán, azután a tömegen keresztül utat tört magának. Francis Trent közeledtére fel­pillantott és helyet mutatott neki a pádon. Trent kezdte a beszélgetést: — Nem hittem volna, hogy ily gyorsan viszontlátom Ang­liában. — És én nem hittem volna, hogy valaha Angliába jövök, — válaszolta Francis. — Minden­ki csodának mondta, hogy meggyógyultam. Azt is közöl­ték velem, hogy önnek köszön­hetem életemet! Trent vállat vont. — Ugyanezt megtettem vol­na minden munkásomért. Nem tartozik nekem köszönettel. Nyíltan megvallv, azt hittem, hogy meg fog halni. — Ezen könnyen segíthetett volna! —- De ez nem volt szándé­komban. És most, mit akar tő­lem? Francis, arcán a legellentéte­sebb érzelmekkel fordult Trent felé: — Úgy szeretnék nööek hin­ni, Trent. De meg kell monda­nia, mit csinált Montyval? — ön nem tudja tehát, hol tartózkodik? — Honnan tudnám? — Nos tehát. Az ügy igy áll. Mikor ismét megérkeztem Att­­rába, Monty eltűnt, hazájába menekült és eddig még sejtel­mem sincs arrólj hol tartózko­dik. Az volt a szándékom, hogy mindent megadok neki, ami őt megilleti és hazaviszem Angliá­ba. Titokban elszökött azonban Afrikából. Az a feltevésem, hogy nem egyedül tartózkodik itt, vagy nagyon megváltozhatott a természete, amióta legutóbb láttam. — A misszionárius mondta nekem, hogy eltávozott. Csak az a különös, hogy nem jelent­kezett. — Bizonyára Da Souza várta őt megérkezésénél. — Sam bátya féltestvére? Vájjon mi érdeke lehetett eb­ben? — Da Souza a társaság nagy­­részvényese. Monty természete­sen tönkretehet bennünket. Azt kell hinnem, hogy a portugál addig rejtegeti őt magánál, amig túlad részvényein. — Milyen árfolyamon álla­nak a részvények tulajdonkép­pen? — Nem tudom. Csak tegnap érkeztem meg. De bizonyára nem nagyon keresték Da Souza részvényeit. Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. — Oly sok részvénye van? — Meglehetős tömeggel ren­delkezik. — Szeretnék önnek hin­­merni. Nem csalódom talán ab­ban a feltevésben, hogy Monty nagyobb követeléseket támaszt­hatna a társasággal szemben. — Bizonyára. És én ezt jó szívvel meg is adnám neki, bár pillanatnyilag nem tudnám, honnan elégíteném ki félmil­lió fontra szóló igényeit? De hisz megértheti, hogy koncesz­­szióm eladása a társaság részé­re jogtalanná vált, miután Monty életben van. Az egész alapítás igy törvénytelen és a törvény elé idéznének bennün­ket — éppen most, mikor a leg­nagyobb körültekintésre van szükség, hogy a vállalkozás tel­jes sikert érjen el. Ha Monty itt volna, józan eszének birto­kában megegyezhetnénk egy­mással. De amikor viszontlát­tam őt, teljesen beszámíthatat­lan volt és igy minden kalan­dornak játéklabdájává válhat­nék. Ez bizony kétségbeejtő helyzet! Francis élesen nézett rá. — Mit vár most tőlem? — Nincs semmihez jogom. De én megmentettem az ön éle­tét és talán némi kötelezettsé­get érez ezért velem szemben. Először — éppúgy mint ön — képtelen vagyok Montyt előte­remteni. Lehet, hogy Angliá­ban van, de ennek ellenkezője is lehetséges. Én felkeresem Da Souzát. ő valószínűleg többet tud. Ha akar, elkísérhet. Egy fillérrel sem akarom Montyt megkárosítani. Mindent meg­kap, ami jogosan megilleti, de a fizetési feltételeket teljesen egyetértőén szabályozni aka­rom, hogy a nyilvánosság her­­ce-hurcáját kikerüljem. Ez kö­zös érdekünk. Az emberek, akik a társaságot velem együtt ala­pították, megbíznak bennem és én nem akarom, hogy csa­lódjanak. (Folytatjuk) Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Thumbnails
Contents