Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-02-05 / 3. szám
8-IK OLDAL 1964 február 5. Göre Gábor bíró úr levelei ________Kis Dongó_______ MINDEN IDŐK NAGY TANÁCSADÓJA A minden érában jól helyezkedő Mikojánról van szó az alábbiakban: 1995-ben Miklós cár Kremlben táviratot kap Washingtonból Hruscscvtól, aki politikai menedéket “kért és kapott” a U.S.-től és most mint az atomkutató laboratórium ellenőre, működik, — azt kéri a cártól, hogy engedje meg hazatérését öreg napjaira. A cár kétszer is elolvassa a táviratot, aztán igy szól: — Tetszik nekem az ötlet. Szivesen engedélyezném a viszszatérését, de előbb ki kell kérnem külügyminiszterem tanácsát. — Kérem, hivják csak be Mikoján nagyherceget!-----------'.-«3 §»*----------AZ EGYENLŐSÉGRŐL Ha a népidemokráciában egy ló kimei'né nyitni a száját, igy morfondírozna: — Hát mi vagyok én? ... Ló? ... Egész nap huzom az igát, de a zab-prémiumot az igazgató kedvenc paripája kapja ... Abrak helyett nyelhetem a párt-titkár gorombaságait... engem télen küldenek üdülni Siófokra, mert nyáron a Kese megy... Pedig egyebet se csinál, mint nagyokat nyerit a pártgyüléseken ... Több zabot, jobb istállót kérünk és kevesebbet lovagoljanak rajtam!... Akkor majd én is jobban húzom az igát... De igy?!... Hát mi vagyok én? ... Ló?! A MÁZSÁLÓ MASINA Egy babilcny oldalába embörmérő masina is vót. Láttuk, hogy beletöttek 10-iz fillérös formájú pizt, vót rajta egy nag yóra, annak a mutatója tzigánykereket vetött oszt ippeg annál a számnál állott mög, amelik a kilót jelöntötte. —Sógor mondok a sógornak ne mázsáltassuk-e mög magunkat? — Még arra is kőtsünk itt aszondi. — Mondok evvel pedig alkunni nem lőhet. Hanem fogjunk ki a masina eszin sógor ájjunk rá ketten, igy csztán kettőnkéi’ 10-iz fillér is ölég lösz. Hát ráálltunk mind a ketten oszt én bécsusztattam a mázsálás árát. Hát a zóra pötzke vetötte ám a tcigánykereket, oszt a végin fölbillent a 192-re. — No mondok, hát 192 kiló a nyomásunk, ha gyesznók vónánk, íhát három hatosával mérnének ki bennünköt. De mondok öggyet csak nem mondott mög a masina. —Mit kérdi a sógor. — Azt, hogy mennyit nyomok én magamba? Szerkesztői üzenet Küldje be rokonának, barátjának vagy ismerősének címét és mi ingyenes mutatványszámot küldünk részére. — De a ménkű üsse mög ezt a masinát, a zén shjemat. se mondta mög. — No mondok, ennélkül pedig el nem mögyünk. Hát ráálltam magam, mondok ördög vigye azt a tiz-felléröst. A masina rögvest kivágott 99-tzet. — Alig hazudott mondok. A sógor is rááll, annak mög kivág a masina 64-gyet. — No mondok, most számijjuk össze, hogy igazat mend-e a masina? Fölmarkoltam egy marok apró kavitsot, oszt kiszámítottuk egy pádon, hogy ha a 64-gyhöz a 99-tzet hozzáadjuk, 163-m e valósággal. Hát ippeg annyi lőtt. Ott ütnődtünk aztán, hogy honnan tuggya a za masina, hogy melyikünk hány kiló? De sehogy se tuttuk kitanálni. * * * MINDEN HUNTZUTSÁG PARISBA IS Ránézök agy irdatlan nagy Házra, hát látom, hogy ez van ráírva: — Ló-uvre. Véli a ségor, hogy istálló. — Hát mondok gyerünk be, legalább látunk valamit. Bemöntünk, hát tsupa küvé változott Embört látunk. Aszszont is Embört is vegyösleg, gyermeköt is egynéhányat, de egyen se vót se nadrág, se kabát, a zembörön még tsak gatya se, a zasszonyok mög még putzérabban, sok szép mönyetske is közte. Ezt mondok valami küvé változott városbul horták öszszve ide. Mer látszott, hogy útközbe soknak letört a keze vagy lába, némöjiknek a Felye is. De nagy órijások városa löhetött az. Eg yszép asszony is vót ott, de nem magunkfajta embömek való elevenön se, mer bizony eleven korába a magunkfajta eembeörnek létrát köllött vóna hozzá támasztani, hogy mögtsókolhassuk. Fölmöntünk aztán a Zemeletre is, hogy mondok tán ott vannak a lovak? De ott se tanáltunk lovakat, tsak töméntelen sok nagy Képet. Mondok bizonyosan ezök a képek is a küvé vált óriások városábul valók. De vót közte apró kép is. Mondok vögyünk mög ögyet emlékül a zasszonynak. Aszondi a sógor, hogy aszondi, ha egy Kcsut képit tanálnánk közte, nem sajnálnék érte két koronát, de híjába kerestünk ojat, de a zembör, mög a zaszony képek akkorák vótak, hogy a zuraság szénaponyvája se sokkal nagyobb. — Mondok, ha a szentképek közül vonnék a templomunkba öggyet? De mi lőhet azára? Kétszáz korona is lőhet. Hát mán ki is választottunk egy nagy képet. Szűz Mária mönnybevitelit, de mondok hogy visszük el ségor? Még a zutzán tsak tcipelnénk, de a bagonyba nem fér bele. De mán akkor ügön szédültem a sok képtül, pedig föl is hajtogattuk közbe a kulatsunkat. — Most mán nem nézők több képöt mondok, tsak a lovakat keressük mög mán. De estik is híjába keröngtünk a nagy házba, még tsak a szagát se tanáltuk ott sömmiféle istállónak, pedig kérdezősköttünk is sokat, de nem értik ott a magyar szót. Egy kislánynak is mondtam aztán lent egy ajtóba ült, hogy mondok: — Ló kedves ló. More vannak itt a frantzia lovak? Hát az nagy nyájasan intögetött is, hogy érti. Beszalatt aztán kihozott egy pohár vizet — Igya mög apád mondok, nem viz köll minekünk, hanem ló. Végtére möguntuk a sok járást, leültünk egy léptsőre, elővettük a kinyeret, szalonnát, sót, paprikát. Szömbe velünk yót egy nagy Tyükör. — No sógor mondok, hát itt a ló kettő is, tsak nézzön oda ja mer mondok most már láthati denk, hogy bennünköt is ugyantsak lóvá töttek itten.---------------------------------NEKÜNK SE ÁRTANA Két pártitkár beszélget a Rákóczi-ut sarkán: — Hallottad, Szvetozár, a motorosok részére kőtelezővé tették a bukósisak viselését. — Nem rossz ötlet! . .. Nekünk sem ártana beszerezni egyet... — Mi a csudának nekünk a bukósisak? ... Mi nem járunk motoron! ... — Azt nem, de a mai világban az ember máról-holnapra lebukhat!---------------------------------SZABÁLYOZNI KELLENE A BÉKÉS EGYÜTTÉLÉST Szörcsögi: Csak azt nem tudom, hogy miért nem szabályozzák az együttélés szép cégére alatt például azt, hogy kinek van előjoga az autóbuszra való felszállásnál. Annak-e, aki jobbról rohamoz, vagy annak, aki balról? Vagy aki csak úgy hübelebalázs módjára egyenesen rohan a lépcsőhöz? ... Vagy aki horogütéssel tör utat magának, vagy annak-e aki szerényen és türelmesen csak a ruhát tépi le utitársairól? ... — Ezt szabályozni kellene ... ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 24 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — hanem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ........................................................................................ Utca, box: ................................................................................. Város: .......................................................................................... Állam: ........................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — 1964 EZÜSTJUBILEUMI ÉVÜNK 1964
