Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-09-20 / 18. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó 1964 szeptember 20. A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: Történetek egy ócska kastélyban — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás.) A jámbor fiuk kotródtak, épen csak a bohókás kapus maradt hátra a szobámban: bizonyosan azt akarja tudtomra adni, hogy “az ur, pokolban is ur”. Én majd bizonyltom neki, hogy ez nem igaz. Már én tapasztalom az ellenkezőt. Az én bohókás öregem azonban nagy meglepetésemre, felhagyva katonás magatartásával, odajött hozzám, megfogta a 'kezemet, megcsókolta, s előttem egészen szokatlan átváltozott hangon kérdezé: — Miért akarja ezt a helyet elhagyni? — Bántja önt, hogy az a szegény leány itt van? Terhére van önnek? Neheztel érte? Én alig birtam magamhoz térni a bámulattól. Hisz ez az ember nem bárgyú. — Nekem úgy tetszik, mintha te most egészen más hangon beszélnél, mint egyébkor. — Igen uram. Hallgasson meg; elmondok önnek mindent, s akkor úgy hiszem, sokat meg fog érteni, a mi eddig különösnek tetszett, s ha megértette, nem fogja elhagyni a kastélyt. Az ember olyan válogatott szavakban beszélt, hogy én ■önl-ónytclen m c g' J: i r á ltam, hogy üljön le, a mit ő el is fogadott. Szivdobogva vártam mit fog mondani? Néhány szavából azt kellett hinnem, hogy ez az egész kastély titkát tudja, s engem csak ez gyógyíthatott meg. Az eddig oly dőrének látszó arc vonásai egészen át voltak alakulva; tulajdonképen tán az én hibám volt, hogy azokat eddig is másformáknak láttam s elhagytam magamat ámittatni bolondos beszéde által. — A megholt grófnak volt egy titkos szerelme, a mi igen szerencsétlenül végződött. — Hibásak voltak mind a ketten: a nő is, a férfi is; a világ nem Ítélt felettük, mert el tudták azt titkolni, most pedig már Ítél felettük az, a ki mindnyájunknak ítélő bírája az égben. A gróf legalább a gyermekben akarta helyrepótolni hibáját, ki, amely órában született, a másik órában már árva volt. A gróf ide vette őt magához, s az volt a szándéka, hogy azt itt fogja neveltetni, s törvényes gyermekévé fogadja. De nem engedte neki a bölcs. Mindenható, hogy itt e földön leróhassa adóját; csodálatos, soha - ember - nem - halottá módon gátolá meg őt e szándékában: — a leány felnőtt szépen, de soha sem tanult meg beszélni, hanem a helyett csak énekelt, mint a madár.— Nem volt siketnéma, mert a legcsöndesebb neszt is meghallja, s lám daloni tud; de szót nem mond ki soha, csak énekel; mint a kis madárnak az erdőn megvan a maga hangja, a mivel örömét vagy szomorúságát adja tudtára azoknak, a kik nyelvén értenek, a mint meg tudja az értetni magát, ha párját szerelmesen híja, vagy ha veszedelem fenyegeti; épen úgy tudja ő is énekhanggal értetni meg magát. — Oh a szegény gróffal mi sokat tanultuk ezt a beszédet, s én már tudom, hogy mit beszél? A gróf egyedül én velem közölte minden titkát. Mi oka volt rá? mi részem volt nekem e szerencsétlen történetben, azt nem szükség másnak tudni; azt mondá egyszer, mikor a leány már tiz_ éves volt: “ha én meg találok halni, ha kimondom, hogy ez a gyermek enyim, mi fog történni vele? bizonyosan azt fogják mondani, hogy őrült; pedig nem az: hiszen természetes esze, jó szive, ragaszkodása van, ki tudja találni az ember gondolat]át! akkor berekeszti'k valami tébolyodottak házába, elzárják, kinozzák, valódi őrültet csinálnak belőle, mit tegyek vele?” Ekkor jött a gróf arra a különös gondolatra, hogy leánya végett saját kastélyából csinált őrültek házát, összekereste a vidéken távolról, közelről a falu bolondjait, a tiszttartót magát valóságos Szerkesztői üzenet SZÜLETÉS- ÉS NÉVNAPRA rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének a “KIS DONGÓ”-t, mert az a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. őrültek házából váltotta ki. Egyedül én voltam annyi között az egyetlen ember, a kinek mind az öt érzéke rendben volt, hanem épen én űztem azért a legtöbb bódultságot, hogy hire menjen. És azután éjjel-nappal vesződött, türelmesen, álmatlan gondok közt a szerencsétlenekkel, lassankint csendes, szófogadó embereket csinált belőlük, úgy, hogy utoljára nem volt egy cselédje sem, a kit valami elmebajból ne gyógyított volna ki. Oh én azt hiszem, hogy ha van valami módja annak, hogy halandó ember a másvilági bünhődésből még e földön leszolgáljon, a gróf megtalálta azt, mert az embererőn túl járó munka volt, a mit ő elkövetett. S miért tette ő mind ezt? Azt mondá: ha e nyomorultaknak holtom után itt lakhatást biztositok, örököseim közül senki sem jön ide lakni; a kastélyt sem bérbe, sem örök áron meg nem veszi senki; kénytelenek lesznek végrendeletem szerint cselédjeimet ott tűrni, s kinek lenne rajtam kívül elég lelke, csupa merő őrültekkel lakni egy házban? — Bizony mondom, hogy nekem sem lett volna, ha előre tudom. — Megvallom uram, hogy mikor ön e jószágba bejött, nagyon számítottam rá, hogy két hónap alatt el fogja hogyni a kastélyt. Ez a kastély úgy van építve, hogy valami titkos 'űrnácokon keresztül minden szobát össze lehet járni, a nélkül, hogy valaki az ajtóra kerülne. Többet én sem tudok. Arról, hogy ez miként van rendezve, nincs tudomásom; azt egyedül Viola tudja. — Mit? viola? (annyira el voltam merülve, hogy valami virágot képzeltem, a ki tudja, azután vettem észre magamat, hogy az a leány neve: — úgy képzeltem, hogy az nagyon illik hozzá). — Ezen az utón rendesen ki szokott jönni Viola éjjelenkint az udvarra; én készen tartom szükséges élelmi szereit, azokat átveszi tőlem; ha én meghalnék, a tiszttartó gondoskodnék róla. Ilyenkor mindig tudakozódtam ön felől, s megdöbbenve vettem észre, hogy a szegény leány, a helyett, hogy félne az idegentől, ki apja kastélyát megvásárolta, s őt abban mintegy fogva tartja: úgy ragaszkodik hozzá, úgy sóhajtoz, úgy nyögdécsel, mikor felőle kérdezősködöm; hát még, midőn azt adá tudtomra, kezeivel, arczával mutatva, hogy ott szokott ülni, mikor ön alszik, hogy lábainál virraszt; ön ezt talán nem is tudta eddig. — Oh, igenis jól tudtam. — Eddig nem volt őrült a gyermek, de ha ön elmegy, az fog lenni. Ma éjjel ijedten jött hozzám, és sirt, és a haját dúlta két kezével, úgy kétségbe volt esve; én el nem tudtam JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 találni mi lelte? Hogy azután kissé nyugodtabb lett, mutatta arczával, szemeivel, hogy a mig ön aludt, ismét oda lopózott, és az Isten bocsássa meg neki, önt álmában megcsókolá. — Azt a gyöngéd, reszke* teg mosolygást én le nem tudom Írni, a mivel azt kifejezé; azután ijedten eltakarta arczát és térdre esett, kezeit összetéve esdekelve nézett reám, olyan hangokat nyögve, a milyenekkel a szárnyaszegett madárka könyörög a vadásznak, hogy ne fogja el, ne ölje meg. Viola azért könyörgött, hogy ne haragudjék ön reá; bocsásson meg neki, soha sem fogja önt többé háborítani, még énekével sem. Meglesz csöndesen a háznál, észre sem fogja ön venni többé ittléteiét: csakhogy ne haragudjék reá. Én pedig azért könyörgöm önnek, jó uramnak, ne hagyja el ezt a kastélyt, tudja most már egész titkát: mi itt úgy szeretjük önt mind; senki oly jól nem tudna bánni e szegény boldogtalanokkal; — ha ismét idegen kézre kerül, ki felel annyi eJyesaefé tólekért? — Igaza van, öreg. Meggondoltam, itt maradok. — Én ugyan nem hiszem, hogy Violát ön többé megláthassa, de ha véletlenül még is találkoznék vele, legyen iránta azon kímélettel, a mivel a szerencsétlenségnek tar tozik minden derék ember. Én csak azon vettem észre magamat, hogy a kapusommal barátságosan kezet szorítok. — Hozzá vagyok már szokva minden rendkivüliséghez. Miután megnyugtattam a felől, hogy nem fogok elszökni a háztól, s Violára sem haragszom, egyúttal felmentettem őt az alól, hogy mikor velem találkozik, bohókás szer e p é t gyakorolja előttem, minthogy úgy sem hiszek már abból semmit, hogy az ur pokolban is ur: ez csak olyan mendemonda. Két hónapig hangját sem hallottam az én tündéremnek. (Folytatás a 7. oldalon.) Orvosi receptre készítünk gyógyszereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. —■ Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szükségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5, egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Kiagyalok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A.
