Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-12-20 / 24. szám
1963 december 20. Kis Dongó 5-IK OLDAL Az öregasszony nyögéseibe beleért a fa kimúlása. Hirtelen döbbenet rázta meg. — A karácsonyfa! . . . Tétován, nem tudott sírni sem. Felkelt az ágyból. Kis nyögések közepeit, vékony, megmegingó lábán az ablakhoz vánszorgott. — András . . . fiam . . . Fehér András fölnézett. — A karácsonyfa . . .— nyöszörögte az öregasszany, — mit csináltál? András már ott volt mellette. Oltalmazó, féltő szeretettel visszavitte és lefektette. Anyja pedig csak mondta, sírva mondogatta: — Mit csináltál, mit is csináltál. — Édesanyám, hát meg köllött tenni. — Mit csináltál a karácsonyfával . . . — Édesanyám, inkább legyen karácsonyfa, mint egészség? Most van fa legalább há-. rom napra. Főzni is lehet, édesanyám! — Tudod-e, hogy Istentől vetted el?! Mer azt Jézus hozza! Ha én veszem is, azér csak Jézus hozza. Elraboltad tőle, te! Megremegett. Aztán rekedten, halkan mondta: — Be ne füts vele. András tompán állt az ágy előtt. Súlyos volt a lelke, mintha rögtön agyon akarta volna nyomni. Lassan kifordult az ajtón. Elment a faluba. Némán hasította a lágy sötétséget. Odaért a tanitó-lakáshoz. Bekopogott a cselédszobába. — Zsuzánna . . . — Aggyonisten jóestét, András — köszöntötte a leány kedves mosollyal elpirult arcán. — Aggyonisten. Elvinném a fiamat. — Lefekszenek? — Le. Állott darabig. Aztán mély, tompa hangon búcsúzott. * ¥ * A pap vigasztalta a dúlt arcú embert. — Hát igy van ez, András. A halál jön és nem megy üres kézzel soha. Az én anyám is meghalt, András. Meleg fájdalommal nézett rá. Aztán elment. Fehér András ott maradt a kisfiával és halott anyjával. — Mér halt meg öreganyám? — kérdezte Bandika. Nem felelt. — Én már álmos vagyok — ásított ekkor a kisfiú. — Hamar alszom egyet, hogy már itt legyen a Jézuska. Andrásnak a szivébe merült ez a mondat. Kiment áttörtetett a földeken, térdig a hóba. Nem messze várta az erdő, az uraság erdeje. Van ott karácsonyfa. És KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK KEDVES OLVASÓINKNAK! megbocsát az anyja és örül Bandika. Szorongatta kezében a baltát, amely megölte Jézuska karácsonyfáját. Elérte az erdőt. A fenyőszagu levegő átjárta a mellét. Úgy érezte, nincs olyan hideg, hogy le ne vethetné a bundáját. Ha dolgozni fog, nem fázik. Egyre anyja járt az eszében, szelíd szemében az a vádoló villogás azok a marcangoló szavak. Miközben fürkészte, melyik fa volna a legalkalmasabb, eszébe jutott, hogy anyja drága pénzen, beteg, hosszú gyaloglással vette a fát, ő pedig lopja. Ez a gondolat váratlanul és hevesen betöltötte egész lelkét. Eddig nem bánta, egy kis fa, egy kis ág, nem, ez igazán semmi. Most pedig érthetetlenül érzékenyen érintette az önvád. Nem tudott lecsapni a baltával. — Jézuska hozza ... Lopja, ő lopja. Képes volna lopni valamit, amit a kisfiú Jézuska ajándékának tulajdonit. Tiltakozott. Nem teheti. De pénze nincs. Temetésre sincs. Holnap temetés is . . . Honnan lesz karácsonyfa? Anyja tudott koplalni és fagyoskodni, mert karácsonyfa kell. Meg is tudott halni, ő meg lopni tudna? Nem. Nem teszi meg. Fölvette a havas bundát. Megindult vissza. S siró, gyermeki vágy fogta el, hogy hát mért is nem hozza csakugyan a Jézuska a karácsonyfát? * * * Másnap reggel Zsuzsánna átment Andráshoz. — Hozd rendbe a házat, Zsuzsánna. A leány aztán észrevette, hogy a karácsonyfa össze van vágva. S hogy András azt mondja a kicsi fiának, aki csak a karácsonyfa felől érdeklődik, semmit sem törődve halott öreganyjával: — Kisfiam . . . hoz a Jézuska szép karácsonyfát. — Plafonig érőt? — Öreganyád majd megmondja neki, hogy plafonig érő legyen. — Ott van? — csodálkozott a kicsi. Zsuzsánna aztán összeszedte a karácsonyfa-díszeket, amelyek még abból az időből maradtak, amikor élt András felesége. összeszedte, hazavitte és arra gondolt, hogy van neki kis megtakarított pénze. A gyerek egész nap mesteréknél volt. András a temetés után sokáig ottmaradt a sírnál. Estefelé járt az idő, amikor hazaindult. Bágyadtan eszébe jutott, hogy a kisfia ma örülni szeretne. Majd Jézuska ... Elvitte a feleségét, el az anyját, nincs kenyere, egyedül van a gyerekkel, ki fogja fölnevelni .. . hát majd a Jézuska hoz szép karácsonyfát. Világosság volt nála. Szegény Zsuzsánna. Hogy dolgozik. Hol nála, hol a mesternél. A konyhában voltak. Zsuzsánna, meg Bandika. A gyerek arca forró izgalomban. — Édesapám, nemsokára gyün a Jézuska. Zsuzsánna különös tekintettel simogatta meg Andrást. De ő nem vette észre. — Bandika — szólt a leány melegen, — térdelj le és imádkozz. Itt van a Jézuska. — De szép! A plafonig ér!— sikoltotta drága boldogsággal a gyerek s beszaladt a szobába. Fehér András meg nézte, nézegette a lesütött szemű, piros arcú leányt. Szeme sarkába kiült egy könny. S már elmúlott sok idő, amikor kimondta: — Jézuska hozta . . . Talán téged is, Zsuzsánna. Gondolj a szegényekre! A zordon tél megérkezett Süvít a hideg szél, Kis magyarok szemeiből A könny némán beszél: Azt mondja nektek emberek: Segítsetek, segítsetek, Fázik a sok kis árva, Mert nincs meleg ruhája, Kér, könyörülj meg rajta, Legyen néhány falatja. A szegények menházában, Miként mi, úgy várják Szomorú öreg magyarok Szent Karácsony napját. Tőletek függ csak emberek, Segítsetek, segítsetek, Meleg legyen szobájuk, Ne legyen üres táluk. Szükség van adományra Az Árva és Aggmenházba. De én a címet nem tudom? Jól van hát most ideírom, De aztán ám el ne feledd, Nyisd meg szived és a zsebed! SZT. ERZSÉBET KATOLIKUS ARVA- ÉS AGGMENHAZ P. O. Box 142 Bloomfield Hills, Michigan. ISTENI MEGVÁLTÓ AGGMENHAZ, DAUGHTERS OF THE DIVINE REDEEMER Lander Road Chargin Falls, Ohio LITTLE FLOWER INSTITUTE Springfield Road Darby, Pennsylvania BETHLEN HOME Ligonier, Pennsylvania. GONDOLJON az Óhazában szenvedő véreinkre! ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff ff B B MAGYAR SZÍVVEL SZÍVESEN ÁLDOTT KARÁCSONYT, BÉKESSÉGES ÉS BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNUNK Tagjainknak, Munkatársainknak és minden Testvérünknek AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS EGYESÜLET KÖZPONTI TISZTIKARA Borshy Kerekes György Elnök Kecskeméthy József Titkár St. Miklóssy Pál Pénztárnok Eszenyi László Ellenőr % •Cl? B B B B B B B B MFW MFYirn AVRAIITF M W WASHINGTON, D. C. 20016
