Kis Dongó, 1964 (25. évfolyam, 3-24. szám)

1964-02-05 / 3. szám

2-IK OLDAL* \ 1964 február 5. \ Kis Dongó ■■■■MMOWManawM« A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: A STRUCC-MADÁR — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás.) A lánc vége pedig a néger örvéhez lévén kötve,'természe­tesen a strucc környargalása közben apródonkint mind en­nek a nyaka körül tekergőzött. A néger állt mozdulatlanul, még a kezét sem mozdította, a szemét sem emelte fel. Hanem a stiücc olyan ügye­sen futott körül, hogy a lánc meg nem szorulhatott a társa nyakán soha. Ha a madár nem vigyáz, a férfit egy perc alatt megfojthatja. Úgy nézett rá mindig félszemmel, hogy tá­gan -en-e a lánc s ahhoz irá­nyította futását. Mikor azután egészen elfo­gyott a lánc s a madár egészen oda jutott a Szerencsen mellé, akkor megszűnt dobolni a tol­mács s ismét felemelte saját recsegő hangját: — Lácsátok, itt van az a hi­res Zenghim szultán, Ghaznior szultán, aki a hatalmas szul­tán ellen, a kalifák kalifája ellen: az a korona fején igazi volt járin koldus, ma Zenghin, holnap dilendzsi. Nagzs ur a szultán. Reszkessetek minden népek! Aztán megint dobolt, sípolt, a struccmadár visszafelé nyar­galt a lánccel s mikor leteker­gette ismét, akkor újra elmon­­dá a balukdzsi, hogy bizonnyal ez itt a hatalmas kara szul­tán, aki százezer emberrel tá­madt az igazhivők szultánja ellen: az a korona fejét igazi arany, az a sok piros és fehér kő a hegyén igazi jakut és elz­­mász, rubin és gyémánt. Nagy ur a szultán. Allah dogru dur! A Szerencsen ott középen mozdulatlanul állt ezalatt ko­fák, parasztok kacagása, utca­gyerekek üvöltése közepeit, csak az utolsó szóknál emelte fel nagy méla szemeit s tekin­tete az első pillanatra a szol­noki agáéval találkozott, aki ott állt az ablakban a biró mellett. Amint a szerecsen megpil­lantó az agát, egy percre sötét arcán valami villámlott ke­resztül; talán öröm, vagy csak emlékezet. Az aga egyszerre visszavonult az ablaktól. Nem vette észre senki. Talán csak a biró. Más embernek elég nézni valója volt a struccmadáron. A balukdzsi most egy göm­bölyű mély fatálat vett elő, melynek szélére csörgők vol­tak akasztva s elkezdte azt a feje fölött zörgetni. — Baksist, baksist! Adjatok baksist, adjatok szadákot, ala­mizsnát a szegény Zenghim szultánnak! a gazdag Ghaz­nior szultánnak, aki mostan koldus. Ez a szó rendesen igen hatá­sos szokott lenni nagy tolon­gásban helycsinálásra. A csau­szok dárdája nem tartá olyan tisztán a teret, mint az a csör­gés fatál. A tolmács odanyujtá azt a struccnak, s az okos állat el­járta a körülálló népet sorba, kiszemelve a körülállók közül a kékruhásokat, akikből in­kább nézett ki pénzt és ügye­sen elkapva a csőrében tartott fatállal minden feléje hajított garast. A biró urat is vetett le neki a magasból négy lengyel garast a strucc elkapta mind a négyet, egyet sem engedett a földre esni. A tolmács ezalatt folyton ki­abálta keserű és humoros buz­dításait. . _ — Adjatok a szegény Kara szultánnak, látodszün nem járhat rongyos ruhában; se­lyem feredzse, ibrisim salavári kell a szultánnak! Baksist, baksist. A népség gyönyörű mulat­ságnak találta ezt, hullott a rézpénz a fatál felé, pajkos su­­hancok egymás fejéről lekap­­kcdták a süveget, azt hajigál­­ták a strucc felé; a strucc ma­dár milyen csudamadár, a fe­kete szultán milyen furcsa ember! Mikor a tál megtelt rézpénz­zel, akkor a strucc a jobblábá­val szépen előrekapart, aztán megint hátrakapart, ami bizo­nyosan valami köszönésformát akar kifejezni. A tolmács oda­lépett hozzá, hogy kivegye a tele tálat a szájából, mire az egyszrre úgy felnyújtotta a nyakát, hogy a balukdzsi az Szerkesztői üzenet rendelje meg rokonának, barátjának, ismerősének # “KIS DONGÓ”-t, mert az a legjobb, legolcsóbb ajándék minden magyar részére. Előfizetése egy évre 4 dollár. ujja hegyével sem érte el s nem adta át neki a pénzt, ha­nem odafutott vele Ghaznior­­hoz s annak a kezébe tette. A tolmács azután Ghaznior­­tól akarta azt elvenni, de a strucc nem engedte azt sem: Eléje állt, kemény csőrével dü­hösen vagdalt felé, erős szár­nyaival elállta az útját, s mi­kor egyszer a tolmács a háta mögé került, egyik lábával olyan iszonyút rúgott rajta, hogy az ember felbukott s oda­­hemperedett a nép közé. A nép kacagott, a balukdzsi dühbe jött, kirántotta hand­­zsárját fogcsikorgatva rohant a strucc ellen, mely most elő­re nyújtva nyakát, csőrével ke­lepelve, mint a gólya, s fel­emelt lábának ujjaival mar­­kolászva a légben, mint aki csatára készül. A szerecsen most is oly me­reven állt ott, mintha ércből volna öntve, hanem e pillanat­ban a tanácsház ablakából le­kiáltott az aga a dühbe jött törökre: “Joldás!” Erre a balukdzsi egyszerre meghunnyászkodott és visz­­sza-dugta handzsárját övére, leverte a port dolimánjáról és folytatta a komédiát. — Cselebim, emberbim! Sü­­kür Allah! Adjatok alamizsnát a gajretjü madárnak. Strucc­madár gajretlü madár, nem fél senkidem. Megeszik kenye­ret, ekmeket, kenyeret. — Ekmek, eddmeg; — kia­báltak egyszerre a bámész si­­hederek, akiknek nagyon tet­szett, hogy a török a kenyér­re azt mondja: “eddmeg”, s egyszerre tiz-husz kéz nyújtot­ta cipódarabjait a struccma­dár felé; aki azokat sorban elszedte tőlük, s ahogy elkap­ta, rágatlan lenyelte, s egy pár fickónak, aki nem elég na­gyot szánt neki, - az ujja he­gyét is hozzá csípve a kenyér hez, a közönség rettentő mu­latságára. Koppánné ifj asszony tudott néhány szót törökül, amennyi ráragadt vásáros török kato­náktól, ez a tudomány nagyon furdalta az oldalát; óhajtott vele ragyogni, hogy ő törökül is tud, hogy törökül is fog be­szélni a struccmadárral. — Gel, Gél, struccmadár, jer ide! Kusmadár, Güzelkus. Adok én neked egy darab pej­­nirt; nesze pejnir! Hanem annyi előrelátása volt az ifjasszonynak, hogy a güzelkus csőre által nem akar­ta a pejnirrel együtt bekapatni az öt ujját, hanem mint a tö­rök bicsakkal (ez is török szó) leszelt egy darabot a jó friss alföldi sajtból, azt a kés hegyére tűzve, úgy nyújtotta felé. Gyö;nyörü török bicsak volt. Nagyváradon vette huszonöt polturáért, meg egy hízott lu­­dért, szép félhold forma görbe nyéllel, fekete szaruból, az is kiverve holdakkal, rézcsilla­gokkal szépen, a kés vasán alul karika volt keresztülhúzva, Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. mely egyrészről arra szolgált, hogy mikor kinyitják, ne en­gedje a vasat átnyiklani, más­felől láncot lehetett bele akasz­tani s az asszonyok hordhatták a kötényük mellé akasztva. — Nesze madár, pejmir! A strucc szárnyrepesve fu­tott az ifj asszonyig s amint előtte megállt és fejét felnyi­totta, éppen olyan magas volt, mint Koppánné állványostul. Az ifj asszonynak tetszett az, hogy ő mennyire tud beszélni a török madárral. — No szépen jalvarmak, kö­nyörögni szépen, azután sü­­kürt csinálni, megköszönni szelám lámák. Eközben feltartó magasra a bicsak hegyére tűzött sajtot, amennyire gondoló, hogy a strucc feje nem ér fel. A strucc egyideig csak hall­gató a hozzá intézett szavakat, mintha ő értené azokat a leg­jobban, s félszemével a sajtra sandított; egyszerre aztán nyil­­sebesen kinyújtó a nyakát, s minden sükür és szelám nélkül elkapta Koppánné ifj asszony kezéből a pejnirt. De nemcsak a pejnirt, hanem egyúttal a bicsakot is, melyre az fel volt szúrva. A szép tarkanyelü tö­rök kés a sajttal együtt eltűnt a struccmadás torkában: le­nyelte. Azonban a bicsak karikájá­ba hosszú lánc lévén akasztva, azt megkapá a kukoricás ko­fa s elkezdte kését annál fog­va visszafelé huzni a strucc tor­kából. — A késemet! A bicsako­­mat! De biz azt csak nem eszed meg, lélekadta nagy lidérce! Add vissza a bicsakomat! Hu­szonöt polturáért vettem, meg egy ludért. Add ide, add ide. Megveszekedel tőle, ha lenye­led ... De a stfucc is megfogta kemény csőrével a szájából ki­lógó láncot s ő is azon mérték­be, ahogy Koppánné ifjasz­­szony rángatta őt, cibálta vi­szont Koppánnét a láncnál fogva, a körülálló közönség nagy mulattatására. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezö 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szük­ségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a címen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A.

Next

/
Thumbnails
Contents