Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-09-20 / 18. szám

1963 szeptember 20. Kis Dongó 3-IK OLDAL GYERMEKROVAT SZENT LÁSZLÓ Kovácsok kovácsa — Legenda — Mikor a Mester Szent Péter­rel még a földön járt-kelt, egy­szer maghallotta, hogy egy ko­vács annyira elbizakodott, hogy magát a kovácsok ková­csának nevezi. — Majd meglássuk! — mon­­dá az Ur, és föltette magában, hogy adandó alkalommal meg­leckézteti. Nemsokára odaállítottak a műhely elé. A kovácsok ková­csa éppen lovat patkóit. — Adjon Isten! — Fogadj Isten! — Messze földről jöttünk — szólt az Ur, hogy ügyessége­det méltán megbámuljuk. Azt beszélik, hogy te vagy a ková­csok kovácsa. Igaz-e? — Hogy eljöttetek, biz’ azt jól tettétek, mert sokat tanul­hattok tőlem. Széles ez ország­ban nincsen olyan jó mester mint én, mert én vagyok a ko­vácsok kovácsa. Hogy aztán mutasson is va­lamit, elkezdte a lókörmöt ás­ni, vésni, reszelni. — Hát biz’, édes atyámfia, ez nem sok — mondotta az Ur. Ennél jó magam is többet tudok. A kovács mérgében nekivö­rösödött, de az Isten Fia rá se hederitett, hanem fogja a ló patkótlan lábát, forgóban le­metszette, aztán satuba tette, hogy Péter reszelhesse, mig ő maga patkót tüzesit. A kovács bezzeg lehűlt s majd hogy jéggé is nem fa­gyott, mikor a jól megpatkolt darabot az Ur úgy visszaillesz­tette, hogy még csak a forra­dás helye se látszott meg. — Lásd, fiam, — monda az Ur, mikor elbúcsúzott, — az embernek nem szabad erejé­ben elbizakodni, mert már most is akadt kovács, akinek nem tudtál kovácsa lenni. (Szil-Sárkány, Sopron vám.) ----------------------­Közmondások Ki mint vet, úgy arat. * * * Rágalom ellen nagy vigasz­talás: hitvány gyümölcsöt nem bánt a darázs. * * * Addig nyújtózkodjál, amed­dig a takaród ér. * * * A szépséggel nem lehet büsz­kélkedni, mert hasonlít a virág­hoz; ezt egy dér, amazt egy nyavalya megsemmisítheti. * * * Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát. * * * Egyezéssel kicsiny dolgok bő­vülnek, villongással legnagyob­bak szétdülnek. * * * Jobb későn, mint soha. * * * Minél többször vágják a gyertya belét, annál jobban vi­lágit. Szent László olyan hős volt, mint a honszerző Árpád és olyan bölcs, mint Szent István. Gyönyörű termetével és lelké­nek gazdagságával úgy tündök­­lött, mint “ködben a hajnali csillag”. Régi írásokban ez ma­radt róla ránk. Már gyermekkorában is ki­váló volt. Atyja, I. Béla halála után Salamon lett a magyarok királya. László és derék bátyja, Géza herceg őszinte szívvel fel­ajánlották neki szoglálatu­­kat. Kiűzték a rabló kuno­kat, megalázták az ellenséges görög császárt s elvették tőle Nádorfehérvár várát. A fiatal király szerette hű véreit, a jó hercegeket, de gonosz taná­csosa, a német Vid, folytono­san ellenük tüzelte öt. Salamon király ingadozó ember volt. Vid elhitette vele, hogy Géza és László koronája után törnek.— A hercegek nem haragudtak a királyra, jóságukkal és hűsé­gükkel akarták meggyőzni. De hiába volt minden. Hasztalan mondogatta Ernyei ispán, Sa­lamon egyetlen igaz tanácsadó­ja, hogy a leghívebb alattvalói a hercegek. A király lelke gya­nút fogott. Seregével hirtelen, váratlan Gézára támadt, aki csak hü vitézei önfeláldozásá­val tudott szabadulni. Vác alá futott, ahol öccse várt reá, aki a szörnyű hírre nagy sereget gyűjtött. A jó testvérek szomo­rúan ölelték meg egymást. Majd követet küldtek Sala­monhoz. Kérték, hogy kerülje el a vérontást, hiszen igaz, test­véri szeretettel vannak iránta. Az ősz Ernyei könyörögve for­dult a királyhoz: — Uram, ifjú.királyom, hall­gasd meg véreidet, nemes szi­vük békét akar. Fogadd el! Ki­rályi széked, életed forog koc­kán! — Uram — szólt nyomban Vid, — Ernyei nem jó tanácsot ad, ne hallgass reá! Irtsd ki a hercegeket, ha biztonságban akarsz élni! Salamon király Vidnek adott igazat. Táborával a hercegek ellen ment és Cinkotánál talál­kozott velük. László fehér lo­ván ülve, biztatta vitézeit. Köz­ben hosszú dárdája egy bokrot érintett, amelyből egy hófehér menyét szaladt föl a lándzsára és László ruhájába rejtőzött. — Jó jel, — mondták a har­cosok, — nálunk keres oltal­mat még a gyenge állat is. Úgy is lett. Salamont nagy vereség érte és futásban kere­sett menedéket. A hercegek pe­dig hálát adtak az Istennek. László látva az ellenfél elhul­lott sokaságát, keservesen sirt, mint ahogy a szerető édesatya sir fiai halálán. A holtak kö­zött ráismert Vid ispánra is. Leugrott a lováról és a halott­hoz lehajolva igy szólt: — Téged is sajnállak, bár mindig ellenségünk voltál. Vaj­ha nemesebb ügyért onthattad volna véredet! Valamikor régen, amikor Árpád a magyariak népét át­vezette a Vereckei-hágón,tör­tént egyszer, hogy a fejedelem a vadászat hevében kísérőitől elszakadt és eltévedt a vadon­ban. Mindig beljebb és beljebb keveredett a sűrűbe. A nap már ugyancsak delelőre járt és még nem talált vissza az is­mert tájakTa. Egyszer csak csörtetés és sikoltás hallatszik. Sietve tör­tetett a hang irányában és csak hamar megtalálta a zaj okát. Gyönyörű szépségű le­ányka futott egy ronda csi­kasz farkas előtt. Nosza, Árpád sem volt rest, süvöltve szállt a nyíl és a farkas átlőtt horpasz­­szal terült el a földön. A leány­ka hálásan tekintett a fejede­lemre. — Áldás reád idegen! — szólt — köszönöm, hogy meg­mentetted az életemet. — Ki vagy te, szép leányka? — kérdezte Ár'pád. — Árvalánynak neveznek az erdők tündérei. Mióta eszemet tudom, a vadonban élek. Min­denki szeretett, mindenki ba­rátom volt, csak a gonosz far­kas tört a vesztemre. Megmen­tettél ismeretlen, szólj hát, mit kívánsz? — Nem köszönetért tettem, Árvalány — mondta Árpád, -— de kérdezd meg Tündérasz­­szony nénéidtől, meddig él né­pem e földön, merre vezettem volt? A leányka erre tétovázás nélkül kioldotta hosszú, leom­­ló aranyhaját és igy szólt: — Vágd le a hajamat és szórd szét a szélben! Árpád megütközve nézett rá, de a biztató mosoly láttára marokra fogta a selymes aranyhajat. Egy vágás és már vitte is a keleti szél tova a ma­gyar rónákra. Ahova leesett, Ez után a győzelem után Géza lett a krály, de alig há­rom év múlva kilehelte lelkét. Ekkor az ország óriási lelkese­dés mellett Lászlót választotta királlyá. Uralkodása alatt Ma­gyarország hatalmas lett, a nép jólétnek örvendett. Szá­mos győzelme, amit a haza el­lenségein aratott, olyan nagy hirt szerzett neki külföldön is, hogy a német császári koronát is felajánlották neki. De Lász­ló nem fogadta el, nem áhíto­zott idegen dicsőségre. Életéről sok monda, sok csodás törté­net maradt reánk. Ezekből következő számunkban mon­dunk el néhányat. gyökeret vert és terjeszkedett a szélrózsa minden irányába. — Ameddig hajam virága díszíti a rónát, addig a magya­riak uralják e földet! Áldás reád fejedelem! — szólt a le­ányka és dalolva szőkéit tova az erdő sűrűjében.---------------------------­A nádszál — Legenda — Mikor Jézus a földön járt, szamárháton igyekezett vala­hova és a szamara nagyon megéhezett. Meglátott az ut mellett egy szál nádat és be­leharapott a levélbe. De Jézus­nak sietős volt a dolga és nem várakozhatott. így a szamár nem haraphatta le egészen a levelet. Azóta a nádlevélen meglátszik a három foga he­lye. —--------------------------­A Tisza és a szamár — Legenda — Amikor a jó Isten megterem­tette a világot, panaszra járult hozzá a Tisza, hogy neki nem jutott meder. Az Ur orvosolni akarta a bajt és befogta a sza­marat egy hatalmas aranyeke elé és elindította. Ballag a sza­már, a Tisza meg folyik utána. Azon a vidéken akkor na­gyon sok száraz kóró termett. Több se kellett a szamárnak, hol jobbra, hol meg balra ment, hogy legelhessen azok­ból. Szegény Tisza pedig csak követte és azért lett ilyen kacs­­karingós a medre. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja KAPHATÓ AZ 1963-AS ÉVI “Históriás Kalendárium" Az ízléses kivitelű, képes, amerikai magyar naptár megrendelhető a “Vasárnap” kiadóhivatalában. — Ára: $1.50. — írjon erre a címre: Katolikus Magyarok Vasárnapja 517 S. Belle Vista Avenue, Youngstown 9, Ohio, U.S.A. ÁRVALÁNYHAJ MESÉJE — Népmese —

Next

/
Thumbnails
Contents