Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)

1963-06-20 / 12. szám

1963 junius 20. 3-IK OLDAL ÍRATLAN naptar JÚNIUSRA és JÚLIUSRA Medárdus, ha fénnyel tele, meleg nyárnak biztos jele. Hogyha sírva köszönt rátok, negyven napig esőt láttok. Hogyha hullik könnyed Mária, Magdolna, Tartós rossz időtől a kárunk nagy volna.. Csermely, folyam A kis pataknak csermely vagy ér a neve. A patakon keresztül pallón is járhatunk, folyókon pedig hidak mennek kereseztül. A nagy folyamokon hajók járnak. A folyamokon utazni is lehet. A kisebb folyó­kon csónakok közlekednek. A tengeren igen nagy hajó­kat használnak. Némely ten­geri hajó akkora, mint egy emeletes ház, s annyi ember fér belé, mint egy községbe. Minden nagy hajón vannak csónakok is. A csónakban csak néhány ember fér el. A halász­csónakot sajkának is nevezik. A sajkát evezővel hajtják. A folyók néha elágaznak, és ha ezek az ágak később ismét összefolynak, a köztük fekvő szárazföldet szigetnek nevez­zük. A szigetet minden oldal­ról viz veszi körül. Csak pal­lón, hídon vagy csónakon jut­hatunk hozzá. Némely sziget akkora, hogy kisebb-nagyobb emberi települések is elférnek rajta. Legnagyobb szigetek a tengereken vannak.---------------------------------­Forrás, patak, tenger A földön mindenütt van viz. Egy része a levegőből kerül mint eső, hó és harmat; más része a földből bugyog elő, mint forrás. A források vize kutakba, tócsákba és tavakba gyűl, vagy pedig tovább folyik mint patak és folyó. Kút min­denütt van. Tócsa és folyó sok helyen. Nagyobb tó már nem mindenütt, mert sok víznek kell összegyűlnie, nogy nagy tóvá legyen. Patak is több van mint folyó, mert sok patakból lesz a folyó. A patak forrását nem a völ­gyekben kell keresnünk, ha­nem fenn a hegyek közt. A pa­tak völgybe siet. Mindaddig folyik, mig más nagyobb pa­takot vagy tavat ér, amelybe beléömlik. Ez a nagyobb patak is más, nagyobb patakba vagy folyóba öblik, melynek vizével végére a vizek legnagyobbiká­ba a tengerbe jut. A folyóvíznek két partja van, jobb és bal. Ha a folyón lefelé uszunk, jobb kezünk felől esik a jobb, bal kezünk felől a bal part. A partokon fák, bokrok és füvek tenyésznek. A fűzfa és égerfa örömest él a folya­mok partjain. A folyók néha megáradnak. Ekkor nem fér­nek meg medrükben, kiönte­nek s az egész vidéket ellepi az ár. GYERMEKROVAT ________Kis Dongó__________ Szent István és az orgyilkos Szent Imre hirtelen halála gyászba borította a királyt, de gyászba borult az egész ország is. Az apa lelkét megrendítette e szörnyű csapás, mert nem­csak a fiát, a véréből való vért vesztette el, hanem méltó utódját, nagy müveinek foly­tatóját is. Ki lesz halála után a magyarok királya? Az Árpádháznak több férfi­tagja volt ez időben. István nagybátyjának két fia, Vazul és Kopasz László. Vazulnak három fia volt: Endre, Béa és Levente. István király Vazulnak szán­ta a koronát, de a királyné és vele az udvar nagyobbik része — az idegen országokból jött lovagok — a velencei Péter mellett buzgólkodtak. Ez a Péter István nővérének a fia volt. Ott élt a királyi udvar­ban. Megnyerő külsejű s jó­­modorú ifjú volt és igy István kegyeibe is beférkőzött. Két párt dolgozott az udvarban, a a magyar párt és az idegen párt. Szőtték, fonták a cselt, keserítették István királynak amúgy is szomorú életét. Az idegen párt, hogy biztosan cél­hoz jusson, Vazult meg vakit­­tatta, mire a három herceg István tanácsára Lengyelor­szágba menekült. Az idegen párt merényletet tervezett a király ellen. Or­gyilkost bérelt fel, aki a ki­rályt megölje. Az be is lopózott az alvó király szobájába, de a tett pillanatában kiesett resz­kető kezéből a tőr. A felébredt királytól esdekelve, térdelve kért bocsánatot. A nagy lelkű, szentéletü ki­rály megkegyelmezett neki. SZENT IMRE SÍRJA A régiek úgy tudták, hogy a székesfehérvári templom elő­csarnokának oldali mélyedésé­ben, egy hegyes vasszögekke: kivert láncos öv függött, ame­lyet egyszerűen Konrád za­rándok derék-kötőjének nevez­tek. A hagyomány szerint 1093- ban került erre a helyre, ami­kor István királyunkat s fiát, a nemzet reménységét, Imre herceget szentté avatták. A deréköv tulajdonosa gaz­dag és hatalmas főur volt, név­­szerint Konrád, aki otthoná­ban rémitő gonoszságokat kö­vetett el. Elmondani is ször­nyűség volna, hogy milyen s mennyi bűnnel terhelte meg lelkét. De még idejében fölébredt Konrád urban a lelkiismeret szava. Mélységes bünbánat fogta el a megtévedt embert, s egész vagyonát kiosztotta a szegények között, hogy meg­könnyebbülést nyerhessen bű­neire. Belső gyötrődése azon­ban nem enyhült meg. A bűn­tudat s az azzal járó rettegés elrabolták az álmát és egy pil­lanatra sem hagytak neki nyugtot. Nagy szenvedései elvitték Rómába is, ahol keserves köny­­nyek között kérte a Szent­­anyát, hogy szörnyű bűneiért mérjen rá megfelelő büntetést. A töredelmes bünbánat iga­zi megkönnyebbülést hozott Konrád urnák és vezekléské­­pen el kellett zarándokolnia a szent helyekre. Ezt aztán az­zal súlyosbította, hogy hegyes szögekkel kivert láncos övét kötött a derekára s kezeiben pergamentet tartott, amelyre ráírta bűneinek sorozatát. Va­lami belső hang ugyanis azt súgta neki, hogy bűnei bocsá­natának az lesz a külső jele, amikor leszakad derekáról az öv és elhalványul a pergamen­ten az irás. Sok évig járta a világot Kon­rád, a bűnbánó zarándok. Járt Nyugatról Keletig, Jeruzsá­lemtől Szent Márton sírjáig. Minden helyet meglátogatott s útközben önfeláldozóan gyá­molította a gyengéket, ápolta a betegeket és szavával jó útra igyekezett téríteni a tévelygő­ket. Lábait sebesre marták a kövek, finom kezei elkérgesed­­tek, testéről lerongyolódott a szőrcsuha, fekete haja őszbe csavarodott s mégis, az öv csak nem szakadt le derekáról amely bűneinek sorozatát hir­dette. De azért nem lankadt. Bi-. zott az Ur nagy kegyelmében. Valahol messze a világban vándorolt, amikor tudomására jutott, hogy a magyarok ha­zájában ünnepségek közepette sírjaikból kiemelték Szent Ist­ván és Szent Imre tetemeit. E hírre megfordult és hazánkba sietett, hogy a megdicsőültek sírjánál imával az Ur színe elé járulhasson. És ahogy megérkezett Szé­kesfehérvárra, pihenés nélkül, azon fáradtan bement a tem­plomba s térdre esett Szent Imre herceg sírja előtt. És ab­ban a pillanatban megszakad­tak. szeges övének láncai nagy csörrenéssel a földre hullván és a kemény pergamentlapon láthatatlanná halványult az irás. A szörnyű lelki nyomástól megszabadult Konrád zarán­dok pedig a sokaság hallatára hangos szóval imádta az Urat és az égi kegyelem külső jelét — a megszakadt szeges övét — fölakasztá a templom elő­csarnokának jobboldali mélye­désében. Ott is maradt egészen 1601- ig, amikor is a megszorult tö­rökök a végső kétségbeesésük­ben a levegőbe röpítették ma­gát a remekszép bazilikát is. A virágok és a forrás Kár, hogy tőlünk búcsút vesz Foly, folydogál a kis forrás; A virágok nézik, nézik. Merre, meddig vándor bajtárs? Minden habtól kérdve kérdik. Kis hajóból nagy hajóba Evezünk le a folyóba; Ezen visz tovább az utunk; Addig járunk, Addig szállunk, Amig a tengerbe jutunk. “Fehér habok, ezüst cseppek, Mért eveztek a tengerre? Kár, hogy tőlünk búcsút vesztek, Soh’se tértek többé erre!” Szép fehérből fehérebbre Mossuk magunk a tengerbe. Onnan szálunk a nagy égre, S harmatcseppberi Fényesebben Hozzátok térünk mi végre. ----------------------------­Álló- és folyóvizek Az álló és folyóvizekben fü­rödni szoktak. A gyermekek nagyon szeretik a fürdést, ki­vált mikor jó meleg a viz. Mikor az ember fel van me­legedve, ne menjen a vízbe, mert könnyen veszélyes beteg­ségbe eshet. A mély viz veszé­lyes. Aki nem tud úszni, ne menjen oda, mert beléfullad. Úszni azonban minden ép em­ber megtanulhat. Igen hasz­nos és egészséges sport. Soha nem tudhatjuk, mikor ment­hetjük meg vele az életünket, vagy másét. A sebesen folyó patakok csörgedeznek, a nagy folyók zugnak. Néha egyszerre nagy mélységbe kell a víznek esni. Ekkor nem folyik, hanem esik. Ezt aztán vízesésnek, vagy zu­­hatagnak mondják. A nagy vízesés igen szép, fenséges lát­vány. Ha van módunk rá, lá­togassunk el a Niagara víz­eséshez. * ^ * A folyók és patakok alja kö­ves, fövényes, a lassú vizeké iszapos. A vizekben sok állat lakik. A halakat és rákokat kifogják. A rákokat kézzel kell fogni a kövek alól, de vigyáz­va, különben könnyen meg­csípnek az ollójukkal. Tartós szárazság sokszor kiapadnak a patakok, sokszor még a kutak is. Ilyenkor érez­zük igazán, mily nagy isteni áldás a viz; mily nélkülözhe­tetlen embernek, és állatnak egyaránt. Magyar ifjúság lapja a havonta megjelenő MAGYAR CSERKÉSZ Megrendelhető: P. O. Box 68, GARFIELD, N. J. A Magyar Cserkészszövetség Hivatalos Lapja

Next

/
Thumbnails
Contents