Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-09-20 / 18. szám

4-IK OLDAL

1963 szeptember 29.

A HARANGOZÓ FOGADÁSA

Kis Dongo

A hegyek gyűrűjében, mint egy színes kő, feküdt a kis falusi temető. A barna sírokra elbillent fejfák búslakodtak' és a vadon elbusult akácfa-kerités zöldbe fonta a csendes tarkaságot a tölgyes erdő haragos sötétjéből. A parton fonynyadtan szikkadt az első kaszálás, terjengő édeskés szagával befogta az esteli levegőt és a fujdogáló napszállati szél rálehelte az egészséget a falu porára.

Az erdő felől lassan a falura is rászállott az este. A szerszámos népek a házacskákba tértek, fáradtságaikat az este nyugalmába mártják és a munkában törődött tagok lefeküsznek pihenőre az udvarban, fa alatt, a szilvásban, kazal aljába.

A hold kiflije feljött az égre. Egyre magasabbra úszott felfelé a torony keresztje fölé és ezüstös világosságában árnyak rajzolódtak a házak elé. A Harangozó gyerek kint a kertben hánykódni kezdett fektében a szénán. Kiverte homlokát édes álmában az izzadtság, szája forróságában alig fért meg a nyelve. Újra csak az égnek fordult. A szilvafa levelei között belopódzó holdvilág belesütött az arcába és megbillegtette becsukott szemhéját. Egyet fújt a nedves levegőbe és a lassuló szuszogására elillant az álma odahagyva a hánykolódó testnek fanyar, savanyu tej izét. Felpislantott a nyitott szemű égre.

— Ejnye, de korán lehet még.

Gondolkodott magában.

Egész felfelé van még a Tündér Ilona rózsája. Nem szól sehun kakas. Csak úgy nyomja az embert ez a sötét csendesség, ez a nagy csend, ez a nagyon messziről jött sötétség.

Felugrott hirtelen, rádobbant a levetett pokrócra és kihúzta a lajbijából az álmában begyürekezett ingét.

— De fájintos volna lefeküdni valami meleg tollas ágyba, — mormogta maga elé és neki térdelt, hogy rendbe szedje széjjel rugdalt fekvőhelyét. Kiverte a fejtől letett kabátját és tenyerével lesulholta a pokrócra ragadt szénát.

Egyszerre csak foszladozó

muzsikaszót hoz a fülibe a szállongó szél.

— Ki az ördög húzhatja?... Ej, de mulathat valaki a korcsmában . . . lassan . . . most meg hirtelen frissen . . .

Elszállt az a borzasztó nagy csendesség is. A Feszes kutya végigszaladt az udvaron. A faluban is hangosan elevenedni kezdtek a kutyák. Egynegyed tizenkettőt vert az óra. A legény felszedte a kabátot a földről és ráborította magára.

— Hát nézd meg má’ ki az a’ éccaka betyárja. Meg is vigasztalta magát.

— Nem igen van valami nagyon késő.

Hangtalanul lábuj hegyen ellépkedett a házuk frontján, kisurrant a nyitott kapun a felzavart éjszakába. A lépések zajára minden házban ugatva a kapunak szaladtak a kutyák és kinyüszitettek a nyíláson a porban futó árnyék után.

— Hű ... de mulat valaki . . . Hej valaki, de mulat . . . Ugyan mit iszik? Bort. Á, nem — a. Sert az ilyen fülledt éccakába. Sert. Vagy öt kriglit. Vagy talán tán tizet. Oszt huzat hozzá. Fene jó módja van. Kesergőset azután meg frisseset.

Megállóit a sötét gesztenyesor elején, és lefordult a kocsma felől világitó ablakok irányába. A gesztenyesor, mint egy széles fekete szallag belenyúlt az útirányba egészen a lankás széliében vezetve egy kis árkocskát a temető kiskapujáig.

Az egyik ablakon bekandikált.

— Ejnye csak tán nem igazán? ... De mégis. De istenuccse mégis csak igazán, ő az maga, valósággal ... a Szerentsés Pisti, a katonavót. Hát emmá csakugyan nem valami illedelmes. Dehát, biztos bujába cselekszi. Abba. A szive bujába. Mégse bújhat ő maga is a föld alá, amé’ hát a Pannit e’ temették. Vót má’ úgyis, hogyhát másnak is eltemették a szeretőfélijit, vagy mijét . . . Ej . . . hogy busul . . . Semmi no. Jobb ha kibusujja, ami benne van. A szakassza meg ám az ember szivit, ami lappang benne . . . Oszt . . . oszt sert iszik ni az istenadta. Sert ám, de nem ám griglivel, ha’ üveges számra. Épen csak hogy nincs berúgva, máskülönben egész úgy ül egyedül, magába .. .

Lehúzta a legény szemébe a kalapja karimáját, megrántotta a vállán a panyókára vetett kabátját és belépett a kocsmába, megállóit a közepén a kormos lámpa alatt.

Szerencsés Pisti fiaskóval a kezében felpislantott az ajtó csattanásra. Felvetette izzadó fejét, rábámult a belépőre, aztán az ajtóra vetett dacos, akaratos, és kihívó tekintetet. A hajintásra markolt fiaskó viszszabillent meztelen karjára.

— Szerencséd van ajtó, hogy ez itt-e ezén cimborám, mer’ különben hát... és földhöz vága sörös üveget,

— Szervusz no, ha mondom.

Harangozó belenyuj tóttá a széles nagy marokba a kezét. Az üdvözlésre megcsóválgatta a fejét.

— Ejnye Pisti. Hát nem kár az üveg sörér!

— Kár a feneketlen kútnak a feneke, de nem a fiaskóér.

igyál.

— Aj nem iszok.

— Igyál, aki irgalmát ennek a huncut világnak! Igyál, mert úgy tanálom észt a fiaskót hozzád vágni, hogy . . .

A legény sunyin mosolyogva rázogatta meg a fejét. Elhelyezkedett a lócán és a térdére pihentette az elvett fiaskót.

— Mit keresel itt ilyenkor, a korcsmába? Fejét tenyerébe hajtva, haját egyre markolászva beszélt.

— Erre jártam. Volt a válasz A szösz tuggya mi nem hagyott nyugton aludni.

— Nem tudsz alunni?

— Tudtam biz én eddig, akár csak a tej. Dehát máma nem mondhatnám.

— Nohát azér. Mer’ én se tudom le se hunyi a két szemem.

— Amá baj.

— Lyányná vótá? he? honnan gyüssz?

— Onnan.

Az izmos, nagy fej lejebb hanyatlott.

— Én má bizon nem gyövök.

— Na bizon . . . mért?

— Hej! nem én pajtás. Evvel a mai koporsóval aztán én is betemetkeztem a földbe. Bele én úgy, akár csak egy túró bogár. Hogyhát éppen velem kellett megesni annak, hogy a szeretője itt haggya? Éppen velem . . .

— Velem is megeshetett vóna. Aki legény, avval bizony egyaránt megeshetik.

— De szép temetése vót ugye?

— Szép, ilyen még nem vót, a mi falunkba, mióta az öreg esperes itt meghalt. Lánynak meg csakugyan hogy nem.

— Egy életem, egy halálom pajtás. Tizenkét pengőforintot attam én azé a fehér levelű kék nefelejcses koszorúér.

— Amá beszéd.

— Annyit én, pajtás. Ne monggyák ebbe a rongy faluba, hogy valami rongy civil ember vagyok én. Katona vótam én, hé testvér . . .

— Én se bánnám, ha vónék. Anyámék . . .

— Osztán, ha egy ilyen magunkfajta legénynek mán valamőre hajlik a szive, hát vágja oszt ki a rezet, a rézangyalát . . .

— Persze . . . persze . . .

— Mulasson is rája, oszt mutassa meg, hogy holta után is meg van hozzá a hajlandósága.

— Meghiszem, hogy megvan testvér, de hátha megvan . . . hát mé’ nem méc ki hozzá testvér?

— Hát hogy mé’ nem menek má’ ki hozzá? Én? Má mint ki? ... a temetőbe?

— Oda . . . Oda, ha van kurázsid.

— Azt hiszed hé nem merek?

— Úgy is dukál, hé kedves komám, estende kiki látogassa meg a kedvesét.

— Nem én, bolondságból.

— Ne bolondságból. Bátorságból tedd meg héj . . . Éjfélek óráján, ha a tizenkettőt veri az óra . . .

Szerencsés Pista fölugrott az asztal mellől. Rákiabált a másikra súlyosan, bátran.

— Kimegyek.

— Én megtartom a fogadást. Amibe teccik. öt üveg serbe.

— Nem. Tízbe. Legalább a szivem is jóllakatom, oda húz.

Szétütötte a fogadást. Harangozó kicsinyes palócparaszti módra meg hozzá tette.

— Azis huncut, aki meg nem adja.

— Mi a? A majd ölnyi legény végigmérte a másikat, mint egy iramodó bika.

— Mi a? Hogy azis huncut?

. . . Úgy nézz rám hé, a teremtésit a világnak, hogy katonagyerek vótam én. Mondom. No majd megmutatom.

Szétnyílt lajbija közé öklével a mellére ésapott, úgy dongott, mint egy erős pántos tölgyfahordó. Odavágta a szót.

— No hát majd én megmutatom.

— Hát oszt hogy bizonyositod be, hé pajtás?

Egész lecsendesült, szinte rekedtessé vált a hangja. Meghatódott a kemény durva legény.

— Rányomom a csizmám talpát a sir ja sarkába . . .

— A’ nem jó, hé.

— Hát, ha nem jó, hát hozok a tulajdon koszorumbu egy csipetet . . .

— Asse jó, hé.

— Már’ pediglen akkor . . .

A Harangozó gyerek elértet-Legolcsóbb és legszebb ajándék névnapra, születésnapra, vagy bármely más alkalomra a

a “Kis Dongó“

Előfizetése egy évre 4 dollár.

KIS DONGÓ - CLEAN FUN

The Only Hungarian Comic Paper in the U. S.

Editorial and Publishing Office:

KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFERSON AVE. Detroit 17, Michigan

Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója.

Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án.

Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00.

Second class postage paid at Detroit, Michigan.