Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-12-20 / 24. szám
4-IK OLDAL 1963 december 20. Kis Dongó KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Second class postage paid at Detroit, Michigan. FEHÉR ANDRÁSÉK KARÁCSONYA Zsuzsanna kézenfogva vezette a kis Bandi gyereket a puha, nagy hóban s ahogy siettek át a dülőuton, a téli koraestben, Bandi mindig másról beszélt, mint amit Zsuzsánna nagyon szeretett volna tudni. — Jaj, Bandika, hát mondd már meg, mi baja öreganyádnak? — Hát már mondtam — türelmetlenkedett a gyerek. — Te mondd meg már, hányat köll még alunnunk, amikor már gyün a Jézuska? — Sokat, még tizet is. Hát rosszul érzi magát öreganyád? — Azér küdött érted, nem mondtam?. . . Mennyi az, tiz? . . . Kettő? — Éppen annyi, ahány ujjod van. Te, Bandika, köhög öreganyád? — Ilyen sokára gyün a Jézuska? — Dehogyis. . . Hát köhög? — Ühüm . . . Plafonig fog érni a karácsonyfa majd? — Ha jó leszel, éppen addig. Le is feküdt öreganyád? — Le. Talán álmos . . . Zsuzsánna eltűnődött. Mi lelhette örzse nénit? Mögötte az egész falut betakarta az este. Fehér András házáról meg lassan lefoszlott a sötétség, ahogy közeledtek. A kicsi négyszögletes ablakon halvány világosság nézett ki a hidegbe. A kopasz, meztelen, didergő almafa ágainak árnyékai odatelepedtek az ablakhoz. Bandika előre szaladt. A kilincsbe is beverte a fejét, amilyen nagy igyekezettel törtetett be a szobába. — öreganyám! Gyün Zsuzsánna! — Nem megmondtam, hogy Zsuzsánna néni . . . A leány belépett, köszönt, letette a kendőt, amely éppen rajta volt, amikor a mester urnái a disznókat etette. Hamar odaöntötte a három hizónak az egész moslékot, aztán sietett Örzse nénihez. — Fekszik Örzse néni? — kérdezte. — Fekszem, leányom. Hanem mást is csinálnék. Ha tunnék, leányom. — De baj, ugye, baj nincs? — akadozott ki Zsuzsánna torkán a kérdés, igen keservesen, mert egyszerre észrevette, hogy alighanem baj is lesz a dologból. A petróleum-lámpa sápadt fénye örzse néninek csak a megőszült és meg szürkés-feketedett haját, meg egyik szemét világította meg. A másik szeme sötétben volt s mintha messzebbről nézett volna rá. örzse néni lehunyta a szemét, mintha elfáradt volna a nézésben. Zsuzsánna zavartan bámulta az öregasszonyt. Furcsa volt, hogy úgy látta, olyan igen nagyon öregnek. S benne rezgett az ösztöneiben, hogy mindig ilyen öreg volt, az arca egyébkor is fonnyadt volt, ráncos volt, fogsoránál erősen beesett, mert alatta nem ültek már régóta a fogak, szája vékony volt, aszott volt, amikor beszélt, fityegett, mint egy idegen bőrdarab, az álla hegyes volt, ijesztően, mintha iny sem volna mögötte, csak csont. — Tüzet köllene rakni, Zsuzsánna — mondta örzse néni. — Nemsokára megtér az uradalombu András. Mer tudod, ameddig ő nincsen idehaza, addig nem tüzelünk. Muszáj spóruni, mer elfogy az a kis fa. A leány fogta a fát, amely már reggel oda volt készítve a spórhert elé és begyújtott. A lángok nehézkesen vergődtek életre, aztán fiatalon, nagy felnyulánkozással lobogtak. A meleg lassan, mint sűrűsödő lehelet áradt rá a szobára. Künn döngő csizma-lépések ballagtak a ház felé. Az ajtó rekedtet, vonaglót csikordult, ahogy belépett András. — Jóestét, anyám. Itt vagy Zsuzsánna? Jóestét. Letette a bundáját. Mielőtt a fogasra akasztotta, indulatosan egy feslésre mutatott. — Itt van! Nézze! Szétmállik az egész, öreg, mint az ördög. Esküvőmkor vettem — magyarázta Zsuzsánna felé fordulva. — Azóta nincs pénz másikra. Se pénz, se föld, se munka. Sötéten elhallgatott. Hallgatásában, amelybe belefojtotta indulatát, keserűbbnek és lázadóbbnak látszott, mint előbb. Nehéz lépésekkel járt le-föl, közbe anyjára pillantgatott. Aztán leült és kimondta, amit e pillantásokkal előzött meg. — Megint a szive? — El is múlott. Már azt se tudom, vót-e vele valami baj — mosolygott és Zsuzsánna látta, hogy úgy mosolyog, mintha egy rossz, nedves, öszszegyürt papirost téptek volna szét. Hosszú csendnek kellett következnie, amig Zsuzsánna csöndesen megszólalt: — Nem is ígértek semmi munkát? — De. ígértek. A tavaszra. Felállt, indulatosan le és fel lépkedett, meg-megtorpant közben és dőlt belőle az elkeseredés. — A tavaszra. Márciusra. Hát addig? Addig miből élünk? Addig aludjunk, mint a medve. Mer fa nincs, szén nincs, se étel, se ruha, se jószág, pénz meg sehol. Hát élet ez? Villogó, sötét tekintete rátévedt meghalt felesége képére. — Te jól jártál... Te jól. Most már szomorú volt. Megint leült. Néhány sóhajban kiadta még panaszát és nyomorúságát. Azután kedvesen érdeklődött anyjától. Amikor meg elment Zsuzsánna, a kapuban meggondolta magát s elkísérte a leányt a mesterék lakásáig. — örzse néni igen sokat gyalogolt máma — mondta Zsuzsánna, ahogy az iskola előtt megállották. — Hun járt? — Hát bement a városba. Karácsonyfáér Bandikának. — Magam is hoztam vóna. A sok gondban még ezt is elfelejtem. Hát karácsonykor átgyere, te Zsuzsánna. Szent estén nem köll dógozni a mester urnák. A tekintetük pillanatig egymásra tapadt. Aztán András komoran ballagott hazafelé. * # * Bandika odabujt apjához. Fehér András ölelő karjába átátszaladt a kisfiú fázó remegése. — Még csak egyet alszom, aztán már gyün is a Jézuska. — Jó vóna, kisfiam, — mondta — ha gyünne a Jézuska, de sok pénzzel a puttonyába. Na, menj szépen át Zsuzsánna nénihez, Szaladj. A gyerek elment, egy gonddal kevesebb. Estig. A délutánba észrevétlenül beleszövődött az alkonyat. S aztán már este volt. Anyja rosszul lett. Nem szólt. Nem nyögött. De András észrevette, hogy a dunna alatt megmegvonaglik a teste. A hideg éles volt. irgalmatlan s az a szegény öreg test vonaglott, mintha vadállat teperte volna le. András busát káromkodott. Azután szó nélkül kiment a faházba. Ott állt a sarokban a plafonig érő karácsonyfa, amelyet anyja jó előre beszerzett, hogy meglegyen, mielőtt elfogy az a pár fülér . . . Keserűen mérte végig a fát, mert a tekintete Annak szólt, aki nem őrzi meg a szent esti adományát. Megragadta. Megszűrtük a kezét a levelek, mintha kis tőrök tlitakoztak volna ellene. Ment be a fával. Fel-felágaskodott a lekiismerete, remegett kisfia és anyja java között. A baltával nekiesett a karácsonyfának. ütötte, vágta, tépte. Törések, kis nyöszörgések, kiserkenő nedvek: a plafonig érő karácsonyfa haldokolni kezdett a balta dühe alatt. Legolcsóbb és legszebb ajándék KARÁCSONYRA, ÚJÉVRE vagy bármely más alkalomra a a “Kis Dongó” Előfizetése egy évre 4 doUár. BOLDOGSÁGGAL, ÖRÖMMEL TELI • • Kellemes Karácsonyi Ünnepeket jó egészségben, eredményes munkában, békés egyetértésben és sikeres együttmunkálkodásban gazdag Boldog Ujesztendőt kíván a William Penn Fratemális Egyesület minden tagjának, minden fióktisztviselőjének, munkásának, a TESTVÉREGYESÜLETEKNEK, az EGYHAZAKNAK, az AMERIKAI MAGYAR SAJTÓ HŰSÉGES MUNKÁSAINAK és az egész AMERIKAI MAGYARSÁGNAK a WILLIAM PENN FRATERNÁLIS EGYESÜLET Központi Tisztikara, Igazgatósága, Ellenőrző Bizottsága, Szervezői Kara és Központi Hivatala.
