Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)
1964-12-05 / 23. szám
1964. december 5. ÖTÖDIK OLDAL Kis Dongó kecskeszakállát fésülte, mikor Yü-Pei belépett, hegyes copfjaikat. De közben Doktor Tse megpil- Meg sem várta ennek köszönését, hanem felugrott lantotta Doktor Peh-et a porban és Doktor Peh is és mély hajlongásokkal ide-oda ugrálva előtte, igy észrevette a földön térdelni Doktor Tse-t. kiáltott: — Tessék, tessék, tiszteletreméltó, lépj beljebb, te százesztendős, parancsolj és a te szolgád eléd hever, hogy szőnyegül szolgáljon megszentelt lábaidnak. Ó uram, neked betegnek tetszik lenned. De szólj csak egy szót és egészséges leszel. Csak azért küldött az ég engem méltatlant erre a nyomorúságos életre, hogy a fájdalom tisztátalan szellemeit a te fenkölt testedből kiűzhessem. Ha ez megtörtént, kész vagyok ismét visszamerülni a semmibe, ahonnan jöttem. Méltóztass uram megnevezni nekem betegséged nevét! — Izületi szaggatásom van, te minden orvosok példaképe! — válaszolt Yü-Pei. Erre Doktor Tse, mint egy megszállott ugrálta körül Yü-Pei-t és felszólította minden izmának megteszitésére és meglazitására, megtapogatta és megkopogtatta egész testét, legvégül kijelentette: — A szent Fo-ra mondom, betegséged lényegét jól felismerted, valóban izületi szaggatásod van! — Hah, — szólt erre Yü-Pei, — most már látom milyen igazad volt, hogy önmagadat az utca legnagyobb orvosának nevezted. Nézd itt van, amit Doktor Peh irt nekem elő, aki magát a világ legnagyobb orvosának meri nevezni! Az a véleménye, hogy a májam beteg, és semmivel sem foglalkozik szívesebben, mint a májjal. Az a gyanú, hogy talán kisütött májat értett. Erre Doktor Tse hangosan felkacagott és igy szólt: — Hallgass ide, Yü-Pei, te istenek kegyeltje! Ha átengeded nekem ezt a cédulát, úgy ingyen foglak kezelni és ápolni, minden nap kapsz nálam egy fonó fürdőt és házamban olyan kosztot, ami a bajodnak megfelel. — Meg vagy elégedve? — Az égiek hallották, — válaszolt Yü-Pei, — de most adj te is egy cédulát nekem betegségemről, hogy elküldhessem a császárnak, a menny fiának és ezzel kimenthessem magam, hogy nem követem a nyári palotájába. Ezekután nap mint nap eljárt a tréfák mestere kora reggel Doktor Peh-hez és megitta mindazt, amit ez neki előirt, engedte testét végigdögönyözni és utána a napsugárban sütkérezni, és olyan reggelit kapott, ami betegségének megfelelt; majd megfontolt léptekkel átsétált Doktor Tse-hez, beszállt a már elökészitett, füvekkel és párlatokkal illatozó forró fürdőbe, egy ideig itt elheverészett, majd ismét kifeküdt a napfénybe, utána kiválóan elkészített ebédet vett magához, amit az orvos Doktor Peh-re vonatkozó számtalan csipkelődéssel és tréfával fűszerezett. Végre, — éppen abban az időtájban, mikor a császári udvar visszatért a városba, — Doktor Peh teljesen gyógyultalak minősítette, és néhány nap múlva Doktor Tse is felmentette őt kezelése alól. Ugyanakkor kapta meg, Yü-Pei a császár parancsát, hogy jelentkezzen ismét az udvarnál. Mit cselekedtél azalatt, míg mi távol voltunk? — fordult hozzá a császár. — Számolj be róla! — Föld és ég ura, — válaszolta Yü-Pei alázatosan, — add ki parancsba, hogy Doktor Peh-et és Doktor Tse-t felséged színe elé hozzák, ez nagy örömödre fog szolgálni. Erre a császár megparancsolta, hogy a két orvost elővezessék, és ez igy is történt. Mikor mindketten ott álltak reszketve a trón előtt, odalépett Yü-Pei a császár mellé és igy szólt: — Hah! — kiáltott fel Doktor Peh, félig felemelkedve, — Ó, nap és hold fia, nézd csak ezt a hitvány csalót és miéregkeverőt, aki máj daganatokat köszvénynek kezel! Ugyanakkor felorditott Doktor Tse, dühösen felugorva: — Ez nevezi magát orvosnak, aki kijelenti az izületi fájdalmakra, hogy azok májbántalmak? Ó, te kutyának a fia, ó te kuruzsló, te . . . — Ne higgyetek neki! — vágott közbe Doktor Peh, — ő a csaló, a tudatlan, az ostoba fajankó. Nézz ide, felséges ur, itt a saját kezeirása! — és diadalmasan lobogtatta a cédulát, amit Doktor Tse Yü-Pei-nek irt. Egy szempillantás alatt előrántotta Tse is a maga céduláját és mindegyik begörbített újakkal próbálta a másiktól a diadalpelvényt kiténi. A császár előbb csak fejét csóválta, majd mosolygott, legvégül hangosan nevetve figyelte a kakasviadalt. Majd csendet parancsolt és igy szólt: — Valid be, Yü-Pei, te találtad ki ezt a mókát, hogy ezt a két tiszteletreméltó urat egymásnak ugraszd. — Ó, föld középpontjának ura és parancsolója, — szólalt meg Yü-Pei, — engedd meg nekem, hogy ehhez valamit szóljak. Lásd, én beteg voltam és a te császári bőkezűségednél fogva nem volt sem ételem, amit egyek, sem pénzem, hogy ezt megvehessen! magamnak. Erre elmentem Doktor Peh-hez, mivel májfáj dalmaim voltak, lés ő kezelt engem és megszabadított fájdalmaim démonától. De még köszvényes szaggatások is kínoztak és ezért felkerestem Doktor Tse-t, és hála az ő ügyes kezelésének, meggyógyultam. Mindketten azt hitték a másikról, hogy az bolond és kuruzsló. Ezért mindketten ingyen kezeltek engem. A tiszteletre méltó urak buzgóságutoban teljesen elfelejtették ,hogy esetleg valaki egyszerre két betegségben is szenvedhet. A császárt rázta a nevetés, és mialatt Doktor Tse és Doktor Peh mint leforrázott kutyák oldalogtak ki a palotából, Yü-Pei-nek harmadosztálybeli mandarin! rangot és jövedelmet adományozott azzal a joggal, hogy sapkáján egy zafírt és mellén egy aranyból hímezett pávát viselhet. PÉNZVÁLTÁS — Elmegyek bevásárolni, — mondja az asszony a férjének. — Jól van, kedves, — válaszol a férj. — Egy kérésem van, — folytatja az asszony, a kézitáskájában kotorászva. — Váltsd fel, kérlek, ezt a tizdollárost két húszdollárosra. “KEDVES FIA” Egyszer egy paraszt, bemegy a vidéki patikába egy recepttel. A patikusnak pont abban a percben kell átszaladnia a szomszédba, mire betölt az atyafinak egy snapszot és igy szól: — Igya meg ezt, bátyám, és várjon, azonnal jövök. Azzal elmegy, de alig teszi ki a lábát, a majma egy sarokból előkerült, gyorsan a pultra ugrott és ahogy azt már a gazdájától is látta, ő is betölt az atyafinak egy pohárkával. Aztán megint tölt, aztán megint, mig csak a flaska ki nem ürül. Mikor a patikus visszajön, látja ám, hogy a paraszt teljesen be van rúgva. — Ejnye na, — mondja — hát maga már egy kupica pálinkától is igy berúg? — Dehogy is egy kupicátul, — szól nagy akadozva a gazda, — mihelyst maga kiment, előkerült a kedves fia és ő aztán megitatta velem az egész üveget.-----------------------VISZONTKÉRDÉS — Apukám, akarsz még egy szelet tortát? — kérdi Lacika a papájától. ' — Köszönöm, kicsi fiam, nem kérek. — Hát akkor jó, de Apukám, most te kérdezz engem. — Akarsz egy szelet tortát? — Igen, Apukám, kérek!--------------------------UJ GAZDAGOK Uj gazdagék hangversenyre mennek. Az első szám után az aszszony felkel és jó hangosan igy — Mennyeknek fia, az orvos, aki most lábaid elé fog borulni, minden idők legnagyobb orvosa, mert bölcsességével megmentett engem. Mintha villám sújtotta volna őket, hullt mindkét orvos egyszerre a földre, és egy ideig semmi mást nem lehetett látni, mint levegőbe meredő MILYEN KÁR! —Milyen kár, hogy pont őnála van a fényképezőgép, mert szép felvételt lehetne készíteni . . . szól: — Oh rémes! Nem vetted észre, hogy milyen rossz itt az akusztika? A férj vállat von: — Édes fiam, én nem érzem. Náthás vagyok. 1964 — Ezüst jubileumi Evünk — 1964
