Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-09-05 / 17. szám

8-IK OLDAL Kis Dongó 1964 szeptember 5. Bérelt szakasz (Folytatás a 7-ik oldalról.) Göre Gábor leveleiből K Á T S A tam s egy kupéban, hol egy szál ember, aludt, helyet fog­laltam. A vonat elindult. Az alvó fel­ült. Szent Isten Hol láttam már ezt az embert. Egek — ez az én őrültem, a kit reggel el­bocsátottam — Vácon volt? — kérdém zavartan. — Igen, — szólt ő egész nyugodtan, — a gyorsvonat­tal jöttem föl s a legelső vo­nattal visszamegyek. (Tehát a vonaton maradt reggel.) — Mit csinált Vácon? — Megvettem a püspök ’kas­télyát. — Hát olyan gazdag ember? A szegény boldogan mosoly­gott. — Nem sejti, hogy kivel be­szél? Egyszerre eszembe villant. — Nem Rothschild báró úr­hoz van szerencsém? — Az vagyok. Maga szegény ember? — Meglehetősen. — Fogja. Ezzel egy üres ppirost nyujt­­tott át. — Utalvány ötszázezer fo­rintról. Eltettem. E percben egy va­dászathoz öltözködött ur föl­­taszitotta a folyosóra nyiló aj­tót, s fölkiáltott: — Ej ha, hisz itt egy majd­nem üres kupé van. Ezzel köszönés nélkül el­helyezkedett, fején tollas va­dászkalappal. Az én emberem arca kezdett elváltozni. Végre a vadász felé fordult és szólt: — Hallja, vegye le a kalap­ját, én báró vagyok. — Bánom is én, ha kinai császár is. Az én emberem erre fölkel és leüti a kalapot a vadász fe­jéről. A vadász dühödt kiáltás­sal fölugrik s rá akar rohanni. Az én emberem a fogait vi­csorítja, tajtékot túr ... én meghúzom a vészféket, a vonat iszonyú recsegéssel megáll, az utasok kiugrálnak s a szom­széd kupék utasai orditanak, hogy orvost, mert itt egy őrült garázdálkodik. Én azalatt a zökkenéstől el­esett verekedőkön álltam, hogy föl ne kelhessenek. Ekkor a kupé ajtóban meg­jelenik — mit gondolnak, ki? Az egyik váci orvos, a ki en­gem gyógyíthatatlan őrültnek nyilvánított. Intett és erre két izmos konduktor belép és — lekapva a tiz körmömről, szí­jakkal öszekötöz. Minél jobban ordítottam és kapálóztam, an­nál szorosabbra húzták a szíja­kat. Közel voltam az ájuláshoz a dühtől és a fájdalomtól. így érkeztem meg Budapest­re. Itt aztán kiderült a téve­dés, még mielőtt Fuchshoz visszaexpediáltak volna. * * * Ebből, ó embertársaim, az a tanulság, hogy csak akkor utazzunk bérelt szakaszban, ha fizettünk érte, vagy bolondok vagyunk. Hát most mög a Kátsárul fo­gok irigálni. Itt lösz fojama­­tosan mögirva Kátsa tcigány­­nak a zélete világra gyövetelé­­tül kezdve mind a zakasztófá­­jig, amire rá is szógált vóna, mer teljes egész életibe nagy kutya vót. * * * ITT KEZDŐDIK Ez Kátsa élete, ahogyan ü a maga szályával elhazudozta, hejjel közzel pedig közibe Írtam hogy a szavába mögigazitot­­tam, mer a tzigány még a zi­­mátkozásba se mond mindig igazat. Hát hogy én is á siletésemen kezsgyem a zsén anyám Sár­­kezsi jány vót ázs bizsonyos de mán á zsápái ódalrul én ojan úri méltóságbul megzsot­­tam, hogy mágám is csák hu­­svétkcr pinkeskor merek rá­gondolni. Mer á zsin ápám ákár hisik kentek ákár nem maga Juzsep fihercseg ü sent­­sige vót. Isten eressen deget á gyesznómrá ha nem igázs. — Mögöszöd te akkor is. — Hát ákkor fársáng' előtt repeggyen meg á hedegüm, á gercs rángássá esse á zsujjá­­mát mikor a zsuráság konyhá­ján kápok ebidet. — Lyólyó, — mondok — hát elhiszöm, iszen látzik is a pof­ádon hogy úri eredet vagy. — Hát egy kicsit bárná vá­gyók ázs igázs, de á besidem ásongyák á csigányok, sákkás­­tctt cján úri besid. — Hát oszt a főhertzeg ne­velt ugye a kastélyba, tsak mond bátran, merhát olyan úri a viselkedésűd is. — Lehet, hogy ákárt, tálán bizsonyos is, de kiátkosták vol­­ná á familiábul, hát tsák á zsányám nevelt, de kápott is á zsányám tüle egy ákkorá sip máriás tallért, mint á biró urámnák á levese tálá. — Éppög akkora vót? — Hát mongyuk kisebb vá­­lámivel de egy hájsállal se. Kit­­sázs ezsist gombot veretett be­ide á vájdá. — De mér hinak tégöd Hát­sónak ha Sörközi a neved? — A zsórom mián. — Vagy hogy kátsát loptál. — Nem loptám én kátsát sohá. — Hát a papét tavaly? — No ázs ázs egy. Ást is á páp áttá, csák hogy elfeledte. Pedig hát ázsir áttá, hogy ák­­koribán beteg volt á felesigem, ázstán egyre kátsájér epede­­zsett, no mondok nem bánom, há lopnom kell is tellyesitem á kedvit. — Hiszön a feleséged nem is vót tavaj itthon Kátsa, a har­madik vármögyébe járt, de az se bizonyos. — Májd házsá gyitt vóná ázs bizonyos. — Dehát hogyan mondhat­od akkor azt, hogy tellyesitöd a kedvit a zasszonynak. — Hogyne mondháttám vol­­ná, hát kácsát csák ván kedve enni ákárhol vánis. — No, hazuggyál tovább... — Hát igen sipen nevelt á zsides anyám, óján fincm úri ruhábá járátott, hogy á prin­­csek se kilenben. — A báróné bársonyréklij ét láttam rajtad gyerök-korodba, tér gyedig ért a zujja, hanem ingöt sose láttam rajtad. — Jáj, de há kezsbe furu­­jázsnák, ákkor én nem hedegi­­lek. Hát mandam hogy selyem­be bársonybá járkáltám, há ingem nem is vált, de minek á zsing? Ázs csák ánnák váló, akinek más ruhájá nincsen. (Itt mán őszi a Kátsát a mérög, hogy nem hiszünk neki, hát tsak hagy ögye.) Ehhön még irok, mer ez nem a zegész.-----------«•<$ £>*»---------­w MEGKAPTA... Újoncok vonultak be egy vá­rosba iszonyú lármával; tö­mérdek nép gyűlt össze az ut­cára, meg az ablakokba. Egy öreg asszony is kitalált tekin­teni, akit egy arra menő be­vonuló ifjú hős megpillantva igy kiáltott fel: — Vén boszorkány! ... Mit csinál az ördög? — Mit csinálna? — feleié az öreg néni, — taligát csinál, melyen téged a pokolba tói, szemtelen kölyke!-------------------------­MI LETT Á FIBUL?... A cigány elment az uraság földjére káposztát lopni. Meg­látta őt az uraság és feléje tartott. Erre a cigány ijedtében lefeküdt a földre és a kezében levő káposztát maga Iá rej­tette. Mikor az uraság odaért, megkérdezte tőle: — Hát te mit csinálsz itt, cigány? — Hállgátom á fi nevésit, kenyergem. — Kelj csak föl, hadd látom, mi van a hasad alatt? — Sent átyám, hát kápostá lett á fibul! — rémüldözött a füstös. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 25 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szó­rakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nó­ták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — ha­nem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ....................................................................................... Állam: ...................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. — 1964 EZÜST JUBILEUMI ÉVÜNK 1964

Next

/
Thumbnails
Contents