Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-12-20 / 24. szám
HATODIK OLDAL Kis Dongó 1964 december 20. A TÉTÉNYI MALOMKŐ BÖLCSÖCSKE Mátyás király az országon való j ártában-keltében egyszer sötét éjszaka Tétényen kocsizott keresztül. A helység végében pedig ott hevert a szekéruton egy nagy buta malomkő. A király kocsijának a kereke nekiment a malomkőnek és a malomkő volt az erősebb. A kerék eltörött. Ott kellett töltenie bizony az éjszakát a királynak egy rongyos csárdában. Föltette magában Mátyás király, hogy jól ráijeszt majd erre ,a Tétényre. Reggel aztán a színe elé parancsolta az egész kupaktanácsot. Megmondta nekik a magáét. A végén pedig a bíróhoz fordult a király: — Hallod-e, te lusták és rendetlenek bírája, büntetésül azt parancsolom, hogy harmadnapra, mire visszatértek, nekem azt a malomkövet megnyuzzátok. Elébem hozd a bőrét, mikor a tétényi határhoz érek, különben baj lesz! Törték szegény fejőket a biró meg a helység vénei, de bizony nem tudták a módját feltalálni, mert nyúztak már élőtökben lovat, ökröt, disznót, kutyát eleget de malomkövet még álmában sem nyúzott egyik se. Minekután ikét nap hiába nézték, hiába forgatták a gonosz malomkövet, nagy keservesen elkezdtek sóhajtozni, mi lesz velük reggelre, a haragos király legalábbis száz pálcát vágat mindőjükre. Előállott akkor a biró siheder fia, azt mondta: — Semennyiért se búsuljanak, édesapám, kimegyek édesapámmal reggel a király elébe, csak engem engedjen majd beszélni. Ki is mentek Mátyás elébe, a tétényi biró meg a fia; a fiú nagy bátran előlépett, mikor a király kocsija megállott. — Megkövetünk, király urunk, elfelejtettél valamit. Azt pedig, hogy eleven testet nem szoktunk megnyuzni. Ha azt parancsoltad, hogy nyúzzuk meg a malomkövet, tedd meg, mint igazságos Mrály), vétesd vérét ennek a malomkőnek. — Ember vagy békás, — kiáltotta Mátyás örömmel, — megmentetted az eszeddel Tétényt! JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit, Michigan 48217 Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555. (Népi betlehemes játék.) Gazdaasszony: Mán esteledik. Nézzétek, hogy esik a hó! Egészen betemeti a kaput, mán bé se lehet jönni. Nem seperné el keed egy kicsit a havat, vagy ón menjek? Gazda: Azt mán csak nem hagyom! Megyek ón mán, no! Hozd csak ide, Panni, azt a seprüt! Panni: Tessék, édesapám! Gazdaasszony: Te Örzsike, hozd csak a szép tiszta abroszt s terítsd az asztalra. Örzsi: Tán vendégeket várunk, édesanyám? Gazdaasszony: Az ám! Karácsony hetiben vagyunk, járnak mán a betlehemesek. Hátha hozzánk is bejönnek? Panni, Örzsi: Jaj, de jó lesz! Csak jöjjenek! Gazdaasszony: Panni, eredj hamar a kamrába, hozz almát a kis fonott kosárban. Azt adjuk nekik majd az éneklésért. Panni: Hozom mán! Sietek. Örzsi: Édesanyám, édesanyám! Jönnek mán a betlehemesek. Éppeg most fordultak ibé a sarkon! Gazda: Jöhetnek, mán elsepertem a havat. I. jelenet Öreg pásztor: Dicsértessék ... Be szabad-é hozni a kis Jézuskát? Háznép: Várjuk! Öregpásztor: Jöjjetek bé! No, édes fiaim, ha azt akarjátok, hogy itt megpihenjünk, mivel nem aludtunk múlt éjjel a farkasok miatt, feküdjünk most le. Holnap reggel majd felkelünk jó egészséggel. Hát nyugodalmas jóóccakát mindenkinek! Pásztorok mind: Nyugodalmas jóéccakát! (Lefeküsznek.) I. pásztor: Huj, de szép fényes csillag van ott, la! Öreg pásztor: Nyughass mán, no! Két kis angyal: Glória! II. pásztor: Hallod-é, pajtás? Angyalszót hallok! Két kis angyal: Glória! Glória! Megszületett a Jézus! IH. pásztor: Hallod-é, öreg? Angyalszót hallok! IV. pásztor: Jaj, de nagy fényesség! (Angyalok jönnek. Ének: “Mennyből az angyal . . .”) I. angyal: Örömet hirdetek néktek, mert ma megszületett a ti üdvössógtek: Jézus Krisztus! II. angyal: Mennyből jövök most hozzátok És ime, nagy jó hirt mondok; Nagy örömet, im, hirdetek, Melyen örvend ti szivetek. III. —IV. angyal: Ez mai nap egy kis gyermek Szép szűztől született nektek. A gyermek szép és oly ékes: Vigasságra kellemetes! V—VI. angyal: Ma elhozta az életet, Mely Istennél volt készített, Hogy ti is azzal éljetek, Boldogságban örvendjetek! Pásztorok: Kelj fel, öreg, kelj fel! Menjünk Betlehembe Jézuskát látni. Öreg pásztor: Oda már elmegyek magam is! IV. pásztor: Jertek sietséggel, világ Megváltóját Keressük fel mi is, pásztorok Pásztorát, Ki hozzánk küldötte az ö szent angyalát, Hogy mi is meglátnák a bűnnek rontóját! Öreg pásztor: Jaj, de lassan lehet, de mégis felugróm, A kisded Jézuskát látni rugaszkodom. Kész vagyok elmenni, látni Teremtőnket, AM született ma, Üdvözítőnket! Hanem születék egy rongyos pajtában . . . Két kis angyal: Kisded Jézus, Aranyalma, Szűz Mária, édesanyja! Mind: Fogadj minket oltalmadba, Vezess be szent hajlékodba! Két kis angyal: Jézus ágyán nincsen paplan, Jaj, de fázik az ártatllan! Mind: Hideg istállóban fekszik, Szénán, szalmán bágyadozik! I. pásztor: Ó, te József, mit gondoltál, VII. angyal: Az lesz néktek a jegy róla: íme, fekszik a jászolba’. Ott feltaláljátok őtet, Kitől menny és föld született. (Pásztorok: hátra mennek. Ének: “Pásztorok, pásztorok, örvendezve . . .”) II. jelenet (Mária, József, két kis angyal.) (Ének: “Bölcsőkével Mária . . .”) Mária: Itt vagyon! Nem fekszik puhán vetett ágyban, Nem is született cifra palotában, Mert nem lön szállása vendégfogadóban, Hogy istállót választottál Ebben a nagy hidegben? II. pásztor: Térj be hozzánk Máriával, Született kis Jézuskával, Lakjatok mi szivünkben! József: A paloták főrendekkel Megteltek nagy vendégekkel, Nincs helye a Jézusnak! Mind: És a vendégfogadókat, Nincs helye a Jézusnak! Megszállták a főházakat (Ének: “Szűz Mária várja, várja . . .”) IV. pásztor: Vájjon, jó pajtásam, hol találjuk okát, Hogy az Isten fia nem úri palotát, Választott magának barmok kis jászolát, Hogy igy megutálá a nagyúri pompát? III. pásztor: Azért hogy érettünk megalázza magát, Hogy mi is kövessük szentséges példáját, Azért választotta barmok kis jászolát, Hogy a világ látná alázatosságát. Öreg pásztor: Elhagyta országát, ö nagy gazdagságát, Pásztorok, örüljetek! Szabaditónk földre szállott, örvendjetek! (Ének: “Szűz Mária e világra nekünk szent fiát hozá . . .”) Mária: Aludjál én magzatom, nyugodjál, virágom! Mind: így énekelvén és örvendezvén! Öreg pásztor: Serkentsd fel a Jézust, szent fiadat nékünk, Mert szent angyalidtól hozzája küldettünk. Hogy Megváltónk légyen, nem is kételkedtünk. Mária: Serkenj fel, szülöttem, pásztorok eljöttek, Kik szent angyalidtól hozzád elküldettek. Hogy megváltójuk légy, nem is kételkedtek. Pásztorok mind: Mit adjunk Jézusnak ajándékba? Öreg pásztor: Majd én hozok neki egy kis jó tejeoskét.
