Kis Dongó, 1963 (24. évfolyam, 3-24. szám)
1963-06-05 / 11. szám
4-IK OLDAL 1963 junius 5. Kis Dongó KIS DONGÓ — CLEAN FUN The Only Hungarian. Comic Paper in the U. S. Editorial and Publishing Office: KIS DONGÓ PUBLISHING CO. — 7907 W. JEFFÉRSON AVE. Detroit 17, Michigan Editor & Publisher LOUIS BEDY szerkesztő és kiadó. Munkatársak: E lap minden olvasója. Published every 5th and 20th of each month. Megjelenik minden hónap 5-én és 20-án. Subscription price one year $4.00. — Előfizetési ára egy évre $4.00. Second class postage paid at Detroit, Michigan. A jó Isten kenyérsütögetője Nem szeretem a városi álmokat, amelyek a padló repedéseiből, a lehullott vakolat alól, a molyrágta függönyök közül kúsznak elő és szőrös hernyó testükkel, hosszú póklábukkal megmásszág az alvó emberek szivét és verejtékszaggal ébresztik föl áldozataikat. Vidéken az álmok pillangók, amelyek este nyiló virágok öléből szállnak ki, mécsvirágéból a fehérek, az égő szerelem virágaiból a pirosak, a hajnalocsból a kékek és a nenyuljhozzámokból á tarkák. Idekint az álmok mind virágszaguak és még a gyász-szöglenceknek is arannyal van beszegve a szárnyuk. Az éjszaka álmomban otthon jártam a Daru-utcában. A házunkat éppen olyannak találtam, amilyen negyven esztendővel ezelőtt volt, még a kisajtaja is tárva-nyitva, ahogy szokott. Beteszem az ajtót, hogy a Szana kutya kine szökjön. De megálljunk csak, a Szana már ki is szökött. Hiszen éppen azért mentem el hazulról, hogy a Szanát visszahivjam. Egész a kálváriáig kergettem, ott visszanézett és csak akkor vettem észre, hogy ez nem is a Szana kutya, hanem az édesapám perzsiasapkája, de úgy kell neki mondani, hogy Etel. No, ezen majd nevet édesanyám, hogy a sapkát Etelnek hivják. De édesanyámat se találom sehol. Hova mehetett ilyen korán? Hiszen még csak félhat, a templomajtó sincs kinyitva. A szemüvege itt van az eperfán, az egyik ablaka ki van esve, erről ismerek rá. A másik ablakán meg egy piros csöpp van szivformában. No, ez meggylé. Megnyalom, hát sós és keserű. Vércsöpp. Ahogy az ég felé forditva nézem, mintha rózsaszin abrosszal volna betakarva az egész ég. Leülök a küszöbre, hogy soká nézhessem, mert nagyon szeretem a rózsaszínű eget. Ahogy ott ülök, azt mondja a bőrnadrágos siket Draskóczy kapitány: — Ne ülj a lábamra, te kis gyerek. — Ráülök én, ha meg nem mondja, hogy hol van az.édesanyám. — Megmondom én fiam. Fönt van az égben. — De énnekem el kell hozzá menni búcsúzni. — Hát eredj el hozzá. — De hogy kell odamenni? — Hát a hajnal hasadékán. Mire kimondta, már fönt is jártam a mennyországban. Először azt hittem, hogy Makó, mert az egyik ház sarkán az volt a táblára írva: Paradicsom-utca. De aztán láttam, hogy még se az, mert itt a házak fejjel lefelé állnak, hogy a füst lefelé szálljon a kéményekből. Amire a földön azt mondják, hogy felhő, az a mennyország füstje. Mit csináljak, merre menjek én itt? Egy juhásztorma öreg ember jött velem szembe. Ejnye, honnan olyan ismerős ez nekem? Tudom már, a mesében ez őrzi az angyalbárányokat. — Ugyan, bátyám-uram, nem tudja, hol lakik itt Móra Mártonné? — A kenyérsütögető aszszony? — Az. Móra Mártonné Juhász Anna. — Hát hogyne tudnám, nagy rangban van az itt. ö a mennyország kenyérsütögetője. A jó Istennek is ő süti a kenyeret. Itt a juhász megemelte a kalapját. — Hogy tudnék én odajutni? — Ehol jön a Bárány levélhordó, az majd odavezet. Ha meg nem nevezte volna is, ráismertem volna Bárány bácsira a vörös szakálláról. Számításom szerint most már olyan százharminc esztendős lehet, de hírül sincs olyan ősz, mint én vagyok. Még a nagy börtáskáján sincs több folt, mint gyermekkoromban volt. Itt a sóhajtásokat és fohászokat hordja szét benne, amiket a földről ide adresszálnak. Kérdeztem tőle, szokott-e sok levelet hozni Móra Mártonékhoz. — Az egész utca együttvéve nem kap annyit, mint ők. Édesanyám kint állt a kapuban, szép hamuszin ruhában, fekete selyemkendő a fején, ha a keze lisztes nem volna, azt hinné az ember, templomba készül. — Hozza, hozza! — integetett Bárány bácsinak. — Vane köztük a Feri fiamtul? Mert mindig az volt szegénykém a legrosszabb levélíró. Odalépek eléje, megcsókolom a kezét, rám néz szomorúan. — De soká jöttél, édes fiam, de soká jöttél, pedig hogy vártalak. Majd megszakadt a szivem és el akartam neki magyarázni, mért nem jöhettem előbb. De már akkorára haragosan elkapta a kezét. — Persze, megint ellabdáztad az időt a Barta-gyerekekkel! Elmosolyodtam rajta, hogy édesanyám azt gondolja, én még most is labdázni szoktam a koesiuton. De hát minek mondjam meg neki, hogy én már öreg ember vagyok? Hiszen úgyis mindegy az, akármivel labdázza el az ember az életét és csak kocsiút az mindig. Különben most már az ő haragja is mosolyba édesedett. — Hát a párt elhoztad-e? — Melyik párt? — Amelyik a kamrában volt a szakajtóban. Tudod, a többinek jó az élesztős kenyér is, de már a jó Istennek mégis' szerettem volna egyszer párral sütni. — Hát aztán hogy megy itt a kenyérsütögetés, édesanyám? — Úgy megy, hogy van egy nagy szuszék, de akkora, hogy abba az öregtemplom húszszor beleférne és abban van elporciózva kinek-kinek a holdujulásig való lisztje. Abból készül minden léleknek minden napra egy kis zsemlyecipó, kinek fehérebb, kinek barnább, a szerint, ki milyen érdemet szerzett rá. Látod gyermekem — nyitott ki egy kis aranyszekrényt, de szászor szebbet, mint az öregtemplom nagy oltárán a szakramentomtartó, — ebben van az Istenke lisztje. Csupa lángliszt ez, lelkem, külön szélmalom őrli a holdvilágban. — Aztán megvan-e elégedve a jó Istenke édesanyámmal? — Hiszen, ha meg nem volna, édes fiam, akkor nem bízta volna rám ezt a temérdek népet. S tudod, kis fiam, ez mind azért van ám, mert mikor a Hajnal szomszédék boldogasszony-s z i 1 v á j á ból egy szem a mi földünkre esett, azt is visszahajitottam. Pedig majd meghaltam érte, mert éppen teveled voltam akkor áldott. Balkeze hüvelyk- és mutatóujjával végigsimitotta a száját: mióta eszem tudom, mindig ez volt nála a büszkeség mozdulata. — Aztán meddig kell édesanyámnak a lelkeket étetni? — Addig, gyermekem, még be nem kerülök a jó Isten galambdúcába, mert ott aztán már ő eteti a lelkeket a maga tenyeréből Tizszáz millióm sok esztendő is beletelhet még abba, még a jó Isten arra méltónak talál. Hát a kezedben mit tartasz, te? Egy darab édesfagyökér volt a kezemben, de csak most vettem észre. Szégyenlősen hátradugtam a kezemet. — Hát mér nem mondod, hogy éhes vagy, lelkem? Hiszen ki van itten adva a te porciód is, várj csak. A szuszék felé fordult, én pedig kifordultam az ajtón, mert mintha az édesapám hangját hallottam volna odakint. Hát csakugyan ő állt ott a kecskeesecsü lugas-s z ő 1 ö n k mellett, egy bádoglocsolónak a rózsája volt a kéziben, azzal szentelődzött. — Mire végzi, édesapám? — Látod, fiam, permetezek. — Itt is van peronoszpóra? — Nem azért permetezek én, fiam, hanem hogy harmat hulljon a földre, ez itt az én hivatalom. Csörtögés hallatszott a szőlőlevelek közt, egy kis sárga kutya csaholt ki közülük. — Nini, a Szana kutya! — nyújtottam ki fej éje a kezemet. Apám visszarántott. — Nem az az, fiam. A.Halál kutyája. Most kerüli a Halál az Ur szőllejét. öszes, szikár ember volt a csősz, viselt bakaköpönyeg rajta, csőszpuska a vállán, annak v é g ib e egyenesre kalapált kasza dugva. Ahogy meglátott, megkapta a puska szíját. — Köszönj szépen a Halál bácsinak — tolt volna előre édesapám, de én a háta mögé bújtam. — Hát ez a gyerkőc? Hogy szökött ez ide? Nem láttam én ezt a nap-uton lejönni. — A hajnal hasadékán jött — magyarázta neki az édesapám, aztán bementek a szőlőkunyhóba. Én elejbem pedig odaállt egy kis kopasz öreg ember, akinek aranykorona volt a fején. Mindjárt ráismertem, hogy ez a Prómétás király. Szeretettel kérjük, ha hátralékban van előfizetési dijával, szíveskedjék mielőbb beküldeni, mert lapunkat csak annak küldhetjük, aki az előfizetési dijat lejártakor megfizeti. Motelépitésre kitűnő hely Yermontban Frontszoba, ebédlő, 3 háló és fürdőszobás, verandás ház. — 50 acre. 675 yard hosszan a számozott műúton fekszik. — 6 percre szép strand. Jóidőben nyaralóknak, — télen sizőknek ideális. Érdeklődni lehet: 9059 Lyon Street, Detroit 17, Michigan. Telefonszám: V'Ine wood 2-2958.
