Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-08-05 / 14-15. szám

2-IK OLDAL Kis Dongó 1964 augusztus 5. A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: Történetek egy ócska kastélyban — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás.) — Látod: az nagy hiba. Hogyha kiállottad volna a büntetésedet, mindjárt köny­­nyebb volna utána a lelked. Nem jó volna, mit gondolsz? ha én vagy harmincz botot rád veretnék lerovás fejében? Az ember nagyon kapott rajta. — De bizony nagyon jó len­ne, könyörgöm alássan! régen gondolkoztam én azon, de nem mertem könyörögni érette; pe­dig olyan jól esett volna aztán. S azzal ott mindjárt előttem lefeküdt a padlóra, hogy csap­jam én meg. — Nem, Pista öcsém, én haj­dú nem vagyok, hanem majd mindjárt bejön a Louis, az el­végzi. Azzal előkerestem Louist, egy egész kancsó vizet meg­ittam vele, hogy az executio alatt el ne nevesse magát, s lelkére kötöttem, hogy nagyon ne üsse a jámbort, s valami vékony vesszőt használjon hoz­zá. A műtét pompás sikerrel ment végbe. Az én kocsisom édes megnyugvással fogadta a bünhödést; engem kért, hogy csak számláljam, nehogy egy elmaradjon a harminczból; Louist pedig biztatta, hogy csak jobban üssön! no még jobban! hisz ez nem is fáj, mit ér azzal a kis pálczával? hoz­zon nádpálczát, dorongot, pet­­renczerudat, azzal üsse; Louis aztán utolsó egy párnak hú­zott is rá olyan becsületeseket, hogy ő is meg lehetett velük elégedve. Az én emberem azóta egé­szen meg van könnyebbülve, nem győz áldani és a kezeimet csókolni, ha meglát. Még fü­tyül is, mikor a lovakat hajtja, s ha valaki elbámul rajta, hogy de jó kedve lett valahára, an­nak aztán eldicsekszik vele, hogy igen bizony, kikapta már a magáét; a gazdája olyan harmincz botot veretett rá bünbocsánat fejében, hogy ugyancsak jó volt: s ha szük­ségét érzi, kérni fog tőle me­gint másik harminczat. A kis gnómot is meghódí­tottam egyszer. Ez egy büszke individualitás volt; egészen a Ritterrománok törpéinek a fa­jából; büszke, mérges, daczos kis fenevad; a ki maga jószán­tából képtelen munkákat el­­birt végezni, eleven farkasokat hordott haza megkötözve s maga bebújt a borz után a lyukba; hanem ha parancsol­gattak neki, azt nem tűrhet­te: hogyne? ha elgondolta azt, hogy ő a lapponiai király! Kivált holdtölte felé, külö­nösen ha tiszta idő volt, mikor a hold, ez a betegek tükre, egész erejéből világolt alá s be­­fehéritette az ócska kastély vi­seltes ormait; olyankor nem lehetett az én törpémmel bír­ni; mindjárt fojtogatni kezdte az embert, a kire megnehez­telt. Egy este meghallottam, hogy vadkanok jöttek alá az erdő­ből, s az én kukoriczámat ked­vükre gázolják; azonnal kap­tam a fegyveremet s kiálték Nimródnak (nem tudom én úgy hitták-e? én annak nevez­tem el), hogy emeljen ő is pus­kát a vállára, s jöjjön velem a lesbe. Az én dzsipszimnek már ak­kor forogtak a szemei a fejé­ben, úgy tett, mintha nem hallotta volna a felszólítást, s hátat fordított. Én egy kicsit bosszúsan a vállára üték: “nem hallottad, mit mondtam?” A kis szörny erre, mint va­lami sebzett vadkan fordult felém egyszerre, szemei szik­ráztak, orrlyukai széttágultak, a két füle is egyenesre állt; az egyik kezével, jól láttam, hogy a dókája alatt a vadászkését keresi. Louis egyszerre ijedten bujt be az ágy alá, nem volt erős oldala a bátorság. — Én azon­ban nyugodtan szeme közé néztem a kis tömzsi kohóid­nak, hidegen összeforrva kar­jaimat: — Hát te, hogy mersz én rám ilyen szemeket vetni? Soha embert büszkébb ki-Lapképviselöket AZ ORSZÁG MINDEN RÉ­SZÉBEN FELVESZÜNK. ÍRJON FELTÉTELEKÉRT. fakadással nem láttam fel­­nem-ismert rangjára hivat­kozni, mint a milyen keserű kevélységgel mondá az én li­­dérczem, nagyot ütve a mellé­re: — Én vagyok a lapponiai ki­rály! — Én pedig az orosz czár vagyok! — viszonszám én rá hirtelen, megfelelő rátartással. Az én emberem erre csende­sen visszadugta a vadászkést hüvelyébe, meghajtá magát, a mennyire bírta, vette a pus­kát s jött utánam engedelme­sen. — Az már más! — mondá szilárd meggyőződés hangján. S azontúl soha sem ellenkezett velem, sem alattomban nem fenyegetett; hanem feudális hűséggel fogadta minden sza­vamat, a hogy illik Lapponia királyának tisztelni az ő urát, az orosz czárt. Hanem annál büszkébb ma­radt mások irányában, mert most már tudta, hogy neki csak a félvilág ura, a nagy po­tentát parancsol; és senki más a földön. Az én tiszttartóm, a ki fi­gyelemmel kisérte az én min­denféle variation átmenő or­vosi praxisomat: csak úgy mo­solygott felettem. Gondolhatta magában: “könnyű volt ki­fognod annak a sok minden­féle parasztnak a bolondságán, de fogj ki az enyimen”. Az igaz, hogy nehéz volt hozzáférni rögeszméjéhez. Hi­szen, ha vitatkozásba elegyed­tem vele, az sült ki, hogy ő százszorta jobban ismeri a ké­miát, mint én, s úgy a szeglet­be szoritott rettenetes műsza­vaival, hogy kénytelen voltam megszaladni előle, mint mikor az ostromló hadsereget meg­­szalajtja a várőrség. Különben talpig becsületes ember volt, a becsületesség fa­natikusa, aki meg nem csalt volna valakit sem egy fillérig, sem a világ minden kincse vé­gett. Egy napon hozattam Pestről egy nagy kaucsuk-zsákot, oda vitettem hozzá. Épen este volt, az ő szobájában a szokásos Davy-féle lámpa égett már. Jó estét kívántunk egymásnak; én a kaucsuk-zsákot helyezte­­tém a szögletbe. — Mi az? — kérdé a tiszt­tartó. — Holmi gumielasticum zsák; — feleltem én neki ko­moly képpen: — most hozat­tam ebben a perczben. — Hát aztán mire való lesz az? — Elmondom rendén; hiszen azért jöttem ide: én a kastély­ban gázvilágitást akarok létre hozni, s ebben a zsákban szál­­litattom odáig a légszeszt. — Jól van; de hát előbb mű­helyt és katlant kellene felállí­tani; aztán meg nem is hi­szem, hogy ez itt kifizesse ma­gát. — Oh én meg azt hiszem, hogy ki fogja fizetni magát, ha Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szük­ségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A. Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. ugyan kegyeddel okszerű al­kut köthetek. — Velem? — kérdezé az én emberem, a ki nem látszott érteni, hogy mit akarok? — Igenis kegyeddel; mert minthogy kegyed kilélekzés ut­ján estétől reggelig tökélete­sen megtölt egy szobát lámpa­gázzal: én majd csak egy fuj­­tatót hozok ide, s tele fújta­tom a zsákomat levegővel eb­ből a szobából, két ember a vállára veszi, s nekem aztán csak a csőbe kell eresztenem a gázt, s meggyuj tanom a végit. Az én emberem elkezdett nyugtalanul feszengeni a szé­kén. — ügy hiszem, hogy ez el­len kegyednek sem lehet sem­mi ellenvetése: kegyed úgy is kárba veszti ezt a használható productumot, én pedig megfi­zetek érte becsülettel; minden zsák légszeszért adok két pen­gő forintot, s egy hónapra ki is fizetem előre a diját. Nos — áll az alku? Komolyan beszéltem hozzá, az ember sápadt lett, mint a fal. Az ember habozott, azt mondta: hogy ő ezért pénzt nem fogadhat el; mire én a büszkét kezdtem el játszani, hogy én meg ajándékokat nem szoktam elfogadni; ez csak olyan volna, mintha valakinek az eszét akarnám ingyen hasz­nálni, vagy az ügyvédnek a szóbeli tárgyalásra vesztegeti hangjáért nem akarnék fizet­ni, minthogy az is láthatatlan dolog, vagy ingyen akarnék az operába járni, mert hiszen ott sem csinálnak egyebet, mint hogy lélekzetet vesznek s azt megint, ki vékonyan, ki vas­tagon, kieresztik. Itt van az ur­nák a pénze; nekem gázt az ördög se csinál ingyen, az ur se csináljon ingyen. Ha gyantát vagy kulimászt talál az ur iz­zadni, azt én megveszem; majd biz én a mostani praktikus vi­lágban egy ilyen eleven kőszén­bányát hagyok értékesitetlenül, mint az ur. (Folytatjuk.) Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan.

Next

/
Thumbnails
Contents