Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-11-05 / 21. szám
2-IK OLDAL 1963 november 5. Kis Dongó A “Kis Dongó” folytatólagos regénye: MI VAN A FÖLD ALATT? — Irta: JÓKAI MÓR — (Folytatás) Mert ha én most gondolkodnék azon, hegy egy szép deli férfi, akit hajlamból választottam férjemül, anélkül, hogy otthon nyugalmas házában, velem, nejével egyetlen egy boldog pillanatot töltött volna most e borzasztó helyen van és nekem őt itt kell hagynom; — akár magam is itt maradjak. — Teljesen értem kegyed fájdalmát. Vigasztalódjék; én úgy hiszem, hogy ki fogják őt gyógyítani. Ami bajnak természetes okai vannak, azt természeti erők megorvcsolják. — Hanem a gyógyítás valószínűleg hosszadalmas lesz. — Ön meg fogja tudni uram, hogy bármily hosszú is legyen az, Malmont maquis neje női kötelességeiről meg nem felejtkezik. — Meg vagyok felőle győződve. — Nem gondolja ön, hegy jó lenne, ha vele találkoznám? — Ellenkezőleg. Nem szabad önt látnia. Távozzék aszszonyom haza. Oliva elment, a rendőrfőnök pedig visszatért Malmonthoz. A marquis a rémtörténet elbeszélésétől kimerültén ült a karszékben; az a különös ügyvéd forró homlokát simogatta. — Uram, — szólt hozzá a főnök, — legyen ön bizalommal e derék férfiúhoz, ő szivén viseli az ön ügyét. Tekintse benne valódi jóakaró barátját. Addig is, mig önt hivatni fogják, maradjon itt és viselje magát nyugodtan. Malmont azt mondta, hogy egészen megvigasztalva érzi magát, miután bűnét kivallotta s büntetésre vár; hogy régóta elfeledte, hogy kell csendesen aludni. Reméli, hogy megtanulja azt is — a börtönben. Az pedig nem volt a börtön, hanem Bicéire, az őrültek háza. Az első egy pár nap nem vette észre Malmont, hogy hová jutott. Komolyan úgy beszélt orvosával, mintha az ügyvéde volna. Csak akkor, amidőn az gyógyrendszer'ét nagy óvatosan megkezdő, akkor jött rá, hogy ővele nem úgy bánnak mint bűnössel, hanem mint őrülttel... És ekkor elkezdett dühösködni, tombolni; arra bezárták az ádáz őrültek közé; mentői jobban átkozta magát és esküdött, hogy ő gyilkos, annál jobban hittek gonosz betegségében, s fárasztották magukat gyógyitásával. Csepegtették fejére a vizet, s töltötték összeszoritott fogai közé az orvosságot, mig utoljára térdre hullott, megadta magát és úgy könyörgött, hogy végezzék ki, hiszen ő megérdemelte azt. Oliva azon naptól kezdve elhagyta Boulevard des Italiensi palotáját, egy bérelt lakba vonult a Bicétréhez közel Azt mondta róla minden ember, hogy a női hűség példája. Minden nap kétszer ment személyesen tudakozódni a marquis hogyléte felől. Gazdagon fizette az orvost, s ói’ákig eltanácskozott vele a marquis betegsége okairól, folyamatáról, fokozatairól, azután a használandó gyógyszerekről és az egész gyógyrendszerről. Úgy látszik, hogy azóta mindig ezt tanulmányozza. ... A marquisra ki volt mondva, hogy ott haljon meg a Bicétreban. VI. Malmont csak egy útját látta a szabadulásnak; csendesen viselni magát s úgy tenni, mint aki gyógyulóban van. Nappal sikerült is az neki; nyugodtan, szelíden tudott orvosaival beszélni, felelt értelmesen, nevetett a mulatságos adomákon, miket olvasni adtak neki; örömest hallgatta a zenét, s maga is kért egy fuvolát, hogy azon játszék; leült más jámbor ábrándozókkal sakkozni, kártyázni, s nem vette észre, hogy a zene, a nevetés, a kártyázás mögött szüntelen ott van egy megmozdíthatatlan örök gondolatja, mely lelkében tovább-tovább fonódik és untalan újra kezdi magát, s amely annyival iszonyúbb az őrültek rögeszméjénél, mert ez való, gyógyíthatatlan tudás... Hanem éjjel, a csendes, árnyékos, lélek járta órákban nem volt hatalma többé lelke rémei felett. Akkor azok lettek az ő urai, akkor lehetett hallani, mint sir, mint sóhajtoz, mint veri magát a földhöz, imádkozik Istenhez, s egy perc múlva tagadja annak létét, és beszél láthatatlan alakokhoz, küzd velük, fut előlük, küldözi őket maga elől, mig végre kifáradtan rogyik össze az elviselhetetlen terhek alatt. Az orvosok szépen törhették rajta a fejüket, hogy micsoda neme ez az őrültségnek, mely éjszaka megjő és nappal elmarad. Egy délután erős zivatar támadt. Az őrültek egy része a Bicétre kertjében sétált, mikor egyszerre minden fenyegető előzmény nélkül rajtuk csapott a vihar. Akkora jegek kezdtek el hullani, mint a dió. A heves szél gyökereiből tépte ki a fákat, egy villám éppen a kert vízmedencéjébe csapott le. Annyi őrült orditás, jégverés, mennydörgés közepette Malmontnak egy gondolat jutott eszébe: menekülni erről a a helyről. Az őrök annyira el voltak foglalva az ájult asszonyok, a rémült tébolyodottak sokaságával, hogy olyan nyugodt betegre, mint ő nem is figyelhettek akkor. Maga a zivatar, a természetnek ez az őrült fia, pártját fogta a menekülőnek. Porfelleg, jégeső elrejtő őt a szem elől, senki sem vette észre az első zavarban, hogy egy tébolyodott embeT felmászik a három ölnél magasabb kőfalra, s onnan, e nyaktörő magasból pillanatnyi habozás nélkül leveti magát, kockáztatva azt, hogy összezúzva marad a földön. Az orkán nem engedte őt leesni a kövezetre, hanem elrepité 6 ölnyi távolra, mint egy labdát, s ott az utcai jeges árba vetette le. Semmije sem törött. Hirtelen fölszedte magát, s kezdett futni ki a szabadba. Tudta jól, hogy merre kell mennie... Amerre a zivatar húzódott. Ez volt az ő természetes védője, útmutatója. Tudta, hogy a zivatar mentében senki sem üldözi őt. Ádáz óra volt az, s annak magának is őrültnek kellett volna lenni, ki ebben az órában egy őrültet el akart volna fogni. A sürü jég paskolta a futó födetlen fejét, a szél széttépte ruháit, a villám cikázva vágott keresztül szemei előtt, recsegő dörgését hagyva maga után; de a futó ember nem gondolt velük; amerre a szél vitte, amerre a hulló jég kergette, arra száguldott, ahol elesett, ott megpihent, azután megint futott a szél előtt, a villámok után. Két óráig tartott, amig a zivatar elfutott fölötte. A vihar mégis jobb futó, mint az őrült. Az tova ment, őt pedig elhagyta egy összedőlt erdő közepén. Valami szép kis mulató erdő volt az, Páristól két órányira; a kitépett fák, mik az utakon Lane Super Service gazolinállomás és SHELLUBRICATION Ternyák István, tulajdonos 1709 LAWNDALE AVENUE (a Lane St. sarkán) Telefon: VInewood 1-2290 Tire és battery szolgálat, valamint megbízható autójavítás. keresztül voltak döntögetve, mind hársak és jegenyék voltak, lehasadt gallyak temették el az alacsony rózsa, akác és jázmin bokrokat, miket sűrűn fedett a halomra hullott jég. Ez éppen arra való hely volt, hogy Malmont éjszakai tanyául válassza magának. Körül minden mező, liget le volt tarolva. Volt az embereknek elég gondjuk, mint egy elfutott őrültet kergetni. Egy tövéből kiforgatott fenyő alatt, mely ágaival egész csoport díszfát nyomott össze, elég sürü, elég sötét menedéket talált. A jeget kihányta maga alól és oda behúzódott. Lassankint egész éjszaka lett, az ég beborult, sötét lett, hanem a távozó zivatar még egyre világított benne. Egyik villám a másik után cikázott, majd itt, majd amott derité fel a tájat, szomorú kékes szint adva mindennek egy pillanatra. Jó világítás ez annak, aki úgy keresi az utat, mint marquis Malmont. Vagy 2 óráig gunnyasztott a fenyők és díszfák sötétjében, nem aludt, nem is arra való volt neki ez az éjszaka, hanem kigondolta magában az egész úti tervet, mindent, amit anynyiszor forgatott fejében, ha egyszer kiszabadulhatna. Mit tenne? Hová menne és hogyan érne oda? Azután utrakelt és ment, ment, mig meg nem virradt. A vihar egész éjjel világított előtte s hívta maga után. Nem tartott az utón, nem találkozhatott senkivel. Kikerülte a falvakat, s reggelre elbújt egy hid alá. Ott várta be mig ismét bealkonyodik, s egész nap ki nem jött rejtekéből. Mikor ismét jó sötét lett, akkor folytatta az útját. Letért az eddigi iránytól s dél felé kezdett tartani. Néhány óra alatt kiért abból a szomorú pásztából, amit a jégeső hosszú vonalban egész a tengerpartig elvert, s zöld erdők közé jutott. Jobbára dió- és gesztenyefák voltak. Ott lakomát tartott e fák alatt. (Folytatjuk.) JOHN MOLNÁR FUNERAL HOME A legrégibb detroiti magyar temetkezési intézet EAGLE G. WAGNER, temetésrendező 8632 DEARBORN AVENUE Detroit 17, Michigan Telefon éjjel-nappal: VI 2-1555 Katolikus Magyarok Vasárnapja 69 éve a krisztusi lélek és a nemzeti szellem szolgálatában teljesiti a magyar sajtó hivatását Amerikában és szerte a világon. Politikai hírszolgálata az amerikai lapok között is a legelsők közé tartozik. — Vasárnapi szentbeszédeivel az angolul nem beszélő hívek lelki szükségletét szolgálja. — Pontos képet nyújt a zsarnokság ellen küzdő magyar nép sorsáról. — Szépirodalmi rovata pedig a magyar alkotó szellem szabadföldi megjelenését biztosítja. — Megjelenik hetenként. Előfizetése Amerikában: félévre 5. egész évre 9, két évre 16 dollár. Külföldre: egész évre 10, két évre 18 dollár. Kérjen mutatványszámot és rendelje meg ezen a cimen: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 South Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A.