Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-11-05 / 21. szám
8-IK OLDAL Kis Dongó 1963 november 5. Göre Gábor bíró úr levelei EHUN A FOJTATÁS Mondok a sógornak úgy egy óra múlván, hogy mondok alszik-e sógor? — Dehogy alszok aszondi, nem alszok. — Én se mondok. — Mér? aszondi. — Azér mondok mer azt a tótot sajnálom én, akit a másik állomáson kivetöttek a Bagonybul. — Aszondi hát aztán mér sajnáli kend ö. m. a f. — Azér mondok, mer lássa kend sógor annak a tótnak alihanem Kátsa vót a szomszéggya. — No aszondi nem lőhet órásképpen ö. m. a f. — Mondok hát mán most mit tseleköggyünk? Mer e nem Igasság. — Hát hogy gondoli kend? — Az a Zigasság, hogy a tótér mönnyön vissza a gőzös, vögye föl, Ktsát mög tőgye le. — Micsoda igazságrul beszél kend. — A tótnak a Zigasságárul. mer ahun együtt van a tót a tzigánnyal oszt a tótnak elvesz valamije, etzörre tudom, hogy kinél keressem. — No, aszondi a sógor kendőt a jó Isten is bírónak terem - tötte. Fölkelök oszt kikurjantok a zablakon, hogy mondok Kandoktor ur! Háromszor is kurjantottam, de nem hallotta a nagy zörgéstől. Fölemeli a fej it egy utazó társunk oszt aszondi tán baj van? — Av van mondok. — Hol? aszondi nagy Ijetten. — Mondok ne Ijedgyön mög, mer nem itt a baj, hanem egy tót van bajba. — Hát aszondi akkor huzza mög kend a veszödelöm jelzőt arra való az. — De monndok huzza a fene tisztőtt ur, mert etzör húztam mög életömbe akkor is 20-sz koronát fizettem érte. — No aszondi, ha tsakugyan veszödelöm van, möghuzom. — Av van mondok. Hát möghuzta. A gőzös mögáll, nagy a szaladgálás mindönfelé. Kajátt a Kandoktor, mi baj, mi baj? Itt huzták-e mög a veszödelmet? — Itt mondok, de nemén. — Hát mi a baj? — Az a baj mondok, hogy a tót lemaratt, vissza köll érte mönni mer embör embör ha tót is, ez a Zigasság. Hát lám még neköm estek mint a 12-t sárkány, hogy fizessek. — Mér mondok. A hiába való megállásért. — Mondok es se igazság, de aszondi a zur, kend monta hogy veszödelöm van. Beszélhettem én akármit a vége állott, hogy mögen engöm büntettek mög 20-sz koronára. No rágott a mérög, hogy mihánt kitöszöm a falubul a lábamot, tsupa hamisságba ütközők, de ker'üjjön tsak a zén biróji székem elé vasúti embör majd iszen möghuzná a veszödelömjelzőt. A sógor vigasztalt, de még a tsutora se tudott engöm mög vigasztalni, annyira bántam a 20-sz koronámat. Mikor mögen lefeküttünk, hegy aluggyunk, mondok mán ögyeböt nem töhetök de mög ne lássam azt a Kátsát többet meg mögemlögeti. Éjfélkor éppen elaluttam vóna, gyütt sok nimöt, hogy engeggyünk helyet. Úgy teli ülték a bagonyt, hogy nem maratt egy hej se üresen. Aszondi a sógor lássa kend éj félik alhattunk vóna, ha nem veszökedik kend, de most mán nem alhatunk ö. m. a f. — No mondok magamba, bár inkább is a szőlőbe indultunk vóna, hogysem párizsba, de most mán nem fordulhatok vissza. Egy ketskefejü barna ur ült velem szembe a sógor mellett. A sógor is elbóbiskolt, az is. Egyször aztán átötték egymás vállán a nyakukat, mint délbe a lovak oszt úgy holkoltak. Magamrul se gondutam soha életömbe, hogy ülve is tuggyak alunni, de addig baggadoztam, hogy utójjára én is összve dűltem egy ketskével, oszt elaluttam. Mikor fölébrettem mán akkor ojan világos vót, hogy a nap is sütött. Kinézök a zablakon, hát akkora högyek közt jártunk, hogy guggon ülve is alig láttuk némöjiknek a tetejit. Vártunk, hogy mikor hagyi mán el a gözös a sok Högyet, de lám még iradatlanabb nagy tömérdek Högyek követköztek. Aszondi a ketske szakállu utazótársunk, hogy aszondi: — Haj, de szép Högyek! Ez osztán szép ország. — Hálistennek mondok hogy a mi hazánk nem ijen szép. Ketskének való ország e nem embörnek. Délben mán ojan tzudar meleg vót, hogy gőzölögtünk, mint a levesös fazék. Kitekintők a zablakon, hát látom, hegy fehér a Högyek teteje. — Nézzön már ki kend is, mondok a sógornak, álmodok-e vagy tsakugyan havat látok? Kipeslog a sógor is, oszt aszondi, hó az valósággal ö. m. a f. f. — De mondok kánikulába! Nem hihetöm. Aszondi a ketske, hogy aszondi éppeg azér jár errefelé annyi embör, mer ezeköt a havas hegyeköt bámujják, — Hit mitsoda ország ez, hogy én ennek hirit sohase hallottam. Aszondi nimöt lakik itt mindönfelé. — No mondok ha nimöt, hát nem is hiszök neki, mer a nóta is azt tarti, hogy aszondi, Ne higy magyar a nimötnek! Hát aszondi a sógor, hogyan lőhet az mégis sógor? — Nem lőhet másképpen mondok, tsak úgy, hogy igazé tsupa kopárság a hogy töte je. — Igaz, feleli a sógor. — Hát mondok nem lőhet másképp mint hogy bemeszelték. Attul fogva osztán nézhette akárki a högyeket, mink ki se peslantottunk, mer mondok, világbolonditás ez végig. A tanár magyaráz: “Hogy ezt a könnyű kérdést jobban megérthessük, vegyünk egy bonyolultabb példát.’’ * * A régi görög színházakban, sohasem szerepelt nő. És ha már szerepelt, az rendszerint férfi volt.” *>{.*■ “Csodálatos a néger törzsek nőinek anyai szeretete. Aggódva ügyelnek kicsinyeikre, le nem veszik róluk tekintetüket egy pillanatra sem és éppen ezért gyermeküket állandóan hátukra kötözve hordják.” * % * “A nagy lipcsei csata után sűrűn lehetett olyan lovakat látni, amelyeknek két, három, sőt mind a négy lába el volt lőve és gazdátlanul futkostak. * ¥ * “A nagy király egyik lábával már a sir szélén állott, de a másikkal bizakodva haladt a szebb jövő felé. ” * * * “Amint látják uraim, önök most a lombikban nem látnak semmit és hogy miért nem látnak, azt mindjárt meg fogják látni.” * * * “Nagy pompával temették el Székesfehérvárott a legnagyobb élő magyart.”-------------------------NEM LEHET KÉREM Büszkén megyen János, a kisbiró vasárnap délután végig a falun, mert egy gyönyörű uj furkósbotja volt. Találkozik az utón egy falubelivel, akinek feltűnik a bot szép fogója s tréfálkozva mondja: — Ejnye, de szép botja van János. — Szép, szép, de egy kicsit hosszú. — Le kell vágni belőle. — Nem lehet kérem, mert felül hosszú, s akkor nem lesz fogója. Dr. Gáldonyi Miklós orvos 8001 W. JEFFERSON AVENUE (West End sarok) a Verhovay-ház földszinti helyiségében. Nappali telefon: VInewood 2-0965 Éjjeli telefon: LOrain 7-7998 előfizetési felhívás A “KIS DONGÓ” képes vicclap havonként kétszer, — 5-én és 20-án — jelenik meg. — Előfizetési dija egy egész évre csak 4 dollár. Amerika egyik legolcsóbb lapja, melyet 24 éve olvas az Egyesült Államok és Kanada magyarsága. A “KIS DONGÓ” minden lapszámában hozunk két folytatólagos regényt, vicceket, tréfás történeteket, szórakoztató elbeszéléseket, külön egy oldalon gyermekeknek való verseket és oktató meséket, — azonkívül magyar nóták szövegét és minden számunkban egy-egy magyar nóta kottáját énekre és zongorára. Vicceinkben a hangsúly a szellemességen van. Célunk nem mások bosszantása és politizálás, — hanem szórakoztatás. Jelszavunk: “TESSÉK MOSOLYOGNI!” — ITT VÁGJA KI ÉS KÜLDJE BE NEKÜNK ! — Kis Dongó Kiadóhivatala 7907 West Jefferson Avenue Detroit 17, Michigan Mellékelten küldök 4 dollárt a “Kis Dongó” egy évi előfizetésére és kérem azt az alábbi címre küldeni: Régi előfizető: ........... Uj előfizető: ........... Nevem: ..................................................................................... Utca, box: ................................................................................ Város: ....................................................................................... Állam: ................................................................................... — Kérjük pontosan és olvashatóan kitölteni. —
