Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-12-20 / 24. szám
2-IK OLDAL Kis Dongó 1963 december 20. A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: MI VAN A FÖLD ALATT? Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás) A határnap előtti estén Oliva egy levelet kapott ismeretlen kéztől; melyet amint elolvasott, hirtelen eltitkolhatatlan felindulással sietett a bíróhoz, an'a kérve őt reszkető szóval, hogy halassza el egy héttel a tárgyalási határidőt, mert neki el kell sietni valahová és addig nem vehet részt a tárgyaláson, mig ezt az utat meg nem járta. A biró udvarias ember volt, s a szép kliensnő kedvéért elhalasztotta egy héttel a tárgyalás idejét. Ez még százszorosán felfokozta a kíváncsiságot, most már még az utcát is elállta a közönség, hogy a tárgyalási teremhez közelebb lehessen. A kitűzött órára csakugyan megjelent Oliva a teremben. Minden szem, minden látcső az ő arcához volt fordulva, de annyi tekintettől sem lett pirosabb. Olyan halovány volt, mint a márvány. Tekintete szilárd, elhatározott, semmi indulatot, semmi szenvedélyt nem lehetett észrevenni rajta. Nem nézett senkire, még a marquisra sem, aki pedig nem messze tőle ült és ügyvédével vígan fecsegve, sokszor tekintett a szoborszert! szép alakra, s vállvonitva mutogatott reá. Oliva nem látszott őt észrevenni. Mozdulatlan nyugalommal hallgatá végig a marquis ügyvédének hosszú beszédét, nem mutatta unalmát annak hoszszadalmas dialectikai fáradozásain; sokszor hallá saját nevét emliteni az ügyvéd beszédében igen prózai megjegyzésekkel, — néha gúnyos célzatokkal is, — nem pirult el és nem haragudott érte. Azután felállott Floiron Ardent, hogy védje magát. Olyan melegen beszélt, ahogy csak az igazi fájdalom tud szólni; a hallgatóság részvéte észrevehetőleg felé hajlott. Elmondotta, hogy mennyit szenvedett a nő, mig Malmcnt nevét viselte, elmondá milyen boldog volt, midőn az övé lett. s most e boldogságtól akarják őt megfosztani. A halál, az Isten adta e nőt őneki, ő hivatkozik az Istenre és az emberiségre: nem méltán nevezheti-e őt magáénak? A jó közönség olyan szívesen mondta volna neki: igen, igen! Vidd haza és éljetek boldogul. Azután elmondá az ifjú, mi történt volna e nővel, ha ő el nem rabolja őt a sírból, a felébredő kétségbeesését, ki a hideg falak között látja eltemetve magát, az éj és a magány rémeit, az éhhalál rideg kinjait olyan borzasztó élénkséggel rajzolá a hallgatók elé, hogy néhány gyönge idegzetű [ le, ő vállat vonitott rá s azt felelte( hogy “az mindegy”, mint aki eddig semmi érdekeset sem talált még a tragédiában. Pedig Marquis Malmont azt várta tőle, hogy majd elő fog állani bizonyítékaival, az ő mérgezési elismervényével, a veszedelmes adatokkal, miknek ereje mind elmúlt már, mint elmúlik bizonyos méregé, ha átlátszó üvegben áll, a puszta világosságtól; és ő készen is volt igen furfangos és igen mulatságos válaszra, mellyel e nőt összetörni, megalázni kivánta, de ime nem Ivóit rá alkalom; Oliva hallgatott és nem beszélt a gyilkosságról. 1956 KARÁCSONY — Br. Nemeskey Nemes Zsuzsánna — Gyertyák nem égtek, pedig Karácsony volt, Vesztett csata után oly siri csendes volt. Lenézek a földre, nehogy vért tapossak. Felnézek az égre, hogy búcsút mondhassak. Egy fénytelen csillagban Anyámra ismerek, Búcsút intek felé, Anyám én elmegyek. “Ne menj el, kisleányom! Ne csald meg a rögöt, Mit apáid vére annyiszor Öntözött.” Elmegyek jó Anyám,, nehéz már a rabság! Már el is feledtem, hogy mi a szabadság. “Tested lerázhatja a rab-bilincseket, De lelked lehajol felvenni ezeket.” “Mert tudd meg, gyermekem, ki itthon ma rab. Azért lehet még szabad! De ha elmégy innen, ami a Te jussod, Tested talán szabad, de lelked rab marad.” Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonom 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbizható autójavítás. nő elhagyta a termet miatta. Csak Oliva nem látszott borzadni. Azután szólt az ifjú a gyöngéd ápolásról, a meleg szerelemről, arról a gyógyító figyelemről, amivel a már' egyszer letört virágot újra életre keltette. Hiszen saját lelkét lehelte abba át és az az élet, ami annak arcán virul — az ő saját életének fele. Mikor ezt beszélte, hogy sírtak ott körös-körül, hogy törülték a nők könnyeiket, hogy bámultak mind Oliván: őt még ez sem hatotta meg, nem sirt rajta. De egyszer mégis nagyot sóhajtott, midőn az ifjú azt mondta, hogy ha őket elválasztanák egymástól, az mindkettőjük halálát jelentené. És futó borzadást vehettek rajta észre. Az elnök összevette a tárgyat, s azután föltette a kérdéseket az esküdteknek, azok félre vonultak más terembe tanácskozni. Mindenki feszülten várta, mi végzéssel jönnek vissza? Olíva egykedvű maradt. Az elnök azalatt oda ment hozzá, s valamit kérdezett tő-MEGJELENT AZ 1964-ES “Históriás Kalendárium” Az egyetlen amerikai magyar naptár 256 oldalas, képes kiadásban. Megrendelhető a VASÁRNAP kiadóhivatalában 1 dollár 50 centért, írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, — Youngstown 9, Ohio. Félóra múlva az esküdtek visszajöttek s kimondták, hogy Floircn Ardent, marquis Malmont nejének elrablásában bűnös, Az elnök ekkor felszólitá az ifjút, hegy vallja meg, hol van Amália rejtekhelye? miután ahhoz fog méretni büntetése, ami szerint a törvény parancsának engedelmeskedik. Az ifjú indulatosan felelt: — Soha! Azt tőlem meg nem fogja tudni senki. ítéljenek holtig tartó gályarabságra, de Amáliát egykori hóhérának kezébe vissza nem adom soha. Ez nagy izgatottságot gerjesztett az egész teremben. A hallgatók éljeneztek, a hölgyek zajongtak. — Az elnök nem tudott szóhoz jutni, az ifjú szava tuldörgött a zajon. — Öljetek meg mind a kettőnket! Ekkor látták, hogy Oliva felkel helyéből. Szólni akar, — nem volt szükség az elnöknek csöngetni többé, midenki elcsöndesült magától; — a sóhajtást meg lehetett hallani; a delnő maga beszélt, vájjon mit mondhat? A marquis ördögi gunymosollyal arcán fordult felé és azt hivé, hogy mindent előre tud, amit hallani fog, s előre nevethet azok haszontalanságán. A hölgy megszólalt, igen csendes és meghatottság nélküli hangon. Nagyobb nyugalmat egy gyakorlott ügyvéd sem kívánhatna magának. — Tisztelt uraim! Engedelmet kérek, hogy beleszólhassak azon ügybe, mely saját érdekeimet is olyan közvetlen közelről támadja meg; engemet téve ki a világ gunyjának és megfosztva nevemtől, ha ezen elmondott tények igazak. Szabad legyen azokat kétségbe hoznom. Én azt hiszem, hogy az egész vita nem egyéb, mint két szánalomra méltó lelki tévelygő mániájának csodálatos találkozása. A tárgyalásokban egy igen nagy hibát vettem észre. Önök ítéletet hoztak két ember beszéde után — egy sirból elrabolt, életre jött, megint eltűnt asszonyt odaítéltek előbbi férjének, anélkül, hogy előbb meggyőződtek volna felőle, vájjon az a nő csakugyan elraboltatott és életre jött-e, vagy pedig most is ott fekszik a sírban és alszik szép csendesen? Ah! ah! — az egész teremben a csodálkozás zsibaját lehetett hallani. — Ez váratlan ellenvetés volt. — Ez csakugyan olyan kő volt, amit fel kellett emelni. — Megbocsássanak uraim, — folytatá Oliva, — hogy észrevételeimmel örök terhére vagyok, de én magam is közelről érdekelve vagyok és igy kénytelen vagyok kétségemet kimondani, nehogy vagy őrültségnek vagy alakoskodásnak legyek áldozata. Az elnök elismerő, hogy Olivának joga van ez ellenvetést tenni, s e kérdésre választ követelhet. Rögtön kiküldött hat törvényszéki szolgát, hogy a Malmont-sirboltból hozzák fel Malmont Amália ravatalát, ahogy ott találják. Velük ment három esküdtszéki tag s a marquis és Ardent ügyvédei, meg azután egy roppant néptömeg. Minden a legnagyobb nyilvánosságban ment végbe. Száz meg száz tanú előtt nyitották fel a sirbolt ajtaját, lementek a lépcsőkön, megtalálták a leszegezett koporsót, azt kiemelték s vitték címereivel és szemfődőivel a törvényterem közepére. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendezS 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555
