Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-12-05 / 23. szám
HATODIK OLDAL Kis Dongó 1964. december 5. SEGÍTS magadon BOR — így éppen sikerült lefogynom . . .-------**§ £*»------A HOSSZÚ ÉLET TITKA — Miért élnek Skóciában oly soká az emberek? __ ? ? ? — Mert drága a temetés.---------------------------------AZ ELCSERÉLT GYERMEK — Bizony uram, — mondja valaki a másiknak, — az ur sem a legszebb ember a világon. — Pedig szép gyerek voltam én nagyon, csakhát a bölcsőben kicserélitek.------------------------MI AZ ORVOS? Társaságban megérdi valaki: — Mi >az orvos? __ ? ? ? — Az orvos az Úristen foltozó szabója. Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Az öreg uriasszony elevenen futott ki a kutya után. — Te haszontalan, jaj te haszontalan, nem szégyeled magad! Mingyárt megöllek, te! Nézd csak, nem maradhat meg tőle a virág! Hát nem lerágta a büdös! És a bottal sikertelenül csapkodta a földet, követ, a poroló oszlopát, hogy legalább a lármával megijessze a 'kutyát. De ez nem ijedt meg, hanem a farkát csóválva, vinnyogva, széles, nevető, tajtékos szájjal lapult és várta a pillanatot, amikor a nyakába ugorhat az asszonyának. De ez most igen haragudott a leharapdált, megcsufitott virágaiért. Mióta az ura oly szörnyen meghalt, nem tűrt idegent a háznál s egyedül élt. — Hess, te csibék — lármázott tovább az előfutó tyúkokra, — menjetek a szemem elől, mit akartok, ha megláttok, már mindjárt kéregettek, te szemtelenek! Ti is kikaparjátok! Nem tudok egy szál virágot nevelni! De megállj átok, mert eladom a házat; fogok én ilyen bitangokkal kínlódni! — Erre a vén kutyára különösen haragszom — lármázott a néni a nagy kotlósra, — ez teszi a legtöbb kánt. De elvágom a nyakadat, elvágom a nyakadat, te komisz. Úgy beszélt velük, mint emberekkel, gyerekekkel, akik értik, vagy érthetnék a szavát, ha nem volnának oly elvetemedett komiszak. És ő úgy rájuk van szorulva, egyedül ebben a házban, egészen egyedül. Magányosan kél és fekszik s ha az állatokkal, virágokkal le nem foglalná magát, meg kellene bolondulni. — Jó reggelt, nagyságos asszony — szólt be a kerítésen át a szomszédasszony, — hogy tetszett aludni? — A szemem nem hunytam be, egész éccaka a szemem nem hunytam be. Olyan a fejem, mint a kád. — Jaj, mér tetszik annyit kínlódni. Ami történt, azon úgy se lehet segíteni, csak hiába emészti magát a nagyságos asszony. — Tele az ember bajjal, gonddal, semmi segítség, az egész családom csupa bánat. — Oh, Istenem, mindenkié. Legjobb embert nem látni, mert mindenki olyan, mint egy lábon járó fekély. ■— Mit lehet tenni, ha ez a buta fejünk folyton tele van gondolattal! Hogy lehet nem gondolkodni! — Mért nem tetszik bort inni? — Mit? — Bort ... Az segít elbírni . . . Az öreg nagyságos asszony nevetett. — Nem vagyok én borivó . . . Hogy gondolja. — Ide ügyeljen, nagyságos asszony. Mikor az én Imrém meghalt, olyan voltam, mint a bolond. Éccakákon át nem aludtam, furtonfurt futottam. Lefogytam, gyomrom rossz lett, a fejem szédült. Az álmatlanság megölt. Egyszer az apámnak elpanaszkodtam, azt mondja: van borod, mért nem iszol ? Szélesen, erősen, derűsen állott s kemény, kerek arcával nézett. Barázdás és barna volt a bőre, de nyugodt és rendületlen. — Lementem én is mindjárt a pincébe, felhoztam egy csuporral. Este megittam. Egyet biccentett a fejével, egyet rántott magán, mint áld úgy érzi, hogy mégis illetlen dologba ártotta magát. — Úgy aludtam utána, mint az agyonütött. Kipihentem magam, erőre kaptam, igy osztán lassan elfelejtettem a bánatot. Az öregasszony tűnődve nézett rá. —Látja én nem tudom megtenni ... Én nem tudok bort inni . . . Savanyú ... Ha nem savanyú, erős ... Nem megy le a torkomon . . . Szóval nem tudom meginni . . . — Há mér nem tetszik felforralni egy kis cukorral, fahéjjal? El lehet készíteni . . . Olyan bizalommal nézett és olyan meggyőződéssel, hogy az öreg néni megingott. Hatott rá és — Istenem — hátha . . . Egész nap hallgatag volt s alkonyaikor előkeresett egy palaok bort, amit még a férje hagyott . . . lábasba öntötte, cukrot, fahéj t vetett belé s forralni kezdte. Este ajtót, ablakot gondosan bezárt, lefeküdt az ágyba, megimádkozott s bevette a félliter bort. A testét forró és édes zsibbadtság fogta ©1 s másnap délig aludt. Hálásan és boldogan ébredt. Ej, haj, haj.,. Felmásztam a fára az almáért, Nem adom az anyját a lányáért. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 25 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytató’agos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket, meséket és egy kis magyar történelmet, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját éhekre és zongorára. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — hanem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — KIS DONGÓ KIADÓHIVATALA 5705 Detroit Avenue Cleveland, Ohio 44102 Mellékelten küldök .....dollárt a “Kis Dongó” ....... évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ...................................................................................... Utca, box: ................................................................................. Város: ........................................................................................ Állam: ........'.................'.............................................................. — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. —
