Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-11-05 / 21. szám

1963 november 5. Kis Dongó 7-IK OLDAL 115111 Bekvando aranya “Kis Dongó” regény Veszedelmes kalandok a vadembe­rek között az őserdőkben. De min­dent vállalnak a szerencsevadászok. (Folytatás) A bennszülöttek kétségbeeset­ten látták lángba borulni és össze omlani a rettenetes tit­kok házát, ahonnan a szent férfiú hangja háborút, győzel­met és más nagy eseményeket hirdetett nekik. Trent — mig pipáját he­vesen szivta — szintén végig­nézte ezt a színjátékot. Úgy érezte magát, mintha ő hozta volna a kultúrát az emberiség­nek. Ám Davenant megértett valamit a pillanat tragikumá­ból. Részvéttel nézte a panasz­lók csoportját. — Mi történjék most ezek­kel az emberekkel. — Segíteni fognak nekünk az ut befejezésében. Megtaní­tom őket dolgozni. HUSZONNYOLCADIK FEJEZET Levél Irenehez Kedves Irene néném! Végre ismét hosszú levelet irhatok neked és ezúttal nem lesz okod panaszfa, hogy nem jövök elég újdonsággal. Bá­mulatos szerencsém volt, csu­pán azért, mert Cathcart nap­lopó és szamár volt. Milyen vé­­letlenség az, hogy Ceciltől le­velet kaptam, írjak Scarlett Trentről, amennyit csak tu­dok. Képzeld csak: szorosan mellettem ül most is és ami­óta itt tartózkodom, majdnem állandóan a társaságában vol­tam. Megkísérlem, hogy mond­jak róla valamit. Tudod, hogy Cathcartot itt a Bekvandó-társaságnál mér­nökként alkalmazták. A főnök szerepében tetszelgett magá­nak. Kapstadtól asszisztense­ként dolgoztam mellette és ez csinos előléptetést jelent szá­momra. Cathcart lusta ember volt és egész napot legszíve­sebben átlustálkodta. Azt hi­szem azért kapta az állását, mert nagybátyja a társaság nagyrészvényese. Egész idő alatt, amig együtt voltunk, csak a szórakozás miatt ke­sergett, miket távol London­tól, elmulaszt és a nyomorú­ságos környezet miatt, úgy­hogy ez már valósággal unta­tott. Ha nem vadászhattam volna JOHN K. SOLOSY Az egyetlen magyar temetkező és okleveles balzsamozó DETROITBAN 8480 SOUTH STREET Telefon: VInewood 1-2353 LINCOLN PARKBAN 3200 Fort St. — Tel. DU 3-1870 gyakrabban, vagy az erőd­ben nem lett volna pár kelle­mes ismerősöm, meglehetősen szerencsétlennek éreztem vol­na magamat. Eleinte egyálta­lában nem éreztem jól maga­mat Attrában. A Bekvando­­társaságot valójában senki sem látszott ismerni és az ország belseje sivár és veszedelmes volt. Végre kivonultunk a mun­kahelyre — Cathcart már ele­jétől fogva szitkozódva fogott a munkához. Nem volt elég se­géderőnk, csupán hiányos és elégtelen anyag fölött rendel­keztünk — és ez a világtól el­hagyott táj Bekvando és a ten­gerpart között borzalmas volt. Cathcart vigasztalan jelenté­seket küldött Londonba és tényleg alig csináltunk vala­mit, amikor megjelent ő. Lát­hatod, hogy ezt a nevet nagy betűvel írtam le és bizositlak, hogy ezt meg is érdemli. Az a komikus emellett, hogy ő ismer téged és egész idő alatt rend­kívül kedves volt hozzám. Még huszonnégy óráig sem volt az országban, mikor már expedíciót szervezett és útjáról csak néhány hét múlva tért vissza. Mikor Cathcartot fele­lősségre vonta hanyagsága mi­att, az szemtelenül szemrehá­nyást tett Trentnek, hogy a társaságot hamis feltevések alapján hozta össze, az egész ügy csalás és sohasem lehet az utat kiépíteni. Trent nem soká gondolkodott, alaposan meg­mondta neki véleményét, az­után kidobta; ugyanekkor meg­esküdött, hogy az utat maga fogja nyélbeütni. Nekem meg­engedte, hogy mellette marad­hassak és azóta jóbarátságba kerültünk egymással. Soha többé nem fogok átélni annyi érdekes dolgot, mint amióta Trentet ismerem. Fi­gyelj ide és bámulj! Az ut már majdnem elkészült. Ha látom, mit értünk el, alig hiszem el magamnak! Csak azt szeret­ném, ha a nagy urak egyike a központi irodából látná elő­­haladásunkat. Tudom, a búcsú e helytől meglehetősen nehéz lesz számomra. El sem képzelheted, mennyi kalandon mentünk már át, a bennszülöttekkel való harcokat nem is számítva. Majdnem minden eszközünk hiányzott és igy voltunk a munkaerővel is. Eleinte alig tudtunk segít­séget kapni, de Trent mégis tu­dott szerezni embereket, nége­reket, zulukat, züllött európai­akat, mindenkit, aki ásót-ka­­pát tudott a kezébe fogni. Szá­muk naponként növe'kekedett és igy utat építettünk az or­szágon át. Azt hiszem, magam is meglehetősen elősegítettem az ügy sikerét, mert én voltam az egyedüli, akinek a mérésről és a mérnöki munkáról némi fogalma volt és néhány álmat­lan éjszakámba került, mig az építési rajzokkal és számítások­kal elkészültem. Első vasárnap egy misszio­nárius akart itt prédikálni, de Trent elutasitotta. — Dolgoznunk kell itt — mondotta — még vasárnap is. Embereimet még a nap hűvös óriában sem szabad pihentet­nem, hogy meghallgathassák önt. Ha prédikálni akar, ve­gyen kapát a kezébe és prédi­káljon munka közben! Ezt meg is tette, sőt rendkí­vül alaposan dolgozott, később, a déli szünet alatt, beszédet in­tézett hozzájuk és Trent eléjük állott és istentiszteletre gyűj­tötte őket össze! Amikor előbbre haladtunk az országban, dolgunk akadt a vadakkal és ez lehetett az oka, amiért Cathcart ellene volt a munkának, mert félénk és ije­dős volt, aki — mint nekem egyszer aggodalmasan elmesél­te — soha revolvert el nem sü­tött. Egy éjszaka meg akartak lepni bennünket; de Trent vi­gyázott és igy alapos leckét ad­hattunk fekete barátainknak. Hatalmas fickók voltak, akik mérges lándzsákkal támadtak ránk. Most saját kalandom ke­rül sorra. Csodálkozni fogsz, ha elolvasod. Egy barnabőrü óriás leütött és vállára kapva falujába cipelt, ahol egy másik fekete óriás, hóhér és főpap egy személy­ben, kését forgatva, hangos énekléssel ugrált körül engem. Ott feküdtem a szabad téren, mint egy áldozati bárány meg­kötözve. Körülbelül abban az időben, mikor te reggelizni szoktál. A négerek vad hordája vett körül, a fogukat csattog­tatták és érthetetlen szavakat dadogtak. A helyzet egyáltalá ban nem volt kellemes. Már éppen elhatározták, hogy el­küldenek az árnyékvilágból, amikor megjelent Trent — egyedül, büszkén, Kisérőit jó­val megelőzte, mert attól félt, hogy a vadak valami rosszra készülnek ellenem. Orvosi receptre készítünk gyógy­szereket. — Rendelésre külföldre is szállítunk gyógyszereket. FOLTYN MIKLÓS hazai és amerikai gyógyszerész Telefon: VInewood 2-0832 Delray Pharmacy 8022 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan. Kisérő nélkül jött, csak revol­verét tartotta kezében, mint­egy száz ellenséges emberrel szemben és ami a következő öt perc alatt lefolyt, lehetetlen le­irom. Trent a főpapot — aki őt késével megfenyegette — lelőt­te, azután feloldotta bilincsei­met. Meg akartak rohanni ben­nünket és már elveszettnek hit­tem magunkat, amikor végül megjelentek Trent visszama­radt emberei; erre a vadak megadták magukat. Trent a főpap szennyes sát­rát, melyet bálványokkal ékesí­tett, a földig égette, anélkül, hogy a lármázó bennszülöttek visszatartani merészelték vol­na. És mit gondolsz mit tett Trent? A királytól az utolsó né­gerig munkába állította őket! Legyőzőjüknek tekintették őt s úgy engedelmeskedtek neki, mint a bárányok. Azt hiszik, hogy most rabszolgák és nem értik, miért fizetik meg őket, mert mindegyik hetibért kap. Óh, Irene néném, ha látnád ő királyi kövérségét, mikor a csákányt forgatja! Olyan kövér, mint egy hordó, emellett szá­nalmasan ügyetlen, titokban kissé akaratos; de mivel fél Trenttől, nyílt engedetlenségig nem merészkedik és órákig nyög és sóhajtozik s úgy izzad, mintha egy török gőzfürdőben volna! Még órákig írhatnék neked különös eseményekről, de vé­geznem kell; mert a postát mindjárt elviszik, hogy kellő időben hajóra érjen. Egyszerű­en csodálatos itt minden. Trent Cathcart állását adta át ne­kem. Ötszáz font az évi fizeté­sem és majd külön jutalékról is gondoskodni fog. Remélem még, hogy a társaság nagy eredményeket fog elérni. (Folytatjuk.) FELKÉRJÜK KEDVES OLVASÓINKAT, hogy költözködés esetén — az adminisztráció köny­­nyitése végett — úgy a régi, mint az uj címet szí­veskedjenek mielőbb közölni szerkesztőségünkkel. Legszebb 300 magyar nóta egy 64 oldalas 6x9 inch nagyságú füzetben Ára szállítási díjjal 1 dollár A nótáskönyv megrendelhető a KIS DONGÓ kiadóhivatalában: 7907 WEST JEFFERSON AVENUE, DETROIT 17, MICHIGAN. — Utánvétellel (C.O.D.) nem szállítunk! —

Next

/
Thumbnails
Contents