Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-11-05 / 21. szám

1963 november 5. 3-IK OLDAL ÍRATLAN naptár NOVEMBERRE Nov. 1-én: Mindszentkor ki jövőt irhát, Cserfa annak biztos hirt ad: Ha az ága száraz belül, Trónra a tél korán felül. De ha nedves még a bele, A tél sárral, vizzel tele. Mindszent nedves, biztosan lágy a tél, De ha napos, két guba is rád fér! 11-én: Verescsontu Máton ludja; Nagy hideg jön, ki-ki tudja. A mellcsontja, hogyha fehér, Télen a hó térdig felér. Ha meg a csont barna, sávos, Rut lesz a tél, nyakig sáros. ---------------------------­Az örök nyugalom kertje A jó Isten halandónak te­remtette az embert. Szüle­tünk, élünk, meghalunk. Csak az egyik részünk hal meg: a testünk. A lelkünk halhatat­lan. A halál után lelkünk Isten elé száll, hogy Ítéljen felette. A halott testet eltemetik. A temető az örök nyugalom kert­je. Ott porladnak sírjukban a meghaltak. A sírokat beültet­jük virággal. Akiket szeret­tünk, amig éltek, azoknak lei­kéért imádkozunk, ha meg­haltak. Sírjukat, mig élünk, meglátogatjuk. November elsején mindenki a temetőbe megy. Ekkor a leg­szebbek a sírok. Gyertyát, mé­csest, vagy díszes sirlámpát gyújtunk rajtuk. A lángok azt jelképezik, hogy a szeretet és emlékezés lángja él a mi szi­vünkben, a halottak lelke pe­dig örökké él. Azokat, akik a hazáért ál­dozták életüket, a hazáért dol­goztak, vagy a hazáért hősi halált haltak, különösen meg­becsüljük haló porukban is. A budapesti Kerepesi-uti teme­tőben sok kiváló magyarnak sírja látható. Díszes márvány­­siremlékeken, arany betűkkel csillog nevük. Halottak napján az ő sírjuk is tele van virággal, koszorúkkal. A magyar nemzet nem felejti el nagy fiait. Sok magyar sir van más or­szágokban is. Ezeket a magyar testvéreket az élet mostohasá­­ga kényszeritette arrh, hogy elhagyják szeretett hazájukat. Lélekben azonban életük vé­géig megmaradtak hazavágyó­­lelkü, hűséges magyarnak. Ha­lottak napján, de ha tehetjük évközben is, gyújtsunk gyer­tyát és mondjunk el egy fo­hászt elhunytjainkért és a ha­za hőseiért. A sírokon kereszt áll, amely kitárja két karját és azt mond­ja: A jó Isten szeretettel fo­gadja magához a halottak lel­két és a jóknak megnyitja az örök boldogság, a Mennyország kapuját. Kis Dongó GYERMEKROVAT KÖNYVES KALMAN Szent László halála után Gézának fia, Kálmán ült a trónra. Huszonöt éves lehetett, ami­kor fejére tették a koronát. Ek­kor már olyan tudós hire volt, hogy a római pápa is mint nemcsak a világ tudományok­ban, hanem egyházi Írásokban is jártas, a szent kánonokban is kitűnő tudományu uralkodót köszönti. Szent László papnak szánta, papnak neveltette, de Kálmán a királyi hatalomra vágyott és László halála után magához ragadta a koronát, amelyet szent elődje Álmosnak, Kálmán öccsének szánt. Csakhogy Álmos sem tudott beletörődni abba, hogy az or­szágban a második legyen. A testvérek udvarában most sem hiányoztak az ármánykodók. Annyit suttogtak Kálmán meg Álmos fülébe, hogy azok sereg­gel indultak egymás ellen. A Tisza partján, Várkony alatt találkozott a két magyar tábor. Magyar fegyver csillogott nek kellett folynia magyar mindkét oldalon, magyar vér­kard csapására. Amire a hercegi ellenfelek nem gondoltak, hogy magyar fogja fogyasztani a magyart, s annál jobban bántotta a had­ban lévő magyarokat. A far­kasszemet néző seregek hadi­tanácsában mind a két fél ve­zérei azt követelték uruktól, hogy kössenek fegyverszünetet, amig ők a teendőt közösen megbeszélik. — Megtámadjuk egymást és meghaljunk? — mondogatták. — Arra a sorsra jussunk, ami­re apáink, akik egymást ölték? De miért? Semmi okunk! Ha a királynak és a hercegnek ked­ve van verekedni, ám harcol­janak meg ők maguk párharc­ban, mi meg ismerjük “a Tisza szigetén mérték volna össze fegyverüket. Nem volt kétséges, hogy a daliás Álmos győz sánta és pu­pos ellenfelén. Amikor azon­ban. A Tisza szigetén mérték volna össze fegyverüket. — Döbbent rémülettel néz Kál­mán királyra, lelke érzi a király fején ragyogó korona varázsát, ereje, bátorsága elhagyja. Térd­re borul testvére előtt s úgy kér kegyelmet. A király szi­vét is átrnelegiti a csoda: ma­gához öleli öccsét és Ígéri, hogy elfelejt mindent, amit az és hí­vei a fölkent király ellen tettek és terveitek. A nagyravágyást az első ku­darc nem ölte ki Álmos szivé­ből. Egymás után kereste fel Kálmán király külső ellensé­geit, hogy segítségükkel meg­szerezze a koronát. Hiába vég­ződött minden próbálkozása ku­darccal, a szégyen csak újabb kísérletekre ösztönözte.^ Egy alkalommal a Bakony­ban vadászott; eleresztette sóly­mát és az egy varjut fogott. A sólyom karmai között vergődő varjú láttán a keserűség szorít­ja össze szivét és a saját sorsá­ra gondolva kérdi kísérőitől: — Ugye, ez a varjú szívesen megesküdne most a sólyom­nak, hogy nem fog többé károg­ni? Volt kíséretében néhány föur, aki sietett jelenteni Kálmán­nak, sőt megtoldották azzal a hírrel, hogy Álmos fegyverrel készül ellene. Nem lehetett többé bizalma a királynak Álmos hüségesküjé­­ben, de azért az ország előkelő­inek kérésére ismételten meg­bocsátott neki. Amikor azon­ben betegsége egyre jobban el­hatalmasodott rajta, és a jövő gondjai is egyre aggasztották, a saját sorsánál is jobban ag­gasztotta az a gondolat, hogy kis fiának, Istvánnak tudja biztosítani a koronát. Amit Ál­mos vele szemben annyiszor megpróbált, azt könnyen eléri a kiskorú Istvánnal szemben. A fiát féltő apa hajlott arra, amit tanácsosai egyetlen bajel­­háritónak mondogattak: Ál­most, és annak apró gyerme­két, Bélát megvakittatta. Könyves Kálmán idejében még Európaszerte hitték az em­berek, hogy boszorkányok van­nak, akik megrontják az embe­reket, állatokat. Sok ártatlant ítéltek tüzhalálra. Könyves Kálmán volt az első, aki tör­vényerővel kimondta, hogy boszorkányok nincsenek s a boszoi'kányégetés tilos! KÉSZÜLŐDÉS A TELRE Még napos idő van, csak már rövidebbek a napok. Október végén már mindenki a közelgő télre gondol. Aki készül rá, az ki is bírja majd a telet. Virágék nyugodtan néznek a tél elébe. Virág bácsi vetései szépen kikeltek. Szántatlan földje egy darabka sem ma­radt. Nem is jó az, ha marad, mert csak a felszántott föld tudja bevenni és megtartani az esővizet s majd az olvadó hó nedvességét. Erre pedig nagy szüksége van mind az őszi, mind a tavaszi vetésnek. A háznál is rendben van min­den. A kamrában különféle be­főttek sorakoznak. A polcon al­ma, téli körte érik. A pincében a sok zöldség, a veremben a sok burgonya, a padláson a dió. Bab, borsó, lencse is van elég. Virág bácsi épp most fordul be szekerével a nagy kapun. Az erdőről jön. Szekere tele ha­sábfával. A derék lovak alig bírják az udvarra behúzni. Messze jártak, elfáradtak. Vár­jatok, azonnal kaptok szénát, zabot, csak lerakják a fát. Az udvar végében rakják öl­be a hasábokat. így hívják a szépen rendjére rakott tüzelőfa­rakást. Majd előkerül a fűrész, fejsze és készül télre a tüzelő. — Holnap a városba megyek, — mondja Virág gazda. — Ho­zok egy forduló szenet. Szenet nem sokat használ a falusi ember. De jó, ha van valamennyi a háznál a szobát fűteni. Nyílnak a ládák, a szekré­nyek. Előkerül a gondoson el­tett téli ruhanemű. Virágné veri már a télikabátokat, ruhá­kat a poroló rúdon. Künn is hagy mindent a levegőn. Hadd járja át a szél, hadd süsse még a nap, úgysem soká süt már. — Édes uram, — szól az urá­hoz, mikor az rendbetette lo­vait és a konyha felé ballag, — elmennék magával holnap a városba. — Gyere csak, galambom; £yere. És mi jót akarsz a vá­­városba. — Libapénzt, pulykapénzt szépen raktam félre. Cipőt, me­leg harisnyákat vennék a gye­rekeknek télre. Kinőtték már a tavalyit. így is lett. Virágné nem saj­nálta a pénzt. Megvett min­dent, ami szükséges. Magának is vett egy meleg gyapjuken­­dőt, mert a régi már szakado­zott. Mikor hazaértek és Virágné kibontotta a csomagokat, nagy volt az öröm. Szép, erős téli cipőjét megsimogatta Virág Lajcsi, úgy mondta: — Már nem félek a téli lu­­csoktól, ez a cipő nem ázik be! Mikor Virág gazda a szenet lapátolta a fáskamrába, átszólt a szomszédasszony a kerítésen: — Maguk most nem félnek a téltől! Virág bácsi rámosolygott a szomszédaszonyra: — Hát tudja, az is élhetet­len, aki ha nem kell is ázik, de az is, aki nem gondoskodik ma­gáról és fázik. — Igaza van, szomszéd! — nevetett a szomszédasszony. Másnap ő is elküldte az urát a városba egy kocsi szénért . . . A “Kis Dongó'1 hirdetései a legeredményesebbek! HIRDESSEN LAPUNKBAN ! Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja I

Next

/
Thumbnails
Contents