Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-12-20 / 24. szám

1964. december 20. ÖTÖDIK OLDAL Kis Dongó EGY RÉGI FALUSI KARÁCSONY Csikorog a hó a nagy patkós csizmák alatt. Lázas sürgés-for­gás van az egész faluban. Fák ün­nepélyesen ütögetik össze a zuz­­marás gallyaikat, a jégcsapok csillogó üde pompában lógnak le az ereszekről, az ablakok tele van­nak rajzolva jégvirágokkal. Bent a kályhában vígan pattog a tűz, "künn a konyhában kong a mozsár, amelyben a mákot törik, a szom­széd házból egy másik mozsár fe­­lelget neki, sürög-forog az asz­­szonynép, gyúrnak, dagasztanak, kenik a kalácsot tojássárgájával. . . . Szerte a faluban minden ké­mény füstöl. Fehér tejszín kava­rog belőle. Éles rezgő hangon zug az esti harang. Ez aztán igazán szép. Mindenen meglátszik, hogy vendéget vár­nak. A suhanc gyerek már hetek óta emlegeti: — Édes szüle! Mikor lesz az a nap, ha majd úgy jóllakunk, hogy se állni, se járni, se feküdni, nem fogunk tudni? Ez az igazán szép. Mindenen lagok az égen, az ablakok is meg­világosodnak. Egyszerre kihalt lesz az utca; siri csönd lepi el a tájat. Csak néha villan meg az ablak alatt s szalad át sugarával a falon egy-egy elkésett ember­nek a lámpása. Ott benn ül a család az asztal­nál. Lámpafény ömlik el nyájasan a hófehér abroszon. A viháncoló türelmetlen apróságokat, akiknek ma minden szabad, nehéz mester­ség fékentartani az öregeknek. Az anyjuk behozza a káposztás­levest a kolbásszal, aztán a má­tek óta fenn függött fehér asz­talkendőbe bekötve a mesterge­rendán, — hogy az imposztorok föl ne érjék), azután a sertés ap­rólékot. Azután almát, diót. De már a diónál megmutatja az apjuk, hogy mit tud. — Lassan gyerekek! Ne kap­kodjatok! A körmödre ütök, te Sári! Ami most jön az nem bo­londság. Nyúljatok be a szakaj­tóba, mindenitek vegyen ki egy di­ót. Te is, feleségem! — Hát az mire való? — Semmi sem bizonyosabb an­nál ! Amelyik olyan diót válasz­tott, hogy a magja egészséges, annak ugyan semmi baja sem lesz az idén. Olyan lesz, mint a hal­­csik. De ha a diója romlott, vagy penészes, az nem lesz ment a nyavalyáktól. Azon szerint, amint egy gerezd, vagy kettő rothadt el. (Bolondság ehhez képest min­den doktori tudomány.) Hanem a diókról nem lehet so­káig értekezni — kérik már azo­kat erősen ott kívül. Fölzeng az ablak alatt az ének. Betlehemes fiuk kántálják a kis Jézuska szü­letési történetét. Fújja tüdősza­kadtából a három napkeleti ki­rály : Menyhért, Gáspár, Boldi-S mihelyt királyok — mindjárt adó kell nekik. Szerencsére olcsók. Egy-két marok diót visz ki ne­kik Zsuzsi s ezzel odébb álllnak. Most aztán megindul a sok kér­­dezősködés a kicsinyek részéről. A szent legenda felkölti az érdek­lődést. Hogy volt, mint volt? — Hát igazán felfeszitették a jó Jézust? — Bizony fölfeszitették azt a keresztre. A mosolygó gyermekarcok egy­szerre megnyúlnak, homlokukon egy árnyék suhan át, ajkuk nyit­va marad. Uj betlehemesek jönnek-men­­nek, egy-két csoportot íbe is szó­lítanak, hogy a gyerekek meg­nézhessék a Jézust, a jászolyt, a teheneket, amelyeknek párája me­lengette az “istengyermeket”. A szakajtó dió eközben persze egy­re fogy. Már csak az alján csö­rög egy kettő. A későn jövőknek vesztett pőre vagyon ... A diókkal fogy a ven­dégszeretet is. Zsuzsi a vége felé nem győz már kiszaladgálni, hogy elkerges­se őket. — Ne csipogjatok itt! Kinek énekeltek? A mi gyermekeink már alszanak. Csak a nagyobbik fiú van még fent aki az éjféli misére készül. Verebet is fogott, hogy majd a templomban szabadon eressze. Az apróságok rendre elaludtak vagy az anyjuk, vagy az apjuk ölében. Édes szuszogásuk szelíden ibeleve­­gyül a prücsök méla osiripelésé­­be. kos gubát. Azután a túrós csikót. Azután a mézes ostyát (mely he- zsár. ÁLDOTT KARÁCSONYT és BOLDOG ÚJÉVET kívánunk MINDEN TESTVÉRÜNKNEK AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET KÖZPONTI TISZTIKARA Borshy Kerekes György, elnök Kecskeméthy József, titkár St. Miklóssy Pál, pénztámok Eszenyi László, ellenőr THE KOSSUTH HOUSE New Home Office of THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA 3216 New Mexico Avenue, N. W. Washington, D. C. We Wish A VERY MERRY CHRISTMAS and A HAPPY NEW YEAR TO ALL OUR MEMBERS AND FRIENDS! The National Officers of THE HUNGARIAN REFORMED FEDERATION OF AMERICA George E. K. Borshy, President Joseph Kecskemethy, Secretary Paul St. Miklossy, Treasurer László Eszenyi, Controller 1964 — Ezüst jubileumi Evünk 1964

Next

/
Thumbnails
Contents