Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-09-20 / 18. szám

srsv > im ) i Hogyha kapsz majd borítékot egy-két elmúlt hóról, Ne feledkezzél meg Testvér, majd a “Kis Dongó”-ról! K 63 ^ iJoh'a0f]°3 2° 'Dongó xJLEAN FUN Vol. 25. évfolyam. 51 Detroit, Michigan — 1964 szept. 20. — 18. szám. MAI LÁNYOK Megmondtam Tinikének, ha valaki rajtam kivül megmeri csókolni őt, agyonlövöm az il­letőt. Na, és mit felelt? — Azt monda, hogy akkor legjobb lesz, ha veszek egy go­­lyószórót. NA JA . . . ERRE NINCS SZÜKSÉG? A népidemokrata rendőrség farkaskutyákat toboroz, idomi­­tás céljából. Kohn megjelenik egy apró kis foxival. — Hát nem olvasta a hirdet­ményt, hogy csak erős, jól meg­termett farkaskutyákat ve­szünk? — Rendben van, hadnagy elvtárs ... Dehát “besúgó” ku­tyára nincsen szükség? KEDÉLYES OTTHON A terhes látogató nem akar elmenni. Egyszer csak mo­solyogva megszólal: — A maguk otthona igazán nagyon kedélyes. Mire a háziasszony: — Különösen, mikor az urammal kettesben vagyunk. Kohn beteget jelent a Ford gyárban. — Magas lázam van. Az orvos rászól: UJ KÖNYVEINK ERKEZTEK!- Kérjük nézze át könyvjegyzékeinket! -— De miszter Kohn, az ön pulzusa olyan szabályos, mint az óraketyegés. — Igen doktur ur, mert a karórámon tartja a kezét. SZEMREHÁNYÁS A tudomány zászlótartói a szovjetben bevezették a mester­séges megtermékenyitést. Egy napon bemegy a tehénistállóba a gondozó és a már kiszemelt egyik tehénnek beadja a meg­felelő oltást. Aztán kifelé indul. Egyszer csak hallja, hogy a tehén utánaszól: — Hallja, elvtárs! ... Azért legalább egy puszit adhatott volna! AKKOR ÉS MOST ... Az utazási irodák nagy hír­verése folytán, a 40 éve Ame­rikában lakó Mr. Tettrekész is átlátogat az óhazába és a túra során meglátogatja Francia­­országot s igy Párist is. Vissza­­jtjv it, megjegyzi bärätjüuäk, hogy harminc évvel ezelőtt kel­lett volna abba a csodálatos városba mennie. — A háború előtt, amikor Páris még Páris volt? — Nem kérlek, hanem ami­kor Mr. Tettrekész még Mr. Tettrekész volt...-------------------------­KÁRTYÁS EMBER — Nem értem az uramat, — panaszkodik egy hölgy a ház barátjának. — Mikor le­ány voltam, semmiféle dekol­tázs nem zavarta, amit visel­tem, de mióta megesküdtünk mindig veszekszik, há mélyen kivágott ruhát veszek fel. — Hogyan asszonyom, ön nem tudja, hogy kártyás em­ber a férje? ... Nem szereti, ha belenéznek a kártyájába. ENGEM IS Egy csinos nő áll az állatkert kenguru-ketrece előtt. Egyszer­­csak az egyik kenguru egy ha­talmas szökéssel átugorja a kerítést és eszeveszett iramé dússal elrohan. az öt lattá az esetet, és meg­kérdi a hölgyet: —Tessék már mondani, mit tetszett csinálni ezzel az állat­tal, hogy igy elrohant? — Semmit, csak megcsik­landoztam. — Ugyan kérem, — mondja az őr — csiklandozzon meg engem is, mert most nekem vissza kell hoznom azt a sze­rencsétlent . ..---------------------------­NEM JÖN ZAVARBA Tanár: — Tegyük fel, hogy egy beteg jön önhöz, és nem tudja megállapítani, hogy mi baja. Mit csinál akkor? Orvosj elölt: Felszámítok 10 dollárt neki a vizsgálatért, és elküldöm a tanár úrhoz. UNTIG ELÉG ... — Mondd Ubul, taníttatod kislányodat több nyelvre is? — Nem én! — feleli Ubul, Nőknek egy nyelv untig elég.-------<«3 p»-.------­DEHOGY.. . Beszélgetés a felhőkarcolók tövében. — Egy hete nem láttam a feleségemet. — Mi történt vele? Elszö­kött? — Dehogy. Ebben a házban mosna valahol a lépcsőket. ~---------§*»------------- -SZÍNVÁLTOZÁS A kommunista rend szer mindent megpróbál, hogy nép­szerűsítse magát a dolgozók előtt. Persze hasztalanul. A dolgozók úgy vannak a kom­munizmussal, mint az egyszeri fiatalasszony a forgalmi lám­pával, amikor először került autójával egy nagyvárosi utke­­resztezéshez. A kocsi elakadt. Se előre, se hátra. Hasztalan cserélgette a közlekedési rendőr a pirosat, sárgát, zöldet. Megint megpró­bálta, siker nélkül. Erre a ren­dőr a kétségbeesett úrvezető­­nőhöz fordult: — Mondja, kedves asszo­nyom: magának egyik színem sem tetszik? . . . Lapképviselőket AZ ORSZÁG MINDEN RÉ­SZÉBEN FELVESZÜNK. 1964 EZÜSTJUBILEUMI ÉVÜNK 1964

Next

/
Thumbnails
Contents